Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-30 / 164. szám
2004. JÚLIUS 30. Közélet MAGYAR SZÓ —A HÍD 5 HU Magyar foglyok amerikai börtönökben (2. rész) MENTSÜK MEG ŐKET Bika Julianna (Folytatás előző lapszámunkból) Az ítélet A jóindulatú bíró szigorral vezette a tárgyalást, nehéz dolga volt. Figyelmét a New York-i hivatásos magyar fordító telefonon elmondott és hangszóróval kierősített szavai és a televízión keresztül a vádlottakkal folytatott beszélgetés között kellett megosztania. Az ítélet megszületett: két héten belül önkéntesen el kell hagyni az országot, s az 500 dollár óvadék lefizetésére 2 nap haladékot kaptunk. A tárgyalás megnyerése csak az első lépés volt, igaz a legfontosabb. A második az óvadékpénzek összegyűjtése. A csirkegyártól meg kellett szerezni a magyar munkásoknak járó fizetéseket. Az olvasó joggal kérdezhetné, mi történt a csirkegyárossal? Őt senki nem kérdezte meg? Nem vonták felelősségre? A mi tudomásunk szerint nem. Gyára ugyanúgy üzemel mint eddig, a magyar munkaerő helyett hondurasi vagy mexikói munkaerővel. Elkezdődött a pénz átutalásának kálváriája, minden magyar rab 3 heti elmaradt fizetést kapott csekken a csirkegyártól. Az átutalt összegek a börtönváros adminisztrációján keresztül jutottak el a nyolc letartóztatotthoz, akik aláírásukkal felhatalmazták az ügyvédnőt, hogy a csekkeket átveheti. Az ügyvédnő azonban nem beszélt magyarul ezért a pénzügyek intézése, az óvadék kifizetés és a rabok, valamint az ügyvédnő kifizetése, az óvadékűrlapok kitöltése rám maradt. Szerencsére hites könyvvizsgáló vagyok. Összesen negyvennyolc óra ált rendelkezésünkre. Újabb börtönlátogatások, felhatalmazások megszerzése vették el az időt, majd közel negyven csekket kellett átváltanom és megírnom, a saját bankunk egyik alkalmazottja fel is hívott bennünket ellenőrizni, gyanúsnak vélte ezt a sok tranzakciót. . Egyeden óvadékűrlap közel húsz oldalt tett ki. Ilyen űrlapot korábban még a mi ügyvédnőnk sem látott, de ha látott volna, a magyar nevekkel aligha boldogul. Az első rab űrlapjának kitöltése három-négy órát vett igénybe. A szabadulás Másnap délután kettőig akartuk a szabadulást elintézni, fél kettőre mindennel kész voltunk, de este 5 óráig várakoztattak az ügyvédnővel együtt minden hír nélkül a Bevándorlási Hivatal irodájában. 4 órába tellett mire az első foglyot kiengedték. Egyenként engedték el őket, s nagy öröm volt minden egyes rab szabadulása. Este 6-ig tartott ez a ceremónia, de szabadlábra kerülésük után is folytatódott a kálvária. Bevitelükkor elvették a maradék készpénzüket, és azt csekkben adták vissza nekik, amelyet azonban csak New Orleansban válthattak be, a börtön kinevezett bankjában. Ezek után újabb és újabb csekkírások következtek. Éjfél lett, mire minden elrendeződött és szálláshelyükre vittük őket, ahol most már csak egyetlen feladat állt előttük: két hét alatt repülőjegyet venni és önkéntesen elhagyni az országot. A történet azzal fejeződött volna be, hogy az öt férfi és három nő a budapesti amerikai követségen jelentkezik, s így az óvadékot az ügyvédnőn keresztül visszakapják. Az ügy körülbelül 9 hónapig húzódott. Az ország elhagyására kötelezett nyolc magyar közül csak öt hagyta el a megadott időpontig az Egyesült Államokat. A bírósági ítélet ellenére hárman itt maradtak. Közülük kettőt ugyanattól a csirkegyárostól kellett a szó szerint megmentenünk, akinél korábban dolgoztak. Rosszabb körülmények között, minden nap, napi tizenkét órában, kevesebb bérért dolgoztak, de már nem Louisiana államban, hanem az ország még eldugottabb zugában, Mississippiben. A tulajdonos attól félt, hogy ha elengedi őket, akkor feladják az FBI-nak az illegális munkásokat alkalmazó gyárat. A magyarok inkább a szökést választották, illetve a megszöktetésüket kérték. Mára már ők is otthon vannak, de késésük miatt sem az 500 dollár, sem amerikai vízum valószínűleg többet nem lesz a kezükben. A harmadik személyről semmit nem tudunk. SAJTÓKÖZLEMÉNY Az Amerikai Magyar Református Egyesület (AMRE) egy testvérsegítő életbiztosító társaság, melynek hivatali épülete a Kossuth Ház, Washington D.C. szívében található. Az egyesület 1896-ban alakult a New Jersey állambeli Trentonban, az akkori egyházi és világi vezetők együttműködéséből. Az AMRE mind a mai napig az egyetlen olyan magyar testvérsegítő társaság, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Kongresz- szusa jegyzett be washingtoni központtal. Ezenkívül abban a kiváltságban részesült, hogy maga Theodore Roosevelt elnök írta alá a bejegyzési alapokmányát 1907-ben. Az AMRE egy non-profit, tehát adó- mentességet élvező szervezet, melynek célja kezdettől fogva a tagjai és az amerikai magyar közösség fraternális, szellemi, szociális és kulturális életének elősegítése. Az AMRE négy évenként tartja legfelsőbb határozati gyűlését, ameA következmény Több illegálisan munkát vállaló magyar állampolgárral van kapcsolatunk. Sok esetben szorulnak orvosi segítségre. Szerencsére a férjem orvos. Általában az ötven év körüli nőknél fordul elő, hogy otthoni gyógyszerekkel kezelik magukat, s magyarul beszélő orvosra van szükségük. Az elhagyatott amerikai falvakban élő asz- szonyok egyrészt félnek elmenni a helybeli orvoshoz, nehogy a településen feltűnést keltsenek, másrészt nem is rendelkeznek elég anyagiakkal, így csak esténkénti távolsági telefonhívásokon keresztül tud a férjem néhány hasznos tanáccsal szolgálni nekik. A szorongástól - különösen a nők - többen pánikszindrómában és magas vérnyomásban szenvednek. A törvénysértően, turistavízummal illegálisan dolgozók élete kész rettegés. Az anyagi lehetőségért fizikai üldöztetés a sorsuk, állandó félelemben élnek, mikor kapják el őket. Egy véletlen rendőri közúti ellenőrzés már a vesztüket jelentheti. Az országot nem merik elhagyni, a légitársaságok a késői kilépőkről is kötelesek tájékoztatni a hatóságokat. Pénzük egy részét hazaküldik, hogy magyar- országi családjukat segítsék, és a pénzátutalást oly drágán végző Western Uniont gazdagítják. Az otthoniak azt hiszik, hogy jó életük van, pedig valójában minden pillanatban letartóztathatják őket, törvényen kívül, folyamatos bizonytalanságban élnek. Várják az amnesztiát, s jó prédájává válnak a csirkegyárosoknak, az olcsó munkaerőt kereső hiénáknak s a kapzsi bevándorlási ügyvédeknek. Az Egyesült Államok nagy ország, könnyebben el lehet bújni benne, mint Magyarországon, de a börtönök is nagyok. Minden rab csak egy a sok közül, ha magyar, ha nem. A törvényhozás jóindulatára nem számíthat. Jól gondolja meg az, aki illegálisan akar munkát vállalni, megéri-e az áldozat. lyen a kilenc államban és Washingtonban működő osztályok hivatalosan megválasztott képviselői jelennek meg azzal a céllal, hogy megválasszák az új igazgatóságot és szavazzanak olyan kérdések felől, amelyek meghatározzák az egyesület működési irányát az elkövetkező négy esztendőre. Idén az AMRE a 37. Közgyűlését szeptember 20-tól kezdődően a Pennsylvania állambeli Greensburgben tartja. Az Amerikai Magyar Református Egyesület azért választotta gyűlése színhelyéül Greensburg városát, mivel az közel van Ligonierhoz, ahol a nyugdíjasok, fekvő betegek és idősek teljes gondozását végző Bethlen Otthon található. A közgyűlés fénypontja a Ligonier város határában található új Bethlen Otthon emlékkövének elhelyezése lesz. A jelenleg még építés alatt álló, 96 ággyal Deutsch Tamás Washingtonban "Azt kellene elérni Magyarországon, hogy az embereknek végre közük legyen a saját életükhöz." - összegezte Deutsch Tamás pártpolitikamentes előadásának mondanivalóját Washingtonban, múlt hét pénteken. Az Országgyűlés alelnöke nyári vakációja során látogatta meg az amerikai fővárost, ahol a MagyarAmefika Alapítvány szervezésének köszönhetően az itt élő, vagy ideiglenesen a környéken tartózkodó, magyar és amerikai magyar értelmiségiekkel találkozott. Az egykori sportminiszter beszédében főként Magyarország elmúlt tizenöt évének eredményeit és visszásságait elemezte. A rendszerváltás korszakos jelentőségű vívmányai mellett megjelölte azon okokat, melyek miatt a Magyarországon élő magyarok legtöbbje ma is elégedetlen saját boldogulásával. Anekdotákkal tűzdelt, inkább filozófiai, mint aktuálpolitikai megközelítésű előadásában hangsúlyozta, hogy még legalább negyvenöt évre van szükség ahhoz, hogy a szocializmus időszakának káros berögződései teljesen eltűnjenek, a magyar ember életéből, gondolkodásából. Kiemelte a polgári erények megszilárdításának fontosságát. Szentgyörgyi Albert után szabadon a sport kiemelkedő szerepét hangoztatta, és jelölte meg, mint lehetséges utat, mely a legtöbb polgári erényt az ember részévé teheti. A felszabadult beszélgetéssel végződő estén a Ma- gyarAmerika Alapítvány kulturális programjain és professzionális fórumain máskor is megjelenő, fiatal, értelmiségi közösség tagjai egyénenként kérdezhették az Országgyűlés jelenlegi alelnökét Magyarországgal kapcsolatos meglátásairól. rendelkező épület a tervek szerint 2005- ben fog elkészülni. Az AMRE támogatásával már készülőben vannak a régi otthon felújításával kapcsolatos tervek, amely szerint az épületben egy több célra fenntartott egyházi, kulturális, és ifjúsági konferencia központ működne majd a jövőben. Egyesületünknek jelenleg több mint 13.000 tagja van országszerte, és mint testvérsegítő társaság, fiatal tagjainak tanulmányi segélyt, minden arra .rászoruló tagjának kölcsönt nyújt, és a nagyobb amerikaimagyar közösségnek kulturális és szociális programokat kínál. Az Amerikai Magyar Református Egyesület a National Fraternal Congress of America (Amerikai Nemzeti Testvérsegítő Kongresszus) tagja. Nl Török István Az AMRE elnöke Imre Loránd Balázs Hungarianamerica Foundation Az Amerikai Magyar Református Egyesület 37. Közgyűlése
