Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-23 / 163. szám
10 MAGYAR SZÓ—A HÍD Kultúra 2004. JÚLIUS 23. M Tolnay Klári KATYTTÓL BLANCHEIG „Miért nem tanítok a főiskolán - kérdezték kollégák, újságírók és civilek is. Egyszerű a válasz. Napjai én borzasztóan privát vagyok. Kötésminták, fúszerke- verékek, Jó olvasmányok foglalkoztatnak... Milyen példát, útravalót adhatnék a növendékeknek délelőtt tizenegykor, amikor színházilag zárva vagyok. ” Röviden Fotótárutaz iszákos Oroszországról Egy moszkvai étteremben fényképkiállítás nyílott Iszákos Oroszország a XX. században címmel. Harmincöt ismert orosz, így Nyikita Hruscsov, Leonyid Brezsnyev, Borisz Jelcin, Fjodor Saljapin operaénekes, II. Alekszej, minden oroszok pártriárchája, sőt, Hodoroszkij olajmágnás ( aki éppen előzetes letartóztatásban ül, különösen nagy értékben elkövetett csalás gyanúja miatt), továbbá Grigorij Jabloko, a szociál- liberális párt elnöke tekinthető meg. Mi több, ott van a falon az antialkoholista mozgalmat hirdetett Michail Gorbacsov is,- valamennyi egy borospohárral a kézben. Kutyatenyésztó HUMORISTA Ilyen sem volt még a magyar színművészetben: Bach Szilvia a mindössze néhány éve feltűnt fiatal humorista az utóbbi időben sehol sem volt látható: sem a tévében, sem a rádióban nem hallottuk, sem kabaréban nem lépett színpadra. Kiderült: beleszeretett a kiskutyákba, s jelenleg is tizenhét kutyabébit nevel. Az állatok egész napját lekötik. Mint mondta: lehet, hogy főfoglalkozású kutyatenyésztő lesz. Azt írja a Színes Mai Lap, hogy Bach Szilvia tökéletesen vezette le tizenhét kutyakölyök szülését. Santana és az ó fia Minnelli nem jött, Santana igen: a gitárkirály, immár sokadszor, július 21-én ad koncertet a Budapesten a Papp László Sportarénában. Érdekesség: az előzenekar fiának bandája lesz. A papa legújabb lemeze a jövő év elején jelenik meg San Francisco-ban. Wass Albert szobor? Solymáron felállítanák Wass Albert szobrát. A kezdeményezők: a különböző helyi polgári szervezetek mellett Gulyás Dénes operaénekes, a Fidesz és Bayer Zsolt író, publicista. Újratemetik Fekete Istvánt Fekete István írót - a Vük című rókaregény és számos más állatokról írott könyv szerzőjét, avagy a Gyöngyvirágtól lombhullásig című természeti filmremek forgató- könyveknek íróját - eredeti szándékának megfelelően felesége és hűséges Bogáncs kutyája mellé temetik augusztus 14-én. így Dombóváron nem csak Fekete István Emlékmúzeum lesz, hanem egy az író sírjához vezető szép sétányt is kialakítanak, irodalombarát vállalkozók segítségével. Koltai Róbert zártkörűje Elkészült Koltai Róbert színművész és humorista, s újabban filmrendező hetedik filmje. Ám egyelőre csak zárt körben vetítették le, mivel több részéből hiányoznak a feliratok. Címe: Világszám! Koltai legtöbb hazai rajongója egyébként az Illetékes elvtárs című politikai kabaréban kedvelte őt meg. Most azonban meglepetésszerűen szinkronizálni kell a Világszámban Jiri Menzelt és Kulka Jánost is. Utóbbi, kiválóan beszél angolul, mégis szinkronizálni kell őt, mert mint kiderült, nincs amerikai dialektusa, holott egy amerikai férfit alakít. Z.appe lAszló Hogy mennyi lehet ebben az önjellemzésben a tárgyi igazság? Fölösleges találgatni. Elég összevetni egy másik emléktöredékkel: “... Tennessee Williams Blanche-a életem legcsodálatosabb szerepe volt. Hosszan tartó ünnep, amely idő alatt negyvenfokos lázban égtem. Annyira átéltem a próbák folyamán A vágy villamosa hősnőjének fokozatos idegösszeomlását, hogy lassan félni kezdtem önmagámtól. Egy éjjel, ilyen zavaros idegállapotban feltárcsáztam a Fészek telefonszámát, mert tudtam, hogy Királyhegyi Pali ott tanyázik a barátaival. - Palikám, drága, nagyon-nagyon kérlek... - bömböltem a kagylóba. A vonal végén kedélyes hang: - Anyukám, ne ugorj, jövök...!” Szóval ezek szerint a színházi zárva tartás szigorúan csakis a délelőtti órákra vonatkozik. Az éjszakaiakra például nem. Csakhogy az emlegetett színházi próbák is általában délelőtt szoktak lenni. Bonmot-nak viszont szellemes, és a véletlenül elejtett, sokszor téves önjellemzések is jellemzik az embert. Talán mélyebben, mint szó szerinti értelmük. Tolnay Klári bizonyára élete végéig őrzött valami nagyon fontosat privát lényéből, a Mohorán nevelkedett művelt vidéki úrilányból, aki még apáca is akart lenni. Filmsztárként, ünnepelt színpadi szerepek sokasága után is őrizte magában magáról az egyszerű vidéki asszony portréját. Fűszerkeverékek, kötésminták, olvasmányok, s hozzátehetjük: házi muzsikálás - vágyott, visz- szavágyott, valaha elveszett, de talán mégis megőrzött életforma, amelynek nincs igazán köze a hivatáshoz, a professzionális művészethez. Vagy éppen ellenkezőleg: nagyon is van. Talán éppen ebben rejlik a hatalmas ívű pálya egyik titka. A tehetség megőrzésének, frissen tartásának erőtartaléka. Egy nagy színész idővel több lesz, mint a szerepei, sőt mint a szerepeinek összessége. Az élet és a szerepek kialakítják az embert, s végül, visszatekintve már úgy látszik, ha eléggé jelentékeny volt a személyiség, eléggé súlyos volt a bejárt pálya, mintha minden szerepet ő alkotott volna. Kitöltik a szerepek az egyéniséget, az egyéniség meg kitölti a szerepeket. Hol az egyik kölcsönöz súlyt a másiknak, hol a másik az egyiknek. Tolnay Klári színházban, filmen és televízióban rengetegféle szerepet eljátszott. És bizonyára bármit el tudott volna játszani. Természetesen naiv szerelmes leánykákkal kezdte pályáját, sokszor együgyű darabokban, és természetesen nőtt át drámai, tragikus szerelmű asszonyokká. A Vígszínházban kezdett művészi út szinte törés nélkül látszott folytatódni a Művész Színházban, majd a Madáchban, amelynek nagy korszaka fűződött nem utolsósorban az ő nevéhez is. Éppoly természetesen érzékelte a hatvanas évek új szellemét, érzékenységét, idegállapotát, mint ahogyan természetesen illeszkedett be egykor, a harmincas évek közepén a magyar színi és filmes világba. S ugyanilyen természetesen rándult ki az állatkertbe Mária főhadnagyot dallani huszár uniformisban. Hitele volt bármely szerepben. S ez a hitelesség bizonyára mindenkori természetességéből fakadt. Kaptafára írt filmnaivákba éppúgy képes volt életet tölteni, mint később munkásasszonyokba, a magyar faluból való Katyi szerepjátszásait éppúgy tudta hitelesíteni, mint Blanche-nak, a perverzitásig túlfinomult, idegbajos amerikai asz- szonynak az öncsaló hazugságait. A Shaw-vígjátékok okossága és okoskodása pedig mintha mindig is a sajátja lett volna. Azt a nagy realisztikus stílust, amelyet néhány elődje és kortársa a két világháború közötti magyar színjátszás legjobb hagyományaként hozott magával, talán ő művelte a legtermészetesebben. És a legtovább is. Noha színháza kifiatalodott alóla, a zenés szórakoztatóipar otthonává lett, s inkább emlékét, mint a szellemét őrzi. A Nagymamával búcsúzott a színpadtól az akkor még Nemzeti Színházban, bár nem szánta búcsúnak, új szerepre készült, amikor 1998 októberében meghalt. Ma lenne kilencvenéves. Mindenből külföldi, de sehol sem idegen RIPPL-RÓNAI József 1861-ban született, Kaposváron. A modem magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis- csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorati- vitás jellemzi. 1884-ben iratkozott be a müncheni akadémiára, de 1887-ben már Párizsban volt. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, egy ideig hatása alá is került. Bekapcsolódott a francia modem művészeti életbe is. 1889-től alakította ki saját formanyelvét, elszakadt a Munkácsy-hatástól. 1889- ben festette Nő fehérpettyes ruhában c. posztimpresszionista képét Whistler hatása alatt. Ezekben az években került barátságba Maillollal a kiváló szobrásszal. Egészen 1901-ig dolgozott Franciaországban. Itt alkotta ifjúkori, fő műveit. Ekkori művei a Nabis-csoport munkásságának szerves részét alkotják. 1896-97- ben Andrássy Tivadar részére szecessziós stílű modem intérieurt tervezett. Ezekben az években többször szerepelt párizsi kiállításokon is. A századforduló után hazaköltözött. 1900 decemberében műveiből kiállítást rendézett, de a magyar közönség még nem értette meg munkáit. 1901 nyarán Belgiumban, majd Oroszországban járt tanulmányúton. Művészetében “fekete korszakát” dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma váltotta fel. 1904-ben festette Amikor az ember visz- szaemlékezéseiből él... (Magyar Nemzeti Galéria) e művét, amelyre 1906-ban társulati díjat kapott. Az 1906-os Könyves Kálmán cégnél rendezett kiállításának már nagy sikere volt. Ez időtől többnyire Kaposvár mellett, az ún. Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. 1912-ben készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, a Nyugat mozgalmában. Ady barátja volt. 1914-ben Párizsban a I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 februárban tért haza.
