Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-30 / 164. szám

AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. _ FÜGGETLEN, MAGYAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2004. JÚLIUS 30. VOL.LVm NO. 164., 31thWEEK M Büszke a magyarokra Colin Powell BALKÁNI KÖRÚT Nem hajlandó bocsánatot kérni Szaddám Húszéin megbuktatásáért Colin Powell. A magyarországi látogatáson tartózkodó amerikai külügyminiszter bízik benne, hogy a parlament az iraki eredményeket értékelve meghosszabbítja a magyar szerepvállalást. A remélt vízumkedvezményekről nem beszélt, cserébe Kossuth Lajost ábrázoló bélyegsorozatot hozott. százaléka jut vízumhoz, a százdolláros igénylési díj pedig a program fenntartá­sát fedezi. Korábban, hogy ha vízum­mentességet nem is ad, az igénylési dí­jat eltörölheti az Egyesült Államok az Irakban szerepet vállaló országok ese­tén. Az amerikai külügyminiszter magas állami kitüntetéssel is gazdagodott láto­gatása során. Medgyessy Péter ajánlásá­ra Mádl Ferenc a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adományoz­ta Powellnek. A kitüntetést Szili Kata­lin, az Országgyűlés elnöke adta át. Powell szerint a kitüntetés “a magyar és az amerikai nép barátságát hivatott kife­jezni, de a két ország nem csak barát, hanem szövetséges is”. A külügymi­niszter szintén hozott ajándékot, egy 1950-ben, Kossuth Lajos amerikai útjá­nak emlékére kiadott kongresszusi bé­lyegsorozatot adott át Szili Katalinnak. Július 28. “Nagyszerű munkát végez­nek” Irakban a magyar csapatok - jelen­tette ki budapesti látogatásán Colin Powell. Mint mondta, az Egyesült Álla­mok nagyra becsüli a magyar szerep- vállalást. A magyarországi látogatáson tartózkodó amerikai __ külügyminiszter szerint az Egyesült Államok helyesen tette, hogy beavatkozott Irakban és Af­ganisztánban. “Térdre kényszerítjük az iraki láza­dókat, mert nem engedhetjük, hogy el­vegyék a béke és a szabadság lehetősé­gét az iraki néptől” - hangsúlyozta az amerikai külügyminiszter a nagyköveti konferencián mondott beszédében. “Én nem akarok bocsánatot kérni azért mert eltávolítottuk Szaddám Huszeint” - jelentette ki Powell, aki szerint ha a koalíció együtt marad, és megadja azt a segítséget, amire Iraknak szüksége van, akkor ragyogó jövő vár az országra. A háborút indokolva el­mondta, hogy a támadás megindítása előtt nem volt olyan komoly hírszerző, aki kétségbe vonta volna, hogy Szad- dámnak tömegpusztító fegyverei van­nak. Ezek ugyan nem kerültek elő, de legalább a diktátort sikerült megbuk­tatni. “Magyarország megérti a szabadság fontosságát, talán jobban, mint a koalí­ció bármely más tagja” - jelentette ki Powell az MTV Napkelte című műso­rában. Arra a kérdésre, hogy az iraki missziót eredetileg támogató ellenzék most a csapatok mihamarabbi hazahí­vását követeli, Powell reményét fejezte, ki, hogy a küldetés év végi lejárta és a csapatok hazarendelése előtt a törvény­hozók “megnézik azt az eredményt, fej­lődést, amit elértünk, és ésszerű döntést hoznak”. “Az Egyesült Államok és Magyaror­szág között mélyreható a barátság, ezt az önök EU-tagsága sem változtatja meg, sőt elmélyíti” - mondta az ameri­kai külügyminiszter az EU és az Egye­sült Államok az utóbbi időben nem ép­pen felhőtlen viszonyára utalva. A ma­gyarokat talán leginkább érintő kérdés­ről, a vízummentességről csak nagy ál­talánosságokban nyilatkozott az ameri­kai külügyminiszter. Mint mondta, je­lenleg az igénylő magyarok hetvenöt Kína évszázada Papp IAszló Ted C. Fishman a New York Times magazinjában terjedelmes cikket írt ar­ról, hogy míg a 20-ik század Amerika Évszázada volt, a 21-ik viszont, minden valószínűség szerint Kína Évszázada lesz. A kínai gazdaság, amely ma ugyan csak 1/8-a az amerikainak, olyan ütem­ben fejlődik, hogy hat éven belül túlszár­nyalhatja Németországot, 15 év múlva Japánt és nem sokkal azután sarokba szoríthatja az Egyesült Államokat is. Gyermekkoromban tátott szájjal hall­gattam a felnőttek beszélgetését a “Sárga Veszedelemről”. Ez a téma egy, a har­mincas években írott, valószínűleg fran­cia könyv nyomán terjedt el hazánkban is, és bár a kardcsörtető japán terjeszke­dés volt a főtéma, az egyre szaporodó kí­naiakról is elég sok szó esett. Most het­ven év után újra időszerű lett a félelem a sárgák térhódításától. Ä franciák az orosz-japán háború óta ( 1904) emlegetik a kelet-ázsiaiak vészes terjeszkedését. Oroszok iránti barátsá­gukat nem csak a cári idők szoros kultu­rális kapcsolata magyarázza, hanem az is, hogy mindig Oroszországot tekintet­ték a nyugati kultúra a távolkeleti befo­lyás elleni védőbástyájának. Most aztán, gazdasági előretörése mi­att, Kína van terítéken. Az amerikai új­ságok ilyen címszavakkal írnak erről: “Az Egyesült Államok többé nem vehe­ti semmibe Peking befolyását”, “Kína a hatalomra kalmárkodja magát”, “Mi szültük a (kínai) szörnyeteget” Valóban, Amerika nagy mértékben felelős azért, hogy egyre nagyobb teret enged a kínai piac számára. Az olcsó kínai munkaerő által / termelt árukat főleg amerikaiak f vásárolják és ezzel kiszorítják az amerikai iparcikkeket az üzletek­ből. Nem csoda, hiszen az amerikai ipari munkás órabére 36-szor magasabb a kínaiénál. Viszont az átlagos amerikai család életszínvonalának jelentős ténye­zője, hogy olcsó “kínai áron” vásárolhat. Wal-Mart, a világ legnagyobb áruháza csaknem kizárólag kínaiak által gyártott árút forgalmaz, és ezzel tudja árait ala­csonyan tartani. Lassan nem csak az olcsó gyáripari termelés terén kell átadni a terepet a kí­naiaknak. Az amerikai egyetemeken évente sok tízezer kínai diák tanul állami támogatással és viszi haza a legkorsze­rűbb technikai tudást, hogy aztán ver­senyre kelhessenek a tudományos kuta­tás és fejlesztés területén is. A kínai élet- színvonal egyenes arányban emelkedik a gazdasági fejlődéssel. Énnek nem csak a 2008-as olimpiára készülő Peking fan­tasztikus új épületei a látható bizonyíté­kai, hanem az a tény is, hogy Kínában egyre több a gépkocsi, amelyek növekvő fogyasztás igénye nagyban hozzájárul a benzin árának emelkedéséhez a világban. Az új kínai épületek, mint például a pekingi Televíziós Társaság tor­nya, jól mutatják azt az eltö­kéltséget, hogy (nyugati építé­szek segítségével) néhány évti­zeden belül felülmúlják majd a nyugati világ fővárosainak cso­da-palotáit. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege a Kína felé va­ló egyre nagyobb eladósodást mutatja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ameri­kai katonai és háborús kiadások a gazda­ságnak csaknem harminc százalékát emésztik fel, míg Kína sokkal keveseb­bet költ erre, vészfelhőket láthatunk ha­zánk egén sűrűsödni. Jóllehet az átlag kínai életszínvonala még egy darabig nem fogja elérni az amerikaiakét, bizton számíthatunk arra, hogy Kína belátható időn belül verseny­társa lesz az Egyesült Államoknak nem­csak az árukivitel, hanem a gazdaság és társadalmi jólét egyéb területein is. ámerikai $1.00 ISSN 0194-7990 ___i*_________ Lapunk új telefonszáma: 877-A-MAGYAR (877-262-4927) Hívjon bizalommal! A ff/D

Next

/
Thumbnails
Contents