Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)
2003-07-24 / 29. szám
Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilapját Az önállósodás útján A nyugati szórvány magyarok jövőjéről Még a kilencvenes évek közepén is egyes magyar- országi "szakértők" - természetesen megbízhatónak tűnő informátorokra hivatkozva - túlméretezték a nyugati magyar szórványok szervezettségét és súlyát. Utóbbi vonatkozásában különböző számadatokra utaltak, különösen az észak-amerikai féltekén élő magyarok esetében, igaz, származás tekintetében hivatalos statisztikai adatok is álltak rendelkezésre. Csak kevesen eszméltek rá, hogy akkortájt jutottak át a nyugati magyarok a delelőn. A hanyatlás inkább Nyugat-Európában volt észlelhető; Észak-Ameri- kában - a létszámnak betudhatóan - még úgy tűnt, nem nagyon kezdte ki a fel- morzsolódás a nagyobb "tömbökben" élőket. A XXI. század elején minden odafigyelő számára nyilvánvaló, milyen veszélyeztetett helyzetben vannak a szórványban élő magyarok, különösen a nyugati világban. Az okokat keresve sürítve a következők állapíthatók meg: a politikailag szerveződött emigráció figyelme évtizedeken át Magyarországra irányult, mellőzve vagy legalábbis elhanyagolva a helyi közösségek kiépítését, folyamatos és szerves tevékenység megszervezését. Ebben a közegben nyilvánvalóan azoknak volt helye, azok szerepének tulajdonítottak kellő fontosságot, akik harcos magatartást tanúsítottak a kommunizmussal, nevezetesen a Kádár rendszerrel szemben. A saját jövőt szolgáló kezdeményezések is ennek rendelődtek alá, olyannyira, hogy - egyfajta legitimációs felfogás szerint - a nyugati magyar szervezeteknek csak olyan mértékben volt létjogosultságuk, amilyen mértékben aktívan antikommunista jelleget öltöttek. Ennek az egyoldalúságnak már a hetvenes évek elejétől megmutatkoztak hátrányai, hiszen a Kádár-rendszer konszolidációja folytán nagyon sokan értelmetlennek és céltalannak tartva a politikai tevékenységet, egyéb híján egyre másra visszahúzódtak a magyar szervezetekből, hiszen jobbára ők sem jöttek rá az "egyéb dolgok" felkarolásának és ápolásának fontosságára. Átmenetileg a romániai magyarság helyzetének drámai rosszabbodása rázta még fel az elsenyvedőket, hogy aztán ebbe is belefáradva ismét visszahúzódhassanak magánéletükbe. A kifáradás küszöbén érte a nyugati magyarokat a szocialista rendszer megszűnte. 1990-re ellenkező előjellel ismét kezdett csatasorba szerveződni vagy legalábbis felélénkülni a politikai integráció: eltekintve a "nemzetiektől," akik változatlanul nem hitték a tatárjárás végét, egyre többen kapcsolódtak be magyarországi politikai mozgalmakba, miután különböző ellenzéki csoportosulásokkal már korábban érintkezésbe léptek. A beindult differenciálódással a korábbi politikai ellentétek újakkal cserélődtek fel, olyan értelemben, hogy nem csupán személyek, hanem "baráti körök" is elkülönülten csatlakoztak magyarországi pártokhoz, úgy vélve, most a demokrácia felépítése Magyarországon a legsürgetőbb feladat. Ekkor öltött újabb méreteket a nyugati egyesületi élet hanyatlása: a politikailag tájékozódó személyek mellett az írástudók is egyre másra adták fel őrhelyeiket, gondolván, a harc megharcolása után nem marad más hátra, mint Magyarországon tevékenykedni, publikálni, stb. A politikai elkötelezettségtől függetlenül már korábban rá kellett volna döbbeni arra, amit Hanák Tibor fogalmazott meg a nyolcvanas évek elején a Bécsi Naplóban: Élni nekünk kell! Vagyis szerves és életképes közösségek nélkül nincs nyugati magyarság: elsorvad a szellem, amennyiben nincs helyi kreativitás, nyelvünket és kultúránkat kizárólag magyarországi vendégszereplők felléptetésével tartjuk életben. Magyarország a legjobb esetben is a vastüdő szerepét töltheti be, ami gyakorlatilag arra vall, hogy hosszú távon teljes passzivitásra ítélödnek a közösségek, szervezeteik nem életképesek többé. Tehát mihelyt csökken vagy megszűnik a magyarországi támogatás, összeomlik a közösségi élet. E hosszas fejtegetést úgy lehetne összefoglalni, hogy a múltból okulva, immár megváltozott körülmények között minden eszközzel a nyugati magyar közösségek önállóságának fejlesztésére kell törekedni, ami természetesen nem jelenthet semmiféle befeléfordulást, elszigetelődést. Éppen ellenkezőleg: szellemi-kulturális értelemben úgy kell felfogni létezésünket, hogy nagyobb egész részei vagyunk: a nemzet egy, és ennek tagjaiként hozzá tartozunk. Ebben a gondolatban rejtőzik a szellem megtartó ereje, hiszen eleve feltételezi az együvétartozás valamennyi tényezőjét, aminek az egymásért való felelősségvállalás (szolidaritás, szubszidiaritás) áll középpontjában. Ebben a "világképben" minden magyar közösségnek megvan a helye és feladata, tehát nem válik öncélúvá az egyesületi élet. Az egyensúlyban tartás eleve nem jelenthet elszigetelődést, gettósodást, hanem integrálódást, a különböző elemek olyan fajta ötvöződését, amelynek eredFelhivjuk olvasóink figyelmét, hogy a nyári szabadság miatt irodánk 3 hétig zárva tart. A következő lapszám augusztus 21-én jelenik meg. Jó vakációt kívánunk olvasóinknak! Még júliusban találkozik Bush Abbásszal Mahmúd Abbász palesztin miniszterelnök hivatala közölte, a Busii-Abbász találkozóra Washingtonban július 25-én kerül sor, s témája a nemzetközi útiterv, a közel-keleti békefolyamat előmozdítása lesz. A tárgyalások témái között a palesztin foglyok szabadon engedése, a zsidó telepek bővítésének befagyasztása és más fontos témák szerepelnek majd. A palesztin kormányfőnek ez lesz az első washingtoni látogatása, de Bush elnökkel már találkozott júniusban Jordániában. Ariel Sáron izraeli miniszterelnök ugyancsak Washingtonba utazik a hónap végén, és július 29-én fogadja őt Bush elnök. Magyar-román megállapodás a statustörvényről A román és a magyar fél megállapodott a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról - jelentette be július 18-án Kovács László magyar és Mircea Geoana román külügyminiszter Bukarestben. Kovács László külügyminiszter július 19-én Pozsonyba látogatott, hogy szlovák kollégájával, Eduard Kukannal megpróbáljon megállapodni a magyar kedvezménytörvény értelmében Szlovákiában folyósítandó támogatások fogadásáról. Bush rokonát küldik Budapestre nagykövetnek WASHINGTON, D.C. Bush elnök apja első unokatestvérét jelölte budapesti nagykövetnek. így, ha ezzel a szenátus is egyetért, a posztról a közelmúltban távozott Nancy Goodman Brinker utódja George Herbert Walker III. St. Louis-i üzletember lesz. akkor Magyarország részéröl ez nem jelenthet gyámkodást, netán pártpolitikai szempontok érvényesítését, hiszen csakis az önálló, kellő szellemi és anyagi tartalékokkal rendekező szórványok képesek saját lét- fenntartásuk biztosítása mellett arra, hogy egymással törődve másokon is segítsenek. folytatás a 3. oldalon ményeként magyarságunknak is megvan a meghatározó jellege. A tömegtársadalmak egyéniséget és személyiséget ölő világában számunkra szellemi otthon és ezáltal megtartó erő is egyben magyarságunk, amit viszont az említett módon kell megtartanunk és ápolnunk. Az anyaországgali kapcsolatokat is ebben a szellemben kell ápolni, ugyanAMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, &¥, 10003 Tel: 212-254-0397 Fax: 212-254-1584 VOL. LVII. No. 29. Thursday, July 24, 2003 ) ISSN 0194-7990
