Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-02 / 160. szám
Kultúra MAGYAR SZÓ — A HÍD 11 ■ Primadonnák tündöklése Európában! VENDÉGSZEREPBEN A New York-i Magyar Színház nagy sikerrel mutatkozott be a „ Végzet Asszonyai ” című darabbal Svájc két nagyvárosában - Bemben és Lausanneban. A svájci út az ott élő magyar kolónia meghívása alapján jött létre. 2004. JÚLIUS 2._____________________________________________ Mindkét város közönségének egyöntetű véleménye volt, hogy ilyen nívós szórakoztató - egyben megható előadást ritkán látni. Többek részéről elhangzott, hogy nagyon szerencsésnek tartják a New York-i magyar közönséget, hogy ilyen színháza van és ilyen előadásokban lehet része. A Bem-i előadást követően Magyarország Bembe akkreditált nagykövete melegen gratulált Cserey Erzsinek (képünkön fiatalkori fotón) az előadáshoz és a színdarabhoz. A sikersorozat folytatódott Budapesten, ahol két alkalommal került bemutatásra a „Végzet Asszonyi” c. darab. Az előadást követően a művésznők oklevelet kaptak és Cserey Erzsi az oklevelén túl megkapta az arany mikrofon dijat is. A percekig tartó tapsviharral zárult Budapest-i előadáson Cserey Erzsit kérdezzük, - milyen érzés volt a New York-i Magyar Szinház után Budapesten is bemutatni a darabot. Cserey elmondása szerint a három művésznőnek, (Fedák Sári, Mázéi Mária, Karády Katalin) kívánt olyan emléket állítani, ami nemcsak művészetüket idézi, de a velük történt igazságtalanságokat is. Erről ma sem beszélünk őszintén. A New York-i Magyar Színház adottságai közel sem azonosak a magyar színházak lehetőségeivel, hiszen a New Yorkban élő magyarok magyarság hitéből és adományaiból jött létre és létezik, él ma is. A legtöbb bemutatásra kerülő darab a történelmi tényeket megtartva, de rövidített változatban kerül bemutatásra.. Az, hogy ez a darab egyáltalán bemutatásra kerülhetett Budapesten is és ekkora sikere volt mindannyiunk számára felemelő érzés- és azt a hitünket erősíti, hogy érdemes dolgozni, érdemes embereket tájékoztatni, emlékeztetni. A nézőtéren látott meghatódott arcok, könnyes szemek és percekig tartó tapsvihar ezt a meggyőződésünket igazolja. rA dicsőség koszorúja a világ hiúsága, A Te láthatatlan koszorúdat meleg sze- retetből és hűségből fonja Isten azokban a szívekben, akikhez elvitted őt. ’ (Simon András) Cserey Erzsinek (Fedák Sári-t) játszó művésznőnek hálánk jeléül szívből gratulálunk! Arany Mikrofonjelvény Június sikerbónap volt a New York-i Magygr Színház számára - Svájcban. íme Cserey Erzsébet művésznőnek, a társulat vezetőjének beszámolója: — A svájci vendégjátékról méltán mondhatjuk, hogy dicsőséges volt. Mindehhez már az igazi svájci hangulat megadta a keretet: csodás táj, mindent uraló virágok, ragyogó közlekedés, a vacsoraidőben az éttermekben kutyával és elegánsan megjelenő vendégek. Csodás termeket béreltek számunkra, s egyáltalán, mindenütt uralkodott a tisztaság és a jó ízlés. Pröhle Gergely berni magyar nagykövet előadás után feljött a színpadra gratulálni. A svájci magyar egyesületek szeretnék még több helyen megszervezni e produkció előadását, s kijelentették: szerintük irigylésre méltó New York ezért a társulatért. Arról persze nem beszéltem nekik, hogy anyagilag és a közéletben mennyire magunkra hagyottam mennyi alantos támadás közepette kell léteznünk. — Pesten folytatódott a sikersorozat. A belvárosi Haris közi Arcvonal irodalmi kávéházban, ahol tanítványom, Kovács Szilvia József Attila- és Petőfi verseket is előadott. Lendvay Gabriella Karády dalokkal aratott nagy sikert, Fedák Sári alakításom során pedig megismerte a közönség Fedák Sári valódi élet- történetét, melynek utolsó éveit az ötvenes években, Fedák kitelepítése után már nem ismerhette. Egy történész gratulált, mert egyetlen pontatlanságot sem tudott felfedezni a történetben: sem a dátumokban, sem a történet folyamatában. — Végül a Szív utcai Beugró étterem miniszínpadán, nagyszerű vendéglátónknál adtuk elő programunkat, melyre az Arcvonal kávéházi nézők közül többen ismét eljöttek, hogy újra láthassák. Átadtak nekünk eg)T nagyon szép emléklapot, nekem pedig az Arany mikrofon-jelvényt. A nézőtéren ülő Simon András költő pedig verssorral köszöntött. Cserey Erzsébet beszámolója után ideillik a megjegyzés: a svájci közönség -s ez a színházi világban közismert - rideg és tartózkodó. Most mégis feloldódott. Amellett vonzódik a hagyományos értékekhez. Továbbá általános művészetmenedzselési vélemény: nem az a rang, ha egy társulatot külföldre megkvmdifbanem baprodukcióját látván vissza is hívják oda. Kivéve persze, ba ez csak nyálas stílusú, úgynevezett „kapcsolati” sajtóbeszámolókban, nem a közönség vágya szerint jelenik meg. FE> magyar Fejezetek a csavargók egyetemes könyvéből MINDENZENE Hegyi Zoltán Hobó, legénykori nevén Földes László is hatvan lesz már jövőre, de oda se neki, Jagger tavaly múlt el any- nyi Prágában, aztán mégse fogja a kard. A Hobo Blues Band is betöltötte már a huszonötöt, többen megfordultak benne, mint nyáron a Palatínuson, ideje hát egy kis számvetésnek az új oldalak megnyitása előtt, nézzük, mi történt eddig, dióhéjban. A zenekar feje 1945. február 13-án született Budapesten, eszmélésének éveiben hamar le is lépett otthonról, csavargón, mint Páger Antal a Villa Negrában, növesztette a haját, és a halálba idegesítette a rendőröket, akiknek Baksa Sós Jánoson kívül még vele is meg kellett küzdeniük a házmesterek eldorádójának zavartalan működése érdekében. 1973-ban azért mégis lediplomázott az ELTE bölcsészkarának történelem-népművelés szakán, diplomamunkája a rockzene társadalomra gyakorolt hatását elemzi. 1978- ban alakította meg a Hobo Blues Bandet, közben írt szövegeket a P Mobilnak, a Kexnek, lefordította többek között Jim Morrison, Tom Waits, Bob Dylan műveit, amivel elévülhetetlen érdemeket szerzett a műfaj javának magyarországi megismertetésében, jó népművelőként betömködve a hazai idegennyelv-oktatás „hatékonyságának” köszönhető lyukakat. Könyvet írt a Rolling Stonesról, szerzett két monodrámát, írt és fordított verseket, volt Kopaszkutya és Fekete Bárány, egy ideig csak akasztott ember nem, aztán Villonnal ez is bekövetkezett. Illő feleleveníteni, hogy amikor a nyolcvanas években a tatai zenésztalálkozón a műfaj hazai fősodra rendesen benyalt a Tóth meg a Lendvai nevűnek, ő volt az egyetlen, aki kiállt azok mellett, akik aztán az évtized budapesti undergroundjának kulcsfigurái lettek, ahogy arról Menyhárt Jenő is említést tett a Magazin múlt heti számában. Megcsinálta a Vadászatot, ami azért rendesen be lett vésve a magyar kultúrába, idén viszont az utolsó pillanatban lehúzták a Kossuth- díjasok listájáról, de úgy tűnik, egész jól megvan nélküle. A napokban jelent meg a legfrissebb produkció, az Idegen toliak című dupla cd, amin megjelenik mindenki, aki a Medvével évtizedek óta szimbiózisban él, a Rolling, a Doors, Villon, Viszockij, József Attila, Tom Waits, Ginsberg, csupa nagy-nagy fejezet a csavargók egyetemes könyvéből. A Keane (nem a remek angol focista, őt mostanában sajnos leköti egy rút betegség) első lemeze azonnal no.l. lett az angol listán, és ha már így alakult, ott is maradt a következő héten is. Volt már ilyen a popzene történetében, csakhogy a Keane mindezt úgy vitte véghez, hogy nincsenek gitárok, de még egy basszistára sem futotta. Ilven is volt már, de ez a trió nem az experimentális vonulatot erősíti, amit játszanak, az így is rádióbarát slágerzene (ha lennének minálunk rádiók). Az ének, zongora, dob felállás egy ideig fel sem tűnik, és a továbbiakban sincs hiányérzetünk, ha megelégszünk az érzelmes, kissé melankolikus britpoppal, és az sem baj, ha megint a Radiohead jut eszünkbe, mint legutóbb Ryan Adams esetében. A Hopes and Fears körítése is olyan, amilyennek a műfaj megköveteli, bánatos antisztárra vett arcokat látunk, Tarvisióból beszerzett bőrdzsekiben, focilabdával, töröknek tűnő Lakoszt ingpulóverben; a srácok hetvenhá- romban arattak volna a Corvin Áruházban, az egyiket ráadásul Chaplinnek hívják, de erről sem tehet, az egész úgy jó, ahogy van. (Hobo Blues Band: Idegen tollak, Rock Hard Record, 2004. Keane: Hopes and Fears, Universal, 2004.)
