Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-02 / 160. szám
2004. JÚLIUS 2. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 21 Magyar népmese A buták versenye (Első rész) Volt egyszer egy parasztember, meg annak egy nagy akaratú felesége. Az mindent jobban akart tudni az uránál. Pedig már csak azért sem tudhatott többet nála, mert kivételesen buta asz- szony volt. A parasztember, ahogy az már illik, maga szokta vásárba vinni a gabonáját. Mert ott aztán még az okosnak is föl kell csavarnia az eszét, mivel a kereskedők igen hajlanak a szegények becsapására. Kiváltképpen a gabonavásárló kereskedők. Elmúlt az aratás, a cséplés. Készült hát a szegény paraszt megint a vásárba. Hát a felesége, az a rövid eszű, de hosszú nyelvű, most is kezdi kötni az ebet a karóhoz, hogy így-úgy, mért csak a férje megy mindenüvé. Hogy most már ő is megy egyszer a vásárba. Azt mondja neki végül is az ura:- Hát akkor menj te! S azzal elengedte a szekér búzával s a kis szolgagyerekkel. A falutól talán ötkilométernyire lehettek, mikor az asszonynak eszébe jutott, hogy hát nem tudja, mennyit kell kérni a búzáért, elfeledte megkérdezni az urától a búza árát! Mondja tüstént a kis béresgyereknek:- Eridj vissza, kérdd meg a gazdádtól, hogy adjuk a búzát! A gyerek visszament, s bekiáltott az ablakon. A gazda ki sem jött, ő is csak úgy az ablakon át mondta, adják csak ők is úgy, ahogy jár; vagyis, ahogy általában veszik. Elérkeznek a vásárba, az asszony meg a gyerek. Hamarosan odament hozzájuk egy ravasz kereskedő. Kérdi az asszonyt:- Hogy adja a búzát?- Ahogy jár - mondja egyszerűen az asszony. A kereskedő azt felelte, elmegy megkérdezni, hogy jár most a búza. De közben azon gondolkozott, hogy csapja be ezt az asszonyt, aki még alkudni sem akar. Amikor visszajött, azt mondta, hogy a búza most úgy jár: felit adják hitelbe, felit meg várakozás fejibe.- Jól van, ha úgy jár, hát úgy adom - mondja a buta asszony. - És pénzt mikor kapok? - kérdezte.- A legközelebbi vásárkor!- Jó! De hogyan ismerünk egymásra? Mert az sokára lesz. Feleli a ravasz kereskedő:- Én odaadom magára az én rossz kabátom, maga meg ideadja a bundáját. Ki-ki megismeri a holmiját, így egymásra találunk. A buta asszony ezt nagyon okosnak találta. Rögtön levetette a bundát, átadta a kereskedőnek, a kereskedő meg odaadta az asszonynak az ő rossz kabátját. Kész volt a vásár. Elindultak hazafelé. A kereskedő vitte a búzát, a buta asz- szony vitte a nagy büszkeségét, hogy ő is tud vásárra járni. A gazda megkérdi tőle, ahogy hazaért:- Hogy adtátok a búzát?- Ahogy járt! - feleli az asszony.- Helyes. A pénz hol van? - kérdi az ember. Mondja nagy gőgösen az asszony:- Pénz nincs, mert a búza most úgy jár: fele hitelbe, fele várakozás fejibe. Csodálkozik az ember, de még kérdi:- Mégis, pénzt mikor kapsz? Mondja emelt fővel a szellős agyú asszony:- Legközelebbi vásárkor! Néz az ember, most már haragosan, s kérdi:- Honnan ismered meg a kereskedőt? Feleli csípőre tett kézzel a butaságtól most már harcias asszony: - Megcseréltem a bundámat az ő kabátjával! Erről találunk egymásra. Az embert elhagyta a türelme. Azt kiáltotta:- Még ilyen bolondot sem láttam! Feleli mérgesen az asszony:- Mert mit lát maga? Hisz sehova se jár! Az ember még jobban megmérgesedik:- Jó! Megyek máris világgá, s addig haza se jövök, míg ilyen bolondra nem találok! Elindult valóban az ember tüstént a világba. Lassan ment, mert szentül hitte, úgyis sokat kell mennie, az ő feleségénél nehezen lel butábbat. Egy sötét erdőn ment átal. Meglátott messziről valami világot, s arra tartott. Bekopogtatott oda. Beköszönt:- Adjon isten jó estét! Egy vénasszony fogadta.- Mi járatban van? - kérdezte az embert. Az ember már megcsinálta a tervét a buta fejűek kipróbálására. Tehát szép nyugodtan azt felelte:- Most érkeztem a másvilágról. A vénasszony egy cseppet sem csodálkozott.- Nem tanálta ott véletlenül a fiamat? - kérdezte suttogva. Folytatása következik Nagy Johanna ÖREG LADIK Falu végén, a tó szélén öreg ladik mélyen alszik. Lerí róla nehéz sorsa, mihez szokott, ütött, kopott. Apó hozza andalogva kis barátját, unokáját. Egyet gondol, aztán fontol: de jó lenne ülni benne. Apó s gyerek vígan cseveg, amig beül s csupa szem, fül. A víz loccsan, ladik moccan, hangzik csacska madár dala. Ing a bárka, ring a bárka, mint a baba, ring a karba. Evez apó, megy a hajó, tórák fodra testét mossa. Lapát éle tó tükrébe belehasít, napfényt szakít. Csónak himbál, a fény vibrál, mozgó tóhát mutat csodát. Szép e látvány: sokszáz bárány arany szálból ugrál, táncol. A tünemény, amit a fény játéka szült, lassan megszűnt. Felhők tornya kúszik lopva, nap sugarát eltakarják. Fejük fölött csattog, dörög, itt a vihar, az út kihal. Hazaérnek, már nem félnek, a zivatar elhúz hamar. Dúdol a szél, ha partra ér, üreg ladik újra alszik. Közmondások . . , , magyarul es angolul Alamuszi macska nagyot ugrik. A sly cat makes a big jump. Minden nagynak kicsi a kezdete. Anything big is small at the beginning. Ökröt a szarván, embert a szaván lehet megfogni. An ox can be taken by his horn, a man by his word. Nem minden, mindig papsajt. It is not all, always mallow. Life is not all beer and skittles. A rest kétszer fárad. A lazy man works twice. Felszedi a sátorfáját. De dismounts the tent-poles. He makes off. Sötétben minden tehén fekete. All cows are black in the dark. Gazdag Erzsi Pici csibe alszik Pici csibe alszik pelyhes, puha ágyon, tvúkanyó vetette még ezen a nyáron. Pelyhét maga szedte, szárnya alá tette, pici csibe tolipárnáját odaegyengette. Pici csibe alszik. Jaj, de szép az álma! Sárga csibe puha álmát tyúkanyó vigyázza. Aludj csillém kot-kot, énekelget néki, s félszemmel a sárgaszemű kukoricát nézi. fdlWIKptNEK
