Amerikai Magyar Szó, 2004. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)

2004-06-24 / 25. szám

4. Amerikai Magyar Szó Thursday, June 24, 2004 Dr. Bán Ervin Péter Pál napján, egy tutajon A hazai közélet „nemzeti” zsivajgásában gyakran gondolok vissza fiatalságom egyik élményére, amely akkor eligazított a magyarságtudattal kapcsolatos töprengé­seimben. Az 1945-ös bukás ideológiai csődje feladta a nehéz leckét mindazoknak, akik a teljesen megváltozott helyzetben ki akartak tartani a nemzeti gondolat mellett. Nyilvánvaló volt, hogy a jórészt formaságokban megjelenő korábbi hivatalos nacionalizmus helyett a tartalom, a szellem magyarságára kell a nemzeti elvet építeni. Volt ennek előzményei: például a népi mozgalom, a népi irodalom, a szárszói konferencia. A népi mozgalom bal­szárnyából alakult a Nemzeti Parasztpárt. Az alapitó döntés a háború előestéjén született - most éppen hatvanöt éve -, de a háború alatt nem lehetett a pártról hallani. Amikor (ennek meg hatvan éve) megalakult a Függetlenségi Front, a párt vezetői csatlakoztak hozzá. Dálnoki Miklós Béla kormányától kezdve valamennyi koalíciós kormányban képviselte egy vagy két miniszter. Mi volt az „érdekes” benne? Az, hogy a szegény­parasztságot akarta képviselni, abból meg az ügyet vállaló értelmiségből igyekezett nemzetet teremteni Paraszt­romantika nélkül, realistán - felismerte, hogy más út nincs. Tulajdonképpen ezt tette Bartók és Kodály is, amikor a parasztdalból épített nagy művészi zenét, amelyet aztán a nagyvilág elfogadott és befogadott. A parasztpárt jel­szóként hirdette, hogy egyszerre kell népben és nemzetben gondolkodni. Nemzet-eszméjének tehát jelentős szociális adaléka volt. Vezetői, irói, ideológusai nem sokat törődtek a külsőségekkel. Az eredeti pártjelvényben nem szerepelt a piros-fehér-zöld (piros sarló fekete alapon), a zászló hasz­nálatában sen nagyon buzgőlkodtak. Később ezen vala­mennyit változtatni kellett a konkurencia miatt, hiszen még Rákosiék is nemzetiszinű zászlót lobogtattak. Viszont na­gyon tisztelték az anyanyelvet, a népdalt, a világ elé vitték a népi táncot, a népköltészetet, a faluszociográfiát. Napjaink számára igen tanulságos példát mutattak az összefogásban. A parasztpárti politikusok és irók között sok részletkérdésben volt nézetkülönbség - amilyen különböző irányokból csatlakozott Erdei Ferenc és Németh László! De védték egymást, még a szoros szövetséges kommunista párt által megbélyegzett Írókat is befogadták, igazolták. így Németh Lászlót, Féja Gézát meg a már halott Szabó Dezsőt. A pártot néhány vezető írója történelmileg túl­lépte, vagyis állt a hir és a szolgálat vártáján akkor is, amikor a párt már nem létezett: Bibó István, Illyés Gyula, A pártrelnök, Veres Péter azt mondta egyik előadásában, hogy a párt három iró hagyatékáénak szellemi pillérére épit: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső. Mind a három olyan magyar harcos volt, akiknek a szagát az 1945 előtti kurzus nem bírta elviselni. Ilyennek képzelek egy nemzeti pártot. A magyar or­szággyűlésben valaha is szerepelt pártok között az egyet­len, amelyiknek kétségek nélkül megadom a „nemzeti” jelzőt. Programjában, fiatalos lelkesedéssel, nemzeti fe­ladatot láttam, és érett emberként fájlalom, hogy csak kis részét tudta megvalósítani. Nem kapott erős támogatást, ideje sem maradt. A Rákosi-diktatúra bedarálta. 1948-tól már nem volt önmaga, 1950-ben már névleg sem létezett. Néhány ismert személyisége azonban továbbra is részt vett a közéletben. Az 1990-es fordulat után megpróbálták feltámasztani. Hiába. Volt egy-két rendezvényük. Például emléktáblát lepleztek le a Belvárosban. A szónoklatok után a főren- deztő azt mondta: „Most pedig, a párt hagyományainak megfelelően, énekeljünk el egy népdalt” A közönség éne­kelt. Velük énekeltem. Magyar hang a pesti utcán, végre... Hasonlítsuk össze a most divatos nemzeti cifrálkodással. A választási hadjáratban (anno 2002) egy szónok azzal dicsőítette az akkori kormányt, hogy „Most több a zászló folytatás a 6. oldalon Amerikai magyar szervezeteink j Magyar Emberi Jogok Alapítvány A kulisszák mögött A Hungarian Human Rights Foundation (HHRF)- ederetileg Committee of Human Rights in Rumania - 1976 óta nemzetközi erőket mozgósít a Kárpát-meden­cében kisebbségben élő há­rommilliós magyarság meg­segítésére, támogatására és emberjogi helyzetének ja­vítására. A HHRF folya­matosan tájékoztatja az Egyesült Államok kormá­nyát, a fontosabb nemzet­közi emberjogi, kulturális és társadalmi szervezetek va­lamint a sajtóközvéleményt. Bő negyedszázados mun­kássága első felében (1976- 1998), a HHRF legfontosabb célja volt a kisebbségben élő magyarság elleni jogsérté­sekre irányítani az amerikai és nemzetközi döntéshozók figyelmét: a szervezet 27- szer tett tanúlvallomást a Kongresszus előtt, 10 Helsinki Utókonferencián vett részt, tömegtünteté­seket rendezett nyugati nagyvárosokban, 3 egész ol­dalas újsághirdetést helye­zett el a két legrangosabb amerikai napilapban, tanul­mányok és könyvek tucatjait jelentette meg, rádióműsort szerkesztett. Az Alapítvány tevékenységének egyik kimagasló eredménye 1987- ben született meg, amikor a Kongresszus négy alkalom­mal szavazta le a Ceausescu- rendszert jutalmazó Leg­nagyobb Vámkedvezményt (Most-Favored-National sta- tus-t). A New York-i HHRF iroda - budapesti és kolozs­vári fiókjaira támaszkodva - azóta is folyamatosan tájé­koztatja a washingtoni dön­téshozókat a határon túli magyar kisebbséget érintő fejleményekről, gondoskod­va arról, hogy az admi­nisztráció és a törvényhozás rendelkezzen minden szük­séges információval, amikor e közösségeknek otthont adó országok vezetőivel tárgyal, vagy őket érintő döntéseket hoz. A kommunizmus bukása óta Az Alapítvány tevé­kenysége 990 óta jelentősen kibővült. Az emberek és információk szabad áramlása új lehetőséget teremtett az amerikai és nemzetközi politikai tényezők hiteles tájékoztatására. A HHRF nemcsak munkamódszereket dolgozott ki a megnyíló lehetőségek kiaknázására - amelyek gyümölcseit immár tizenhárom éve élvezi a ma­gyar kisebbség - hanem szemléletében is igazodott a változó körülményekhez. Folytatva az addig hatékony panaszpolitikát, az Alapít­vány következetesen ismer­teti az érem másik oldalát is: a viharos történelmű Kelet- Közép-Európában, ahol né­pek, népcsoportok erőszakos módszerekkel próbálják ren­dezni területi követeléseiket és érdekkülönbségeiket, a magyar kisebbség képezi az alternatív, békés utat. A határon túli magyar kö­zösségek nem a feszültség forrásai, hanem az újszerű megoldások, a jobb jövő és a kiút tevékeny kimunkálói, a térség biztonságának kulcs- fontosságú tényezői. Az Alapítvány közhasznú tevékenysége az alábbi hat területekre bonthat: 1. A HHRF budapesti irodájának működése Az 1987 óta működő bu­dapesti HHRF-iroda össze­kötő kapocs a határon túli magyar közösségek, magyar kormányzati és tár­sadalmi erők, valamint New York-i irodája és az amerikai döntéshozók között. Az Alapítvány egyaránt ra­gaszkodik ideológiai füg­getlenségéhez és a dön­téshozó tényezőkkel való együttműködéshez. Integ­rate erőként, pro-aktív módon igyekszik hatni kö­zös célok megvalósítása érdekében. 1989 óta mindhá­rom magyar miniszterelnök méltatta az Alapítvány mun­kásságát: Antall József támogató levélben biztatott további munkára, a Hom- kormány 1995-ben a Ki­sebbségekért Díjjal jutal­mazta erőfeszítéseinket, az Orbán-kabinet pedig 2001- ben a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntette ki az Alapítvány elnökét és egyben a szervezet társ­alapítóját, Hámos Lászlót. Az Alapítvány az eddigi hat Magyar Állandó értekezlet mindegyikén részt vett. 2. lnternetfejlesztés A külföldi tájékoztatásnak leggyorsabb és leghíresebb forrását a magyar nyelvű kisebbségi sajtótermékek és érdekvédelmi szervezetek Interneten megjelenő anya­gai adják. Az Alapítvány 1995 óta önként fenntartott Internetes honlapgy üj temény www.hhrf.org , a határon túli magyar közsség sajtó- és kulturális kiadványainak információs központja. A honlapgyűjtemény emel­kedő népszerűségét szám­adatok is jelzik: az 55 különböző honlapunk 2003 augusztusában összesen több mint 2 millió megkeresést kapott 119,202 különböző számitógépről a világ 83 országából. Továbbra is nagy érdek­lődés mutatkozik kárpát­medencei szervezetek és sajtótermékek részéről, hogy megjelenhessenek a világ­hálón. A felerősítés és ön­állóság ("empowerment") i- rányelvével összhangban, a HHRF módszere az, hogy a kezdeti technikai segítség és eszközök átadása után, ezek az orgánumok minél föggetlenebbül tudják biz­tosítani Internetes jelen létüket és elvégezni az ehhez szükséges munkát. Ehhez korlátlan és ingyenes tár­helyet kapnak az Alapítvány tói. Folytatjuk a következő számban Legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért A magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek magyarul péntek du. 6:30-kor a 67-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra szombaton de. 10 óra a 67-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarorama Vasárnap du. 5:30-kor a 67-es Cabel-csatorna Manhattan Bikkál Gyula igazgató-főszerkesztő

Next

/
Thumbnails
Contents