Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-30 / 164. szám

20 MAGYAR SZÓ —A HÍD

Sorozat

2004. JULIUS 30.

Ronald Reagan és a külpolitika (3.)

Ronald Reagan and the foreign policy

Izraelnek, Amerika legnagyobb szövetségesének a Közel-keleti térségben szintén nehézségekkel kellett szembenézni. Izrael biztonságos, és békés határ- területet akart létrehozni magának, de terve sajnos hamar csődöt mondott, amikor etnikai és vallási „feszültség tört ki” Libanonban a Palesztin Felszabadítá- si Szervezet (PLO), a Szíriái benyomulok, mint békefenntartók, és Izrael között. Végül az egyre borzalmasabb események tűzszünettárgyalásokhoz vezettek. így francia, olasz és amerikai csapatok nyomultak be Bej rútba, mint béke- fenntartók, azonban olyan kicsi számban, hogy fel tudtak robbantani egy iszlám öngyilkos bombát az amerikai tengerészeti hadiszálláson, megölve így 230 amerikait. Ennek eredményeképpen a következő nap, 1983. október 24.-én a hadi-főparancsnok (vagyis az Egyesült Államok elnöke) elrendelte, hogy egy 2000 fős amerikai csapat támadja meg Grenadát. Történt ez részben azért, mert Grenada katonai és kereskedelmi egyezményeket írt alá számos kommunista blokkbeli országgal. A további indítéka a grenadai támadásának az volt, hogy 1982-ben Maurice püspököt - azt az elnököt, aki szabad választásokat és emberi jogokat ígért a népnek - megölték, és helyette a hatalmat egy sokkal radikálisabb katonai vezető, Bemard Coard vette át. így az amerikaiak sorsa, akik a szigeten tartózkodtak veszélyben volt. Habár jó egypár kritika érte Amerikát abban, hogy vajon jogos volt e Grenada megszállása, mégis a végső tény igaz: a demokrácia helyreállt a szigeten.

Á Reagan adminisztráció ezen politikáját, vagyis hogy az Egyesült Államoknak segítenie kell azokat a lázadó csoportokat, akik fellépnek a kommunisták, vagy kommunisták által támogatott kormányok és csoportosulások ellen a „Harmadik világban”, az újságírók csak úgy illették: Reagan Doktrína. Ennek keretében az Egyesült Államok mindazokat támogatta Afganisztántól Nicaraguáig, akik a Szovjetek által támogatott agressziónak ellenszegülnek, annak érdekében, hogy biztosítsák emberi jogainkat, amely miénk születésünktől fogva. Henry Kissinger könyvében, a Diplomáciában ezt úgy fogalmazta meg, hogy az Egyesült Államok támogat minden olyan antikom- munista lázadást, amely az illető országot

Csonka Judit Éva 2003-ban diplomázott angol és amerikanisztika szakon a Szegedi Tudományegyetemen. Diplomamunkáját Ronald Reagen elnöksége és az Amerikai Egyesült Államok bel- és külpolitikája az 1980-as években címmel írta. Már előzetesen tartott előadásokat John F. Kennedy politikai Setétől, az amerikai kormányról, választásokról, és a first lady szerepétől az amerikai politikai életben. Több publikációja megjelent. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának tanulója és Washingtonban a CHARC-ban tevékenykedik. Ronald Reagen halálának alkalmából most sorozatban közöljük diplomáim inkáját angol-magyar tükörfordításban

kivezeti a szovjet szféra befolyása alól. Ez jelentette az afgán gerillák felfegyverezé- sét az oroszok ellen, segítve így a Kontrákat Nicaraguában, az antikommunista erőket Etiópiában és Angolában. Henry Kissinger szerint a Reagan Doktrína ösz- szegezte azt a felfogást, hogy „az ellenségem ellensége az én barátom.”

Reagan a másik nagyhatalommal, Kínával is hozott létre egyezményeket a 80- as évek elején, azzal a céllal, hogy javítsa a kapcsolatot az ázsiai országgal. Habár az Egyesült Államok kapcsolata a másik kommunista hatalommal, a Szovjetunióval még mindig rideg volt, mégis néhány jel mutatott azért arra, hogy valamikor egy együttműködő kapcsolat létrejötte lehetséges. Egyik ilyen jelkép volt ennek a két nagyhatalom között kiépített un. „Forró drót”.

Habár nagyon sok kritika is érte a Reagan adminisztrációt (főleg az első periódusban), az megkérdőjelezhetetlen, hogy egy jól felépített logikát észlelhetünk az Egyesült Államok külpolitikájában. Reagan tudta, hogy erőskezű politikájával képes visszaállítani Amerika hírnevét a világban, és egy ilyen megújult erővel szemben minden nemzet - legfőképpen a Szovjetunió - tisztában lesz azzal, hogy tulajdonképpen hogyan is kell az Egyesült Államokkal tárgyalni. Reagan abban hitt, hogy az USA katonai ereje a legjobb garancia a békére. Ahogyan egyszer kifejtette: „Nem lesz több háború, nem kell fiataloknak meghalnia, ha őszintén, nyíltan beszélünk a veszélyről, amivel szembe kell néznünk, és ha erősek maradunk ahhoz, hogy szembenézzünk ezekkel a veszélyekkel.” Reagan tudatában volt annak, hogy olyan kezdeményezésekkel, mint a „keresztes hadjárata az emberi jogokért”, a nagymértékű fegyverkezési program, a „harca a kommunizmus ellen” Amerika újból az elsődleges országgá válik a világ- politika megformálásában. Mindent egybevetve, Ronald Reagan első elnöki periódusának külpolitikájának lényege abban volt, hogy amivel „fényt lehet gyújtani egy sötét alagútban”. (Folytatjuk)

The strongest ally of the United States in the region, Israel also faced difficulties. It wanted to create secure and peaceful borders for itself, but its plan soon failed, when ethnic and religious tension erupted in Lebanon between the Palestine Liberation Organization (PLO) army, Syrian invaders cast as peacekeepers, and Israelis. Finally, the more and more horrifying events led to negotiations on cease-fire. Thereby, French, Italian and American troops moved into Beirut as peacekeepers, but in such small numbers that an Islamic suicide bomber exploded the U.S. Marine headquarters, killing 230 Americans. As a result of that, on the next day, on October 24, 1983 the commander-in-chief ordered the American forces of about two thousand to invade Grenada. It was partly because the Americans found evidence that Cuban workers were building a new airfield, which was by its size, suitable for Soviet and Cuban military airplanes. Also, partly, because Grenada signed military and tread agreements with several Communist bloc countries. Further motivations of the intervention in Grenada were, that in 1982, Maurice Bishop, the president who promised free elections and human rights to its people, was killed and succeeded by an even more radical military leader, Bernard Coard. Thereby the fate of the Americans, residing on the island was thought to be in danger. Although some criticisms reached the US on its invasion of Grenada, democracy was restored on the island.

This policy of the Reagan administration, that the United States should assist insurgent groups opposing communists or communist-supported governments and groups in the Third World, was coined by journalists in 1985 in one word: Reagan Doctrine. To this end the United States would support those "on every continent from

Afghanistan to Nicaragua to defy Soviet-supported aggression and to secure rights, which have been ours from birth." Henry Kissinger defined this policy in his book, Diplomacy, saying "the United States would help anticommunist counterinsurgencies wrest their respective countries out of the Soviet sphere of influence. This meant arming the Afghan guerillas in their struggle with the Russians, supporting the contras in Nicaragua and aiding anticommunist forces in Ethiopia and Angola." In his opinion the Reagan Doctrine amounted to the idea that "the enemy of my enemy is my friend".

With the other great communist empire, China, Reagan laid down agreements that contributed to a better relationship with this Asian power. Although, the United States’ relationship with the Soviet Union was still cold, such symbols represented that later on there would be an opportunity bring about a working relationship with the Soviet Union. One such symbol was the establishment of a hot line between the two superpowers.

All considered, even if critics reached the Reagan administration, it is unquestionable that beneath the surface there was a well built-in logic in the United States’ foreign policy. Reagan knew that with such strong- armed policy that he applied he would be able to restore America’s reputation in the world and with such strength all the nations - mainly the Soviet Union - would be aware how to negotiate with the United States. Reagan believed that the U.S. military strength was the best guarantee of peace. As he said: "War will not come again, other young men will not have to die, if we speak honestly of the dangers that confront us and remain strong enough to meet these dangers". Reagan was aware that with such initiatives as the crusade for human rights, the massive arms buildup, the battle against communism, America was heading to be the primary state in shaping world politics. All in all, the importance of Ronald Reagan’s foreign policy in his first term laid in, that he initiated an opportunity to light a "candle in the cold" for America. (To be continued)

Cuban Missile Crisis

By the year 1961, the relationship between the United States and Cuba, governed by Fidel Castro had deteriorated. In Cuba, as a result of Fidel Castro’s rising power, various American owned businesses were taken over by Cuba and Castro began building a Communist regime at the doorstep of the United States. By these reasons, in 1961 anti-Castro Cubans, with the tacit support of America, launched an unsuccessful invasion attempt at Bay of Pigs, south Cuba. In answer, Castro asked for help from the Soviet Union. The Soviets sent and launched long-range bombers and nuclear missile sites in Cuba. The dealings were discovered on October 14, 1962 by an American U-2 spy plane, which took photographs of the missile sites. Therefore, President Kennedy ordered a blockade around Cuba to stop the Soviet ships carrying missile equipment to Cuba. He also declared that any missiles fired from Cuba would be a direct Soviet attack on the United States. For ten days, the American long-range missiles were aimed at the Soviet Union, ready to fire. The threat of a nuclear war was only ended when General Secretary Khrushchev removed all the offensive weapons from Cuba. Then Kennedy also called off the blockade around Cuba and removed the American missile sites from the border of the Soviet Union in Turkey.

3^ FUEL T£Al^^^^jH

Ujj FORMER LOCATION OF

Í MISSILE-READY TENTS |

i FORMER

É LAUNCH POSITIONS