Amerikai Magyar Szó, 2004. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)

2004-02-05 / 5. szám

Thursday, Feb. 5, 2004 Amerikai Magyar Szó Bush: fegyverek nélkül is jogos volt a háború Washington, D.C. Bush elnök védel­mébe vette az Irak elleni háborút. Hang­súlyozva, hogy a bag­dadi rezsim növekvő veszélyt jelentett a világra, ezért jogos volt az. eltávolítása. Az elnök január 27-én Aleksander Kwasni­ewski lengyel állam- ___________ fővel tartott közös Fe­hér Ház-i sajtóértekezletén szólalt meg először ebben a témakörben azután, hogy David Kay, a tiltott fegyverek után kutató szakértők lemondott vezetője elismerte, hogy a bagdadi rezsimnek nem voltak tömegpusztító fegyverei a tavaszi hadjárat előtt. A fegyverzetellenőr állítását firtató kérdésekre Bush elnök nem válaszolt közvetlenül, hanem azt hangsúlyozta, hogy nagy bizalommal viseltetik a hírszerző szervek iránt. Nagyon fontosnak tartja, hogy a fegyverek után kutató szakértők csoportja folytassa munkáját A lengyel államfővel az Ovális iroda kandallója előtt helyet foglalva Bush elnök kijelentette, nincs benne semmi kétség az iránt, hogy a volt iraki elnök, Saddam Hussein növekvő fenyegetést jelentett Amerikára és a világra. Ve­szélyes ember volt s a világ jobb lett nélküle. Amerika és a világ biztonságosabb lett, az iraki nép pedig szabad -. hangoztatta __ _______________ Az alelnök látogatása a pápánál VATIKANVAROS. Alig húsz percig tartott Dick Cheney alelnök látogatása a pápánál, s ezen belül a négyszemközti megbeszélés a pápai könyvtárban, amelyen < elsősorban Irak és a Közel- Kelet volt a fő téma. I Az alelnök Rómában az olasz I politikai élet minden vezető­jével eszmecserét folytatott és a kormányfővel vacsorázott. Az Egyesült Államok számára kényes kérdés, hogy a Vatikán elvetette az iraki probléma erőszakos rendezését, az ENSZ szerepvállalását sürgeti és a közel-keleti kérdé­sekben sem mindig Washington szájize szerint foglal állást. Véget ért-e a jóléti társadalmak kora A fogyasztói társadalom? Nyelvét - mi magyarok - legfeljebb ha dadogva be- zéljük Nem tudjuk, játék-e, fenyegetés-e. Egy már bi­zonyos: figyelnünk, gondol­kodnunk kell, nem bizhatjuk magunkat az ösztöneinkre, azok másféle történelmi időkben idegződtek belénk. Az is fontos volna, hogy ne maradjunk magunkra: egye­dül kiszolgáltatottabbak va­gyunk. Csak néhány meg- fontolnivaló: A fogyasz­tásnak - a dolog rendje szerint - szükségleteink kielégítésére kell, kellene irányulnia. De, hogy is ál­lunk a szükségletekkel? „Éhe a kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket” - irta Ady Csák Máté népéről. Emlékszünk Petőfire is: „Ha majd a bőség kosarából, Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál, Mind egyformán foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház abla­kán...” Azt is tapasztaljuk, hogy evés közben jön meg az étvágy. De mi történik, ha a fogyasztói társadalom csak a könnyebben kie­légíthető (és felkorbá­csolható) primer szükség­letekre összpontosítja a fo­gyasztók figyelmét, s szinte vétkes módon hozzájárul ahhoz hogy a szóra, a szépre, a jogra, a szellemre nyíló éhség akár el is sor­vadjon bennünk? Akkor bizony a római császárkor . cinikus elvéhez jutunk: panem et circenses. Kenyér- i és cirkusz, a tömegkom- 1 munikáció valóságaitól a politika véres cirkuszáig. A fogyasztóvá degradá­lódott ember könnyen ma­nipulálható. Nem élhetünk hát egymás ellen, össze kell fognunk, különben semmire sem jutunk. Mit ér, ha van jó autónk, de rosszak az országutak? Mit ér, ha ezt azt összegyűjtöttünk, de gyenge a közbiztonság? Hány ember érzi szükségét annak, hogy testőröket fo­gadjon? Irigyelhetjük-e őket? Mit ér egy kiküzdött életszínvonal, ha az alul­járókban naponta hajléktala­nokba ütközünk? Valaha arra szoktattak, hogy becsüljük meg a tárgyainkat: az abroszt, amellyel megtérítjük az asz- . talt, a tányért, az evőesz­közt, amelyet nemzedék nemzedékre hagyományo­zott. Ma egy gyorsvendég- lőben az egész terítéket a szemétbe dobják, ha meg­vacsoráztunk. Tartós ruhát, bútort nem érdemes vá­sárolnunk, alig is gyártanak már ilyet. Az a divat, hogy cseréljük ki, amit már meg­untunk, vagy megunt a kö­rülöttünk nyüzsgő világ. Nem megy-e veszendőbe egymásra figyelő tisztelet, ami nélkül a sodródó őszi falevélhez leszünk hason­lók? Nem kapkodunk-e feleslegesért ahelyett, hogy valódi értékeket keresnénk? Nem vagyunk-e felelősek azokért, akiknek a lehulló maradékból se jut? Nem kockázatos-e a szertelen publicitás, amelyben élünk, mintha folyvást mások sze­me tükrében tetszelegnénk? Nyugaton már a fogyasztói társadalom megrendüléséről beszélnek. A homo sapiens újra vonzóbb eszmény, mint a homo faber, s nem pusz­tán savanyú a szőlő alapon. A fogyasztók okosan ösz- szefognak. Bojkottálnak olyan gyárakat, amelyek környezetszennyező eljárás­sal termelik áruikat. Ebben az eszmélésben vissza-visz- szatérünk a múlt sokszor kikacagott örökségéhez is. Például a családhoz. Van­nak ugyan, akik arról imák, hogy a család intézménye elavult, helyette valami új asszociációs társulási for­mának kell kialakulnia, a- mely a résztvevők egyenlő­ségére épül. Nem gondol­hatjuk-e mégis, hogy épp a család képes megújulásra is? Pontosan azoknak a ma kívánatos vonatkozásoknak előterébe juttatásával, ame­lyet némelyek egy új for­mától várnak, remélnek? Amit a jövő ígéreteként, lehetőségeként megálmo­dunk, ahhoz sokszor a múlt kínál mintát, egészséges kiindulást. Illyés Gyula irta, nem könnyű tudni „ki az, aki elől megy”, De hadd idézzem tovább: „mert nincs szabadjegy - jól halad a korral: - mert van, amikor hány a példa! - a néma szólal, - az iszkol, aki űz, - makulátlan a céda, - mocs­kos a szűz.” Az első meglepetések után talán egyre jobban tudunk majd figyelni erre is. Egyedül ez a figyelem, a homo sapiensé lehet evilági garanciája egy emberi jö­vőnek. Jeleníts István Magyar Nemzet A magyar belügyminiszter New York-ban Deák Ferenc felvétele k hivatalos amerikai átogatáson tartoz- codó Lampert Monika belügyminiszter és kí­sérete számos prog­ramja mellett időt szakított arra is, hogy i New Yorkban élő magyarokkal talál­kozzon. A New Yorki Magyar Konzulátuson tartott előadásában a belpolitikai viszonyok mellett a ma­gyar gazdaság helyzetéről a magyar-amerikai kapcsolatok alakulásáról és a belügyi reformokról tájékoztatta a kö­zönséget. Az előadás után a miniszter-asszony a jelenlevők kérdéseire válaszolt, igy a már örökzöld témaként fel­merülő vizumkérdésre is, amellyel kapcsolatban ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy enyhüljön az amerikai hatóságok szigora és minél több magyar állampolgár utazhasson be az Egyesült Államokba. '------------------------------------------------------------- SzE Super Bowl: a New England a bajnok HOUSTON, Adam Vinatieri utolsó másodpercekben szer­zett mezőny góljával 32-29-re a New England Patriots nyer­te a profi futball-liga 38. nagydöntőjét, a Super Bowlt a Carolins Panthersszel szemben Houstonban Ezzel a sorozatban 15. mérkőzését megnyerő Patriots tör­ténete második bajnoki címét gyűjtötte be. Érdekesség, hogy 2002-ben az együttes St. Louis Rams el­leni, első győztes nagydöntőjét is Vinatier gólja döntötte el. 3.----------------------------------------------------------—— Amerikai Magyar Szó USPS 23-980 ISSN 0194'7990 Published weekly, exc. last week in July, first two weeks in August, last 2 weeks in Dec. Owner: Hungarian Word Inc. 130 East 16th St. New York, N.Y. 10003 László Papp, president. Attila Micheller, secretary, Sándor Murray, treasurer. Editor: Kinga Molnár Editorial Board: dr.Ervin Bán, Budapest, László Balázs, Budapest. Julianna Bika, New Orleans, Gyula Bikkal, New York, Klára Bitt Boldog, New Jersey. Klára Györgyei New Haven, Ábrahám Nagy, Poughkeepsie, dr. Károly Nagy, Piscataway Brunswick. László Papp, New Canaan. Periodicals postage paid at New York, N.Y. and additional mailing offices. Subscription in USA: 1 year $40.- V2 year $20.- Canada $ 45.- Hungary & other forein Countries $ 45.- Postmaster send address changes to: Amerikai Magyar Szó, Hungarian Word Inc. 130 East 16th St. New York, N.Y. 1003 Tel: 212-254-0397 Fax: 212-254-1584 A névvel aláírt cikkek nem szükségképpen fejezik ki a szerkesztő-laadó álláspontját, és azok tartalmáért minden­kor a cikkíró a felelős. A beküldött cikkeket nem díjaz­zuk. Kéziről»»* nem óreunk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents