Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-23 / 163. szám
8 MAGYAR SZÓ—A HÍD Kárpát - medence 2004. JÚLIUS 23. XV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem Székelyföldi autonómia: legyen Dél-Tirol! Az autonómia-formákról, autonómia-tervezetek történetéről beszélt Toró T. Tibor parlamenti képviselő és EMNT-alelnök az Autonómiaformák Európában című előadáson. így az autonómia lehet területi-regionális, melyben inkább közigazgatási szempontok érvényesülnek, illetve személyi jellegű - ez utóbbi meghatározás szerint nemzeti, etnikai jellegű. Ami az autonómia elérésének stratégiáját illeti, Toró szerint az kétféle lehet: az egyik az általános feltételeket biztosítva oldana meg egy-egy közösségi partikuláris problémát. A másik megközelítésmód szerint egy nemzeti közösség csak saját céljait fogalmazhatja meg, így az általános feltételek helyett a partikuláris problémákra koncentrál. Az autonómia kivívásának három mozzanatára is felhívta a figyelmet Toró: az első a koncepció kidolgozása, a második az autonómia „eladása”, a harmadik pedig annak gyakorlatba ültetése. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke a megkésett közigazgatási reformok problémáját mutatta be: utoljára 1968-ban, Ceausescu idején volt átfogó közigazgatási átszervezés Romániában, és bár sok európai struktúrát honosítottak meg, a rendszer nem áll össze. Előadásának második felében Enache az autonómia-kérdés felvállalásának kérdését vetette fel: az autonómia megvalósulásához egy politikai, társadalmi és etnikumközi konszenzusnak kell kialakulnia, azonban elmondása szerint nem világos, hogy ez hogyan érhető el. Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Déí-Tiroli Intézetének igazgatója szerint Székelyföld sokban hasonlít Dél-Tirolhoz, így ez utóbbi modellként szolgálhat a székely autonómia-törekvések számára. Mint fogalmazott: Székelyföld olyan helyzetben van, mint Dél-Tirol, amikor még Olaszország részét képezte. A német (64%), olasz (25%), ladin (4%) és más (7%) nemzetiségek által lakott Dél-Tí- rol 33 éve, 1971-ben lett autonóm. Davide Zaffi, a Dél-Tirol Autonóm terület képviselője az arányok fontosságára hívja fel a figyelmet: mint elmondta, egy állam nem lehet maga a világ, a többi állam közt kell léteznie. Ugyanígy autonómiáról csak egy állam keretein belül lehet beszélni. Zaffi ennek tükrében úgy ítélte meg, hogy a Románia szinte felét kitevő Erdély autonómiájának kivívására nincsen sok esély: ez a román állam egy új formáját jelentené. Az autonómia kivívása kis területeken kecsegtet reménnyel, így a székely autonómia szerinte realista célkitűzés. (A helyszínről jelentette: Zilahi Imre) ■ „Ha Erdély templom, Torockó az oltár" FALU A HEGY ALATT Jókai Mór, az idén májusban száz éve elhunyt regényíró állította a félelmetesen magasban szokó sziklák aljában megbúvó falu megpillantásakor: „Hasonló szépet csak Lombardiában vagy Toscanában lebet látni." Az Egy az Isten című regényépen - melyről a proletárdiktatúra éveiben iskolákban, irodalomtörténetekben általában meg sem emlékeztek - a látványt így fogalmazta meg: „Egy óriási bérctömeg, fehér, mint a csontkoponya, emelkedik feltneredeken, s bosszú, eget emelő sáncfalat képez a völgykatlan előtt, melyet a másik oldalon rengeteg, erdőkkel borított begylánc zár körül. A kopár sziklafala, a Székelykő történelmi ősemlék, a bronzkorszak emlékmaradványaival, tetején az ős székelyvár düledékével, mely Dzsingisz kán fiának bordáival dacolt egykor." lij ér László A település „négyszögű piaca közepén" álló emeletes házban található a falu néprajzi múzeuma. Felirat tájékoztatja a betérőt, miszerint „A múzeum fejlesztését a kaliforniai Tóbiás Károly adománya tette lehetővé, nővére, Éva festő (1911-66) emlékére." Az épületben található Torockó helyi tanácsa, de a nagyobbrészt magyarok lakta településen a hivatalnak nincs magyar felirata. Veres Rudolf, az újonnan megválasztott jogász-polgármester feltehetően ezt a hiányt pótolja majd, akár több nyelvű táblával, hiszen sokan látogatnak külföldről is Torockóra. Az 1128 méter magas Székely kő alatti volt bányavároskát legrégebben egy 1249-es okmányban említik Turutzkó néven, Orbán Balázs szerint. A Székelyföld leírása című művében a név eredetét a vassalakot jelentő tarackó szóval magyarázza a szerző, látogatása idején is ezt az elnevezést használták a helybeliek. Kalauz Torockó titkaihoz. A felkeresett néprajzi múzeumban beszerezhető idegenforgalmi prospektus segít ismerkedni a helység múltjával, nevezetességeivel, népviseletével, hagyományaival és a környékkel. Érdemes a színes füze- tecskéből idézni, miszerint 1241-ben, a tatárjáráskor az aranyosszéki székelyek kivédték a támadást, s a visszavonulók kezétől megszabadítottak hatezer keresztény foglyot. A meredek hegyoldal barlangrendszere nyújtott menedéket 1849-ben a menekült kollégista diákoknak Nagyenyed feldúlásakor. A régi házak utcára néző ablakkereteinek vörös színe emlékeztet ennél is korábbi időkre, a császári katonák 1703. évi megtorlására a lázongó helybeliek ellen. Közelebbi múltra utal viszont a központban a 16. számot viselő ház falán olvasható tábla felirata, miszerint Vass Albert festő, Székely Piroska keramikus, enyedi házaspár alkotott ott az 1930—1940-es években. Jókai nyomában a Forrás borozóban. Az említett kiadvány ugyan Gyoma- endrődön jelent meg, szép kivételezésben, szerzője helybeli, Balogh Szabolcs szilikátkémikus. Kolozsvárt élt és dolgozott tizenöt évet, Oravicán töltött ötöt, jelenleg a borozó tulajdonosa. Egy kávé mellett ismerkedtem, beszélgettem vele.- Édesanyám halála után üresen maradt a ház - mesélte -, 1990-ben költöztem haza. Beláttam, itt kellene tovább élnem, ez olyan életforma, amit vállalni tudok, akár földszegényen is. Két évre rá nősültem, s megnyitottam a Forrás borozót, amely nemsokára művész-találkozóhellyé nőtte ki magát. Körben, a falakon a nagyváradi Ferenczy Béla Torockót ábrázoló grafikái láthatók az asztalok közelében.- Festőművészek gyakran megfordulnak a faluban, munkáikból folyamatosan kiállítok itt a fogadóban, két pohár bor után a művészetre is fogékonyabbak az emberek. Ferenczy előtt állított ki Ughy István, a pápai múzeum igazgatója, Jókai iskolavárosából. A közeli Enyedről Dvorácsek Ágoston hozta el Aprily verseihez készített illusztrációit. Nézegették a képeket, s Árpily-verseket is felolvastak. A művészvendégek sorában jártak erre a békéscsabai Jókai Színház színészei. Balogh Szabolcs a vendégeknek is elmesélte, hogy a nagy regényíró, amikor az Egy az Isten című regényéhez élményeket keresett, anyagot gyűjtött, 1876-ban felkereste Torockót. Vita Zsigmond a Jókai Erdélyben című, sokféle dokumentumból összeállított könyvében számolt be az író látogatásáról, akit a helybeliek díszkapuval fogadtak, és tiszteletére mozsárágyút sütöttek el. Halála óta, idén, májusban száz esztendő telt el. A nevezetes torockói utat követően, száz- huszonnyolc év múltán is őriznek tárgyi emléket ittjártáról.-Jókai megfordult a mai Forrás borozóban is - mondja Balogh Szabolcs, s állítását konkrét bizonyítékkal igazolja: a fogadóban ma is őrzik azt a fényképet, amely 1876 nyarának végén készült. Jellegzetes kalapjával a fején a már ősz sza- kállú Jókait ábrázolja, nagyszámú helybeli gyűrűjében ülve.- A padlásról került elő a kép, azóta őrizzük a fogadóban - magyarázza vendéglátóm. Majd tovább részletezi, mitől fantasztikus Torockó, mely szerinte olyan örökség, amely az Európai Unióban is ritkaság. Torockó nem üres kézzel csatlakozhat az EU-hoz. Vendéglátóm szerint több oka van a település rendkívüli voltának: természeti környezete, a mindmáig (nemcsak magánygyűjteményekben) megőrzött gyönyörű helyi népviselet, melyen az ékítmények, csatok a környező patakokban talált drágakövekből készültek. Állítólag egy békéscsabai művész így sóhajtott fel: „Ha Erdély templom, Torockó az oltár!" Nevezetessé teszi Torockót az egykori vaskészítés is. - Az évszázadok során több mint háromszáz vasbányát termeltek ki - mondja beszélgető partnerem -, a középkorban vasfeldolgozó központ volt Torockó, érce Európa legjobb minőségű vasérce volt. Orbán Balázs külön fejezetben írt a vasércen kívül a nemesfémeket tartalmazó ércek bányászatáról, az már emlék viszont, amit arról írt, hogy „határában igen finom márvány és ón is található". Ä bányászat már Orbán Balázs idejében hanyatló ágazattá lett, a múlt század elejére megszűnt.- A bányák bezárása után a kővel foglalkoztak az emberek, kőfaragók, kőművesek lettek az ország építőtelepein. De nyugdíjas korukra visszatértek - az itteniek kötődése a helyhez páratlan. A borozó tulajdonosa ezután rátér arra, hogy építészeti szempontból a torockói örökség Európában is ritkaság.- A Kárpát-medence legrégebbi boronaháza, egy 1668-ban épült bányászház található itt. A legelső kőházat Bozsla Ferenc építtette, aki temetőben talált sírkőfelirata szerint II. Rákóczi hadnagya volt. A ház alapító táblája itt van a borozóban, azt írja rajta: „A szent vallás és az virtus virágozzék áldás s a békesség e fal közt lakozzék, ki lészen birtokosa ideig ez háznak, legyen örök őre a ditső országnak." Az 1870-es tűzvész után a leégett faházak helyén már minden torockói kőházat épített, mértani pontossággal jelölték ki a főtér és az utcák helyét. A házakat díszítették, alattuk, a pincékben tárolták az általuk készített szerszámokat, fegyvereket, melyeket helyi kereskedők szállítottak Bécsig. Műemlékházaival Torockó méltán beléphet az Unióba. Kíváncsiak is sokan az itteni örökségre, megnőtt az idegenforgalom a faluban. A vendéglátás, a bányászatot, kőművességet követően, újabb foglalkozást, életvitelt jelent az ittlakók számára. A faluturizmus Torockón nem álom, tetten érhető valóság.
