Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)

2003-09-25 / 35. szám

4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Sep. 25, 2003 Olyasóink íriák I Ameri kaijna^ai^szervezeteinkJ Öngólrugás magyar módra, és szégyeljük magunkat CLEVELAND Bonifer Mária egyetemi oktató „Magyar-magyar agy­elszívás” cimü. az; újságjukban megjelent Írásra szeretnék refrektálni. A bevezetésnél mindjárt tisztázni azt, hogy az az összeg, amit a cikkíró említ írásában, az ötmilliárd forintot: ilyen nagy egységben leírva, nagyon csinos összegnek tűnik. Az ötmilliárd forinttal talán azt is hangsúlyozni akarta, hogy hogy... nem irom le, de megnézzük ezt az ötmilliárd fo­rintot a teljes valóságában,. Jó lenne, ha tudatosíthatnánk, hogy tényleg ez az összeg az emberi, a testvéri össze­tartozásnak, egymás megsegítésének, a jövőépítésnek az akaraterejét hordozza magában! Ez az összeg, huszonegymillió ötszázezer dollárnak felel meg. Magyarországnak tízmillió lakosa van. Tehát fejenként - évente - 2,15 dollárral, (500 forint) járulnak hozzá a külhoni magyar intézményeknek a megsegítéséhez. Ez egy üveg bor ára. Ha csak az adófizető magyar pol­gárokat vennénk, talán évi hat dollárral terhelné ez a ma­gyar külhoni kultúra és élniakarás támogatása őket. A cikkírónak abban igaza van, hogy sajnos a műszaki, az orvosi és más szaktudományokban nincsenek katedrák, főiskolák vagy szakiskolák s erre nincs is lehetőség, de nem azért, mert nincs rá igény vagy, hogy nem lennének hozzá káderek, anyagi források, hanem nem engedik meg a hatalmasságok. Ugye, nem lenne üdvös, ha Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában a magyaroknak is olyan lehetőségeik lennének., mint az illető ország ki­váltságosainak, igy nem lehetne őket beolvasztani?! A műveltebb magyar réteg többet tudna termelni magának is, s ebből ugyanúgy a románok -, a szlovákok-, a szerbek is csak profitálnának. A bökkenő ott van, hogy a magyarokat, minden országban be akarják olvasztani, nem hogy esély- egyenlőséget adni nekik. Amit a cikkiró állít, hogy a finnek megtanulnak svédül, a valóság az, hogy Finnországban svédek is élnek, autonómiájuk van. Az amit a cikkiró ajánl, hogy a gyerekeknek rögtön meg kellene tanulniuk románul, szlovákul, szerbül stb., mert ez a nyelv megtanulása csak akkor juttatja előnyökhöz, ha feladja magyarságát. Azt tudjuk, hogy anyanyelvén mindenkinek könnyebb szellemi bázisra szert tenni, mint egy idegen nyelven, s emberi lényében is egy egész ember maradhat, mert azok­ban az országokban, amelyekről itt beszélünk, semmilyen helyzetben se könnyű az embereknek magyar mivoltukkal élni. Miért kell még ma is egyiknek felsőbbrendünek lenni a másik felett, s még akkor is „amikor közös Európát akarunk építeni? A magyarok meg tudnak élni a saját közös­ségeikből, ha megadják nekik a lehetőséget, akkor még a mások boldogulásához is valamivel hozzá tudnak járulni. Igen kellenek a magyar iskolák a magyar területeken, s azoknak minél nagyobb önállóságot kell adni, hogy az igényeknek megfelelően nőhessenek, szaporodhassanak. Nem üdvös akkor azt ajánlani, hogy gyorsan olvadjanak be, amikor mindenütt adják vissza a letiport, leigázott népek jogait, földjeit, legyen az USA, Kanada, Anglia, Orosz- országj csak Franciaországban, Törökországban, meg ott ahol a franciák alakították ki az új államokat, ott nem. Rabszolgatartóknak és rabszolgatartók támogatóinak nem szabad, hogy helyük legyen az Európai Unióban. A cikkiró említi, hogy Erdélyből elvándorol a magyar értelmiség: el mert a hatalom még mindig mindent átsző, de az elvándorlás megvan Magyarországon is Onnan is a tehet­ségesebbje Nyugatra megy. Azt hiszem építenünk kellene, segíteni a törekvő embert, s az irigységünket bele kellene vetni a Dunába, hogy vigye el azt örökre a nagy tenge­rekbe. Kleiner Béla, New York Friss híreket a Magyar Szó-ból A Nyugati Oldali Magyar Református Egyház története 3. befejező rész Az Úr 2002. esztendejé­ben a Nyugat Oldali Magyar Református Egyház életének legmeghatározóbb eseménye új lelkipásztorunk megvá­lasztása volt, melyre július 21-én került sor. Istennek hála, a gyülekezeti köz­gyűlés a kétnyelvű Isten­tiszteletet követően egyhan­gúan választotta meg Ke­lemen Zoltán Sándor nagy­tiszteletű urat gyülekezetünk lelkészévé. Lelkipásztorunk szeptember 22-én kezdte meg közöttünk szolgálatát. Presbitériumunk nyugdíjba vonult lelkészünknek, Sza­bolcs Kálmánnak a "tisz­teletbeli lelkipásztor" címet adományozta. Gyülekezetünk az év hosszabb, "lelkész nélküli" időszakában is igyekezett megszervezni és megtartani azokat a rendezvényeket, programokat, kultúrális eseményeket, amelyek a szé­lesebb clevelandi magyar­ságot is szolgálják. Táncos, zenés esték, szüreti mu­latság, újévi bál, s más egyéb események gyűjtötték templomunk Kálvin Nagy­termébe a kikapcsolódni vágyókat. Lakewoodi lelkészlaká­sunk alapos felújítása elen­gedhetetlenül szükségessé vált. 2002-ben először a parókia tetőszerkezetén vé­geztettünk javításokat. A régi, omladozó garázs le­bontásra került. Új garázs, új kocsibejáró és járda készült. A kertrendezés és újra fü­vesítés a presbiterek mun-. káját dicséri. A lelkészlakás mind a négy szintet érintő belső felújítási munkálatai egészen decemberig el­húzódtak, de az év végére beköltözhetővé vált a lakás. Egy egyháznak a múltját nemcsak a leírt és szemmel látható események teszik össze, hanem az a sok lát­hatatlan kis esemény, amely a keresztény életmóddal jár. így szinte lehetetlen teljesen összefoglalni egyházunknak történelmét, mert az évek folyamán lelkes, szerető emberek éltek harmóniában egymással. Amit láttunk, és mint esemény, leírunk, az nem mindig a legfontosabb. "Szüreti" tánccsoport a Clevelandi (O.) West Side-i Egyházban Elek Áron lelkipásztorral. Gyakran az az egy személy megbocsátása a felebarátjá­nak, egy testvérünk terhének könnyítése, egy könny letörlése, vagy egy hiba elnézése sokkal fontosabb, mint a sok leírt és látható esemény. Mondhatjuk, hogy személyes életünkben és a Nyugat oldali Magyar Re­formátus Egyház életében Urunk mindig velünk volt, és sokszor csodásán mű­ködött. Isten megáldott bennünket egy erős és nagyon messzire visszanyúló múlttal, és Krisztusunkba vetett bizalmunkkal és hitünkkel még sok-sok boldog év elé nézhetünk. Kelemen Zoltán Sándor SZOBORAVATAS Az amerikai lovasság megalapítójának, Fabriczy Kováts Mihály magyar huszárnak az emlékére szoboravatás lesz Washington D.C.-ben október 11-én Donald Rumsfeld az amerikai védelmi miniszter és ma­gyar részről Juhász Ferenc hadügyminiszter is jelen lesz. Erre a közös; magyar és amerikai diszünnepélyre az Első Kaliforniai Huszár Regimentet is meghívták, hogy a ma­gyar huszárok és az amerikai lovasság közös múltját kép­viselje. Reméljük, hogy ezáltal a magyarság jobban ismertté válik az amerikaiak körében, s megtudják, hogy az ország léte­zéséhez a magyarság is hozzájárult. Az amerikai lovasság megalapítója életét adta ennek a földnek, ahol ma már szinte el is van felejtve. A magyarság értékelésének meg­őrzéséhez ezúton a szoboravatáson való részvételhez is kérik a magyarok segítségét. Ahhoz, hogy a Huszár Regiment részt tudjon venni, a huszároknak lovakat kell szerezni, oda kell érkezni néhány nappal korábban, hogy gyakorolhassanak az ismeretlen lovakkal (az átszállítás túl drága) meg kell szállni, és természetesen repülőjegyet kell venni. Arra kérjük a magyar közösségek tagjait, hogy ameny- nyiben lehetőségük van rá szíveskedjenek támogatni valamilyen összegű adománnyal a huszárokat, hogy ezt a társadalmilag és kulturálisan is fontos utat meg tudják tenni. Az egyesület cime: First Californiai Hussar Regiment, 2005. White Oaks Rd., Campbell, California 95008. A támogatás összege az adóból levonható és a támogatást nyújtóknak az ünnepély után az ujjonan leleplezett szo­borból készült emlékképeket fogunk küldeni. Előre is köszönjük a környéken élő magyarság támo­gatását. Bakonyi Ferenc, Colonel, First Californiai Hussar Regiment 408-358-3598 Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden »zombaton reggel 7:30-kor műsort fatavetít a Manhattan Cabel-tclevízió 34-es csatornáján . j Producer: Bárdos Károly

Next

/
Thumbnails
Contents