Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)

2003-10-23 / 39. szám

Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilapját m VOL. LVII. No. 39. Thursday, Oct. 23, 2003 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: 212-254-0397 Fax: 212-254-1584 NEMZEDEKVALTAS Ravasz László egyik amarikai útján így kezdte prédikációját: "Otthon most kelnek útra a fecskék ..." Az öregek lehajtott fejjel könnyezni kezdtek - mesélte a püspök - a fiatalok meg érdeklődéssel várták, hogy mi fog kikerekedni ebből a történetből. íme, az amerikai magyarok két nemzedékének története egy mondatban. A szülők még magyarul kér­deznek - a gyermekek már angolul válaszolnak. A történet azonban többet is elárul ennél. A püspök prédikációját magyarul mondta, és a nyelvet az öregek is, meg a fiatalok is megértettek. De nem egy­formán. Hányszor hallottuk, hogy "nyelvében él a nemzet." A nyelv érzelmi tartalom nélkül azonban csupán üres edény. A ma­gyar szó, az óhaza közve­títője, személyes élmény nélkül csak emlék, az öregek szentimentalizmusa. Vegyük tudomásul, hogy felnőtt itt egy új nemzedék, amelynek gyermekévei már nem a Duna-Tisza, hanem az Ohio, a Deleware vagy a Hudson partjához fűződnek. "A lényeg talán éppen ez: a szellem fontos, nem pusztán a nyelv, bár amíg lehet, az utóbbit sem szabad sorsára hagynunk" - Írja Kosáry Domokos, az amerikai magyarság 1941- ben című írásában - "A fiatalokhoz azonban már angolul kell szólani, és csak a szellemen át szerezhetik meg újra a nyelvet is." Valóban igaz: SZIVÉBEN ÉL A NEMZET! Amikor egy kivándorló, menekülő új hazát választ, a választás tényező eredménye lehet. Ilyen a nyelvismeret, rokonok, korábbi kapcso­latok, rokonszenv, vagy a másik ország iránti von­zalom. Mindezek felett azonban számunkra a leg­fontosabb, és meghatározó az, amit a kivándorló az óhazából nemcsak a pogy- gyászában, hanem a szí­vében magával vitt. Fontos a nyelv, de lényeges a kul­turális örökség is, amelyet ifjúsága jellemét formáló éveiben magába gyűjtött. Az idegenben felnövő gyerme­kek és unokák azonban már nem kaptak ilyen közvetlen élményt. Nekik az ősök kultúráját és szellemét (igen, nyelvét is) csak jól kigondolt és megtervezett módszerek segítségével lehet átadni. "Kultúrát nem lehet örö­kölni, " - irta Kodály Zoltán - "az elődök kultúrája egy­kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra, meg újra meg nem szerzi magának." Amikor a szórványban újabb nemzedék egyéneinek megtartásáról beszélünk, nemcsak öncélú, önma­gunkat megtartó és erősítő tevékenységről van szó. Az Amerikában, illetve a nyu­gati országokban élők nem­csak veszteségei az or­szágnak, de ereje és értékei is. Hiszen ők a magyar érdekek és törekvések szószólói is lehetnek a világ befolyásos országaiban. Elvesztésük egyben ennek a fontos külképviseleti erőnek az elvesztését is jelentené. Ebben pedig sok a mulasz­tásunk. "A politikailag szerve­ződött emigráció figyelme évtizedeken át Magyaror­szágra (és a környező országokra) irányult, mel­lőzve vagy legalábbis el­hanyagolva a helyi közös­ségek kiépítését, folyamatos és szerves tevékenység meg­szervezését, " - idézhetjük ezzel kapcsolatban Deák Ernő - professzort, a Bécsi Napló főszerkesztőjét. "Két egymással össze­függő mégis különböző feladatról beszélünk itt" - irta a Magyar nyelv és kultúra megtartása című kiadványunkban Nagy Károly, a Nyelv és Lélek Könyvek sorozatban, ame­lyet a Magyar nyelv és Kultúra Nemzetközi Tár­sasága adott ki. "Az egyik a nyelv és kultúra megtartása és átadása, a másik a nyelven túli magyarság megőrzése. Magyar egyhá­zaink, iskoláink, cserkész- csapataink nagyon sokat tesznek, de otthoni se­gítséggel még többet tud­nának tenni a magyar nyelv oktatása és (a kultúra) megtartása érdekében a nyugati országokban. Ha nehéz is ez a feladat, kár lenne belefáradva fel­adnunk "Magyar Amerikát." Ostoba és kegyetlen dolog lenne veszni hagyni, sor­sukra bízni és megtagadni mindazokat, akik életüket szánták arra, hogy a magyar templomokban, iskolákban, cserkészetben, magyar nyel­vű sajtóban, életben tartsák a magyar nyelvet, lelki és kultúrális gondozást adjanak az amerikai magyaroknak. A kihívás most az, hogy ha elődeink elvesztettek másfél millió magyart, ránk hárul, * hogy most próbáljunk meg­nyerni egy magasabb lelki összetartás számára másfél millió amerikait. A magyarul már nem beszélő leszármazottak meg­tartása mellett egy másik feladat a nem-magyar kör­nyezetben felkelteni a ma­gyar iránti szimpátiát, sze- retetet, megbecsülést, segí­tőkészséget. Ebben éppen a külföldön született és ott nevelkedett, tanult, második­harmadik generáció fiataljai tehetnek legtöbbet. Sokan tesznek is. Sorolnám őket, ha nem fenyegetne az a veszély, hogy sokakat, szintén érdemeseket kiha­gyok. Mégis, hadd említsem meg néhányukat. Hámos Lászlót, a Magyar Ember­jogi Alapítvány elnökét. Kiss Erzsébetet, a Duke Egyetem tanárát, ifjú Ma­EU brüsszeli csúcsértekezlet BRÜSSZEL. Az EU alkotmányos szerződésének végleges formába öntésére hivatott kormányközi konferencia (IGC) nyílt meg október 16-án Brüsszelben az EU tagállamok, a csatlakozó országok és a tagjelöltek csúcstalálkozója. Ma­gyarországot Medgyessy Péter miniszterelnök. Kovács László külügyminiszter és László Csaba pénzügyminiszter képviselte. Az Európai Tanács értekezletén az európai gaz­dasági növekedés újjáélesztésére kidolgozott programok, valamint a közös bevándorlási és menekültügyi politika kérdései álltak a középpontban Iraki toborzó Kaposváron Somogy megyei, főként kaposvári fiatalokat toboroz és foglalkoztat Irak veszélyes térségeiben, valamint Kuvaitban a taszári bázist ellátó Brown & Root. A hirt megerősítette Gyenesei István, a somogyi közgyűlés elnöke. Kaposváron elterjedt hírek szerint a veszélyes övezetekben munkát vállalók keresete négy-hatezer dollár havonta. E járandóság fejében többen szállító, illetve hadműveleti eszközök mellett, főként logisztikai feladatokat ellátva teljesítenek szolgálatot. A Brown & Root Magyarországon folymatosan csökkenti magyar alkalmazottainak számát, mióta az amerikaiak el­hagyták a taszári bázist. Az év elején még több mint ezer embert foglalkoztató társaság a jövőben mintegy 350 főt kíván csak alkalmazni, őket is alvállalkozókon keresztül. Szita Károly, Kaposvár polgármestere szerint eddig 125 magyar vállalt munkát. A pápa nagyedszázados jubileuma VATIKÁNVÁROS. Köszönetét mondott a pápává választásának negyedszázados jubileumára küldött jókívánságokért II. János Pál. A katolikus egyházfő csaknem húszezer ember előtt olvasta fel beszédét a Szent Péter téren. A 83 éves, megrendült egészségű pápa - akit 1978. október 16-án választottak meg e tisztségre - láthatóan jókedvűen, viszonylag jó fizikai állapotban jelent meg a hívők előtt, Csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében október 19- én a Nobel-békedijas Kalkuttai Teréz anyát, boldoggá avat­ták. gyár Kálmánt, aki ameri­kaiakat tanít magyar nép­zenére, vagy Európában Klement Kornélt, a né­metországi magyarok ve­zetőjét. Dél-Amerikában Knuckel Bélát, aki venéz fiatalokkal magyar népi tánccsoportot szervez. Végezetül hadd idézzem mégegyszer Kosáry Domo­kost: ''Igen, a kivándorolt nemzedék kidül. Magyar amerikai jelenti azonban mindazt a munkát, áldo­zatot és szellemet, amit egyének és névtelen mun­kástömegek adtak az új­világnak ... Az emberi élet folytatódik, bár magyar • formájában elhalkul és egy­két nemzedék után új formában tűnik napvilágra. Ez az élet, lehetséges, már teljesen amerikai lesz. De, hogy meg nem változható múltat szégyenlősen meg­tagadja-e, vagy büszkén emlékszik-e rá, az talán nem kis mértékben rajtuk is áll." Papp László Elhangzott október 18-án New Yorkban a Calvin egy­házkerület keleti egyházmegyei gyűlésén a N.Y.-i Első Magyar Református Egyház 69th St.-i gyülekezetében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents