Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-30 / 164. szám

14 MAGYAR SZÓ-A HÍD________________________________________TUDOMÁNY_______________________________________________________2004. JÚLIUS 30. 81 Műholdképek a pusztító óriáshullámokról AZÉRT A VÍZ AZ ÚR Az Európai űrügynökség (ESA) új műholdas felvételein jól megfigyelhetők azok az óriásbultámok, amelyek akár egy nagy óceánjáró bajóval is könnyedén elbánnak. Röviden Először észleltek villámokat A SZATURNUSZON A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszon- da első ízben detektálta közvetlen módon villámlások rádiónyomait a bolygó légköré­ben. A szonda rádió- és plazmahullámokat érzékelő műszere (Radio and Plasma Wave Science instrument, RPWS) viharokból származó rádiósugárzást detektált, ami vil­lámlások miatt alakult ki. Ez az első direkt észlelés a Szaturnusz villámairól, s az ada­tok révén a kutatók fontos információkhoz juthatnak a légkör fizikai tulajdonságairól. A megfigyelés még a pályára állás napján történt, július 1-én. A szonda irányítói ugyanezt az észlelési módszert szeretnék al­kalmazni a Titán hold október 26-i megkö­zelítéskor, hogy az óriáshold sűrű légkör­ében is kimutassák a villámokat. Felbocsátották a második KÍNAI-EURÓPAI MŰHOLDAT Explorer-2 jelzéssel sikeresen felbocsátották a második kínai-európai műholdat vasárnap reggel Kínából. A mesterséges holdat egy Hosszú Menetelés 2C/SM típusú hordozó- rakéta emelte a magasba az észak-kínai Tajjüanban (Taiyuan) lévő támaszpontról, majd az indítás után mintegy fél órával Föld körüli pályára állította. Az Explorer-2 és a tavaly december 30-án felbocsátott Explorer-1 feladata a Föld magnetoszférájá- nak tanulmányozása. A két, egyenként több mint 300 kilogramm tömegű berendezés úgynevezett komplementer pályán kering: az egyik az Egyenlítő, a másik a mágneses pólusok fölött. A kozmikus eszköz világűrbe juttatása a kínai űrhivatal és az Európai űr­ügynökség (ESA) Double Star elnevezésű közös tudományos programjának része. A két szervezet 2001-ben állapodott meg ab­ban, hogy együttesen vizsgálják a Nap hatá­sát a Föld környezetére. A műholdakat a kí­nai űrhivatal fejlesztette ki és működteti, s az ESA 8 millió euróval finanszírozza. Kína 1970-ben bocsátotta fel első mesterséges holdját, s a vasárnapi volt a 77. sikeres kísér­let. Tavaly októberben az első kínai űrhajós is eljutott a világűrbe. Blokkolható a mobilok kamerája Az angol Iceberg Systems által kifejlesztett Safe Heaven technológia kikapcsolja a kö­zelben tartózkodó mobilok kameráját, mi­közben azok továbbra is használhatóak tele­fonálásra vagy üzenetküldésre. A kamerás mobilok használatát számos helyen betiltot­ták; a vállalatok a kémkedéstől, a fürdők a kukkolástól félnek. A Safe Heaven techno­lógia kitalálóinak célja az volt, hogy ne kell­jen ezeket az eszközöket betiltani, mivel korlátozhatóvá teszik a kamerák használatát. Az Iceberg rendszere létrehoz egy szemé­lyes zónát a felhasználó körül, és amikor va­laki belép ebbe a személyes zónába egy fényképezésre alkalmas készülékkel, akkor a készülékre olyan jelet küld, amely automati­kusan blokkolja a fényképezési funkciót. A hanghívás, az sms és más funkciók azonban ilyenkor is zavartalanul működnek. ÖSSZEGYŰJTIK A VESZÉLYEZTETETT FAJOK DNS-ÉT Kihalással fenyegett állatfajok lefagyasztott szöveteit helyezik el kedden brit tudósok a londoni Nemzeti Történeti Múzeumban, hogy a megőrzött DNS-ek segítségével a jö­Sokáig úgy vélték, hogy a pusztító ere­jű óriáshullámok csak a tengerészek kita­lált rémtörténeteiben fordulnak elő, pedig ha csak az elmúlt két évtizedre gondolunk, a szélsőséges időjárás több mint kétszáz, egyenként legalább kétszáz méter hosszú tartály- és konténerhajót süllyesztett el. A szakértők szerint a legtöbb esetben óriás­hullámok okozták a katasztrófát. A szerencsétlenséget túlélő hajósok ma is ijesztő történeteket mesélnek. 1995 februárjában a Queen Elizabeth II óce­ánjáróra hurrikán csapott le az Atlanti­óceán északi részén, és a hajó egy 29 mé­ter magas óriáshullámmal találta magát szembe. "Olyan volt, mint egy hatalmas vízfal. Mintha csak Dover fehér sziklái közeledtek volna felénk" - emlékezett vis­sza Ronald Warwick, a hajó kapitánya. 2001 kora tavaszán egy' hét leforgása alatt két, egymástól kevesebb mint ezer kilo­méterre haladó, turistákat szállító óceán­járó, a Bremen és a Caledonian Star pa­rancsnoki hídjának ablakait 30 métert meghaladó hullámok ütötték be - ezúttal az Atlanti-óceán déli részén. A Bremen navigációs berendezése és hajtóművei két órára felmondták a szolgálatot; elnémult a teljes elektronika, és a hullámokkal sod­ródó hajó legénysége meg volt győződve arról, hogy életük utolsó perceit élik. "Hasonló természeti jelenség több, ke­vésbé szerencsés hajót elsüllyesztett vol­na: hetente átlagosan két nagyméretű ha­jót nyelnek el a habok. Ennek ellenére a balesetek okait jóval kisebb alapossággal tanulmányozzák, mint a repülőszeren­csétlenségek esetében. A magyarázat a legtöbb esetben kimerül abban, hogy a katasztrófa oka a rossz időjárás volt" - ál­lítja Wolfgang Rosenthal, a német GKSS Forschungszentrum kutatóközpont mun­katársa. A hullámok a tengeri olajfúrótornyo­kat sem kímélik. 1995 szilveszter éjszaká­ján az észeki-tengeri Draupner olajfúrót olyan hullám érte el, amelynek magassá­ga a torony lézeres mérőműszere szerint elérte a 26 métert. Más olajfúrótornyo­kon nyert adatok meggyőzték a legszkep­tikusabb kutatókat is. Az Északi-tenge­ren a leírások szerint 122 év alatt kb. 466 óriáshullámmal találkoztak. Korábban a legtekintélyesebb szakértők is úgy vélték, hogy hasonló amplitúdójú természeti je­lenségek tízezer évente legfeljebb ha egy­szer fordulnak elő. Ma már elfogadott tény, hogy az óriás­hullámok viszonylag gyorsan követik egymást. A szinte mindig bekövetkező pusztítás pedig gyakran igen komoly gaz­dasági következményekkel jár: a jelenlegi tengerjárókat még mindig a korábbi el­képzelés szerint tervezik, ezért általában legfeljebb 15 méteres hullámokat képe­sek elviselni. 2000 decemberében az Európai Unió MaxWave néven kutatóprogramot indí­tott, hogy tanulmányozza az óriáshullá­mok előfordulását, okait és gyakoriságát. A program további célja, hogy modellez­zék az óriáshullámok kialakulását, és le­vonják a hajók és fúrótornyok építésére vonatkozó következtetéseket. A MaxWave kezdeményezés részeként az Európai űrügynökség (ESA) ERS radar­műholdjainak adatai segítségével az egész bolygóra kiterjedő fel­mérést végeztek. Az itt készí­tett radarképeket matematikai módszerekkel elemzik, és ki­számítják a hullámok iránya és energiája szerinti átlagokat (óceánhullám-spektrum). Az ESA elérhetővé teszi a kapott adatokat, melyek segítségével a meteorológiai központok pontosabb tengeri előrejelzé­seket dolgozhatnak ki. "Az óceánhullám-spektru- mok átlagértékeket tartalmaz­nak, de a képeken megtalálha­tók az egyes hullámokra vo­natkozó adatok, így a szélsősé­ges hullámok magassága is le­olvasható róluk. Az ESA három hétnyi adatot bocsátott a rendelkezésünkre: kb. 30 000 felvételről van szó, amely a Bremen és a Caledonian Star szerencsét­lenségét megelőzően és követően készül­tek. Ä felvételeket a feldolgozták és az óriáshullámokra vonatkozó adatokat au­tomatikusan kiválogatták" - mondja Rosenthal. Bár az adatokat egy viszonylag rövid időtartam alatt vették fel, a kutatók még­is több mint 10, legalább 25 méter magas hullámot azonosítottak. "Miután bebizonyítottuk létezésüket és azt, hogy jóval nagyobb arányban for­dulnak elő, mint azt bárki feltételezte vol­na, a következő lépés annak kiderítése, hogy van-e mód a jelenség előrejelzésére" - mondja Rosenthal. Noha a MaxWave hivatalosan az el­múlt év végén véget ért, két kutatási irány tovább folytatódik: az egyik a hajók elsüllyedésének körülményeit vizsgálja biztonságosabb hajók építése érdekében, a másik több műholdas adat feldolgozá­sát célozza annak érdekében, hogy az elő­rejelzés lehetőségét felmérjék. Egy WaveAtlas elnevezésű új program két év­nyi radarfelvételt elemez majd, statiszti­kai elemzések készítése céljából. "A felvételeket nézve a kutatónak kön­nyen az az érzése támadhat, mintha re­pülne, hiszen a tenger állapotát a műhold útvonalán haladva figyelhetjük meg. A képeken persze más jelenségek is látha­tók: jégtáblák, olajfoltok, hajók stb., így más típusú kutatásokban is felhasználha­tók" - avatja be a kívülállókat Susanne Lehner, a kutatás vezetője, a Miami Egyetem fizikaprofesszora. "Csak a radarműholdak nyújthatnak olyan valóban globális adatmintákat, amelyek az óceánok statisztikai elemzé­séhez elengedhetetlenek, mivel az opti­kai elven működő műholdakkal szem­ben 'keresztüllátnak' a felhőkön is. így viharos időben a radarfelvételek nyújt­ják az egyedüli rendelkezésre álló infor­mációkat." A kutatók máris találtak bizonyos mintázatokat. Sikerült megállapítaniuk, hogy az óriáshullámok gyakran fordul­nak elő olyan területeken, ahol a "hétköz­napi" hullámok áramlatokkal és örvé­nyekkel találkoznak. Az áramlás ereje koncentrálja a hullám energiáját, így jó­val nagyobb hullámok jöhetnek létre. Ez különösen igaz a hírhedt Agulhas-áram- latra Dél-Afrika partjainál, de óriáshullá­mok rendszeresen előfordulnak olyan áramlatoknál is, mint a Golf-áramlat, ahol az a Labrador-tengerből érkező hul­lámokkal lép kölcsönhatásba. Amerika legrégibb borospincéje Szenzációs felfedezést tett egy 19 éves, másodéves rcgészhalígató Jamestownban, Amerika első állandó angol városában - olvasható a Virginian Plot helyi lapban. A régé­szek megkezdték a több mint 300 éves borospince feltárását. A George Mason Egyetem régészcsapata már 10 éve folytat ásatásokat az első állandó angol település helyén, Amerika korai történetének nyomait kutatva. Mégis Landon Yarringtonnak, a csapat legfi­atalabb tagjának sikerült szenzációs le­letekre bukkannia. Nyolc sértetlen és további három törött borosflaska ke­rült elő a földből. Az edények akár 1680 óta is ott pihenhettek. Yarrington már napokkal ezelőtt észrevette az egyik üveg földből kiálló nyakát, de a szigorú ásatási szabályok miatt nem nyúlhatott hozzá. Annyit azonban megtett, hogy vizet csurga­tott az üvegbe - majd örömmel konsta­tálta, hogy az nem ereszt. A tapasztalt régészek aztán nekiáll­tak a különös és ritka leletek kiásásá­nak. Egy több négyzetméteres pincé­ben összesen 11 palackot találtak. Du­gó ugyan egyikben sem volt, de a tu­dósok azt remélik, sikerül bor vagy egyéb ital nyomait kimutatni az edé­nyek alján, ez pedig értékes adalékkal szolgálhat az amerikai pionírok min­dennapjairól. A palackok mellett német kőfarag- ványokat, pipákat és más apró tárgya­kat is találtak. "Ezek a holmik ponto­san ugyanezen a helyen fekszenek 320 éve" - mondta lelkesen az ásatás veze­tője, Eric Deertz a sajtónak. "Olyan, mintha ezen a helyen megállt volna az idő”....

Next

/
Thumbnails
Contents