Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-04-03 / 13. szám
Ara: 1.00 dollár Olvassa New York íojl éves magyar nyelvű hetilapját VOL. LVII. No. 13. Thursday April 3,2003 niri "*^K^3surí~^irrr*anamB&mmcaaíBssKaummmmmaaBes®x m mi , ^„n,, .1- , t- i-sag^s——8MCBM»a=a8Baasa=asai'■■■.,■ 1 ....i ■ " saaaasaass AMERICAN HUNGARIAN WORD. Inc. a 130 E 16th Street. New York. N.Y. 10003 '^<^V>Vf:Rte(212) 254-0397 Fax : (212) 254-1584 Az 1848-as forradalom pénze A Magyar Szó március 12-i számában Szlanka András érdekes és tanulságos cikke olvasható a szabadságharc és az emigráció pénzéről, vagyis a Kossuth Bankóról. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó Dr. Debrik János elektronikus postán közölt írása arról, hogy csak fegyverrel sekerült tönkretenni a Kossuth Bankót. Ő azt állítja, hogy a magyar forradalom és szabadságharc leverésének igazi oka az önálló magyar pénz megteremtésének megakadályozása volt. L»r. ueDriK teqeaeimes írása végigvezet a magyar pénz megvalósítására irányuló kísérleteken. Ennek rövidített összefoglalása követ- • kezik: A magyar ipar fejlődését a magyar pénzügy rendezetlensége akadályozta. Magyarországnak ebben az időben nem volt sajátpénzrendszere. A mohácsi vész után a pénzügyek terén is általánossá vált a zűrzavar egészen 1807-ig, amikor törvény útján hivatalosan is ejtik az önálló magyar pénzrendszert, és a rénusi, vagy konvenciós német forintot teszik meg hivatalos pénzzé. Korábban, a XVIII. század közepén - miután nam volt elegendő forgalomban lévő rénusi forint - már Mária Terézia megkezdte a bankócédulák azaz a papírpénz kibocsátását. Ezek egyetlen fedezete az volt, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok valamenyi adó-, kamarai és bankpénztára készpénz gyanánt elfogadta ezeket a bankócédulákat. Ezt a papírpénzt azonban nem közvetlenül, hanem megbízottak, kereskedők utján bocsátották forgalomba, akik ezért kamatot fizettek és váltót adtak Az egyre nagyobb szerepet betöltő nemzetközi pénzkartell 1816-ban elérte bécsi embere, az 1807-ben kancellári székbe segített Metternich útján, hogy létrejöhessen egy, a Rothschild család érdekeltségébe tartozó, és magának az Osztrák Nemzeti Bank elnevezést választó magánbank Bécsben. Metternich engedélyezte, hogy ez a magántulajdonú központi bank, az ONB az alaptőkéjébe felszívja az elértéktelenített papírpénzt, de csak azoktól, akik megfelelő arányban valóságos készpénzt is befizettek. Az ONB ezután bakjegyeket bocsátott ki, amelyek valóságos pénzre történő beváltására ígéretet tett. Az OMB alaposztályában is szerepelt azonban az a kikötés, hogy csak gondosan kiválasztott és kiváltságos kereskedők kaphatnak pénzt. A magyar gazdálkodók tehát ezután sem juthattak pénzhez. Ez volt a helyzet, amikor 1825. évi reformországgyűlés megnyílt. A magyar törvényhozók különösen azt kifogásolták, hogy míg ők az országgyűlésen adókról, vámokról vitatkoznak, addig a bécsi kormány hozzájárulásával egy magánbank hatalmas mennyiségű pénzjegyet hoz forgalomba. A pozsonyi képviselők azt is kifogásolták, hogy Magyarországon nincsen bankhitel, csak a birodalom nyugati felén. Az egyensúly- hiány nyilvánvaló volt. A pénz folyamatosan áramlott j ki az orságból: elsősorban a1 nemesfém a magyar ércbányákból, de kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a katonaság elszállásolási költségei formájában is. Ez a helyzet késztette fellépésre gróf Széchenyi Istvánt, aki gazdasági úton akart nemzetén segíteni. Széchenyi a szabadelvű angol példát követve olyan magánjogi rendszert akart, amelyet ma kapitalistának nevezünk. Gazdasági elgondolásainak középontjában a hitel állt, amely minden korláttól mentes tulajdonjog nélkül nem képzelhető el. Helyeselte a közteherviselést és erkölcstelennek tartotta az adómentességet. Széchenyi a monarchia két felének gazdasági egyenjogúsítását akarta, az ország termelésének a növekedését nem kivételtől, hanem a belföldi fogyásztás növekedésétől, az általános nemzeti jólét emelkedésétől várta. Amit nem sikerült politikai eszközökkel elérni, azt Kossuth társadalmi úton igyekezett megvalósítani, így például, miután a bécsi udvar elutasította a védő vámrendszerre vonatkozó javaslatát, Országos Védegyletet alapított az osztrák termékek bojkottálására. Az egyletnek 1845-ben már 138 fiókja és 100 ezer tagja volt. A magyar országgyűlés tagjai azt hitték, hogy a bécsi udvar, az osztrák császár és egyben a magyar király a fő ellenfelük, őt kell jobb belátásra bírniuk. A dunai birodalom politikai színpadán azonban a nem látható rendezői feladatot már ekkor is azok a bankcsaládok végezték, amelyek az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosaiként kézben tartották a pénzügyeket. A legfontosabb kérdésekben már ekkor is ők döntöttek a legteljesebb titoktartás mellett. Kossuth ezért indítványozta a következő javaslatot: "Hazánk méltán elvárja, hogy földmívelésünk, mű- iparunk, kereskedésünk felvirágzására sikeres lépések tétessenek, a magyar közállomány jövedelmének és szükségletének számbavételét, és felelős kezelés alá tételét tovább nem halaszthatjuk. Kossuth nemcsak független magyar kormány kinevezését kéri, hanem sürgeti az alkotmányos rend bevezetését a monarchia tartományaiban a fennálló abszolutizmus helyébe. Az országgyűlés egyöntetűen elfogadta a feliratot. A bécsi és a pesti polgárok tömören így fogalmazták meg követelésüket: "Ott új alkotmányt, itt nemzeti bankot." Március 13-án, a bécsi rendi gyűlés előtt felolvasták Kossuth beszédét, amelynek nyomán a részvevők új alkotmány elfogadását követelték. Mettemicht a katonaság kivezénylésével válaszolt, de Ferdinánd császár leállította az akciót. Az egyre idegesebb Habsburg főhercegek ezután megköszönték az 1807 óta hivatalba lévő kancellár szolgálatait, és visszaküldték a szülőföldjére a rajnai születésű arisztokratát. Az egész Európán végigsöprő forradalmi megmozdulások hatására is, a király végül 1848. április 11- én szentesítette azokat a törvényeket, amelyek lerakták a kapitalista modernizáció alapjait Magyar- országon. A királynak ebben a döntésben része volt a március 15-i nagy pesti ■ tüntetésnek is, amely csak lelkes és békés mása volt a példaképül szolgáló európai forradalmi lázadásoknak, Mielőtt azonban az új magyar törvények királyi szentesítésére kerülhetett volna sor a bécsi udvar - pénzkartell nyomására - ellentámadásba lendült. Az uralkodó István főherceg útján emlékiratotjuttatottel a magyar kormányhoz. Ebben vitatja Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz, és a magyar kormány pénz- és bankügyi intézkedéseit aggasztónak minősítette a monarchia számára. Az emlékirat nyíltan kétségbe vonja az áprilisi törvények jogszerűségét. Az emlékirat jól dokumentálja, hogy a bécsi udvar nincs tekintettel arra a küzdelemre, amely a magyar országgyűléseken folyt évtizedeken keresztül, a pénzügyi önállóság megteremtéséért. Kossuth azonban tovább kereste a jogszerű megoldást az államjegyek kibocsátására. Felszólította a képviselőházat, hogy az állam- gépezet, a gazdasági élet és az ország védelme érdekében nyújtson hitelt a pénzügyminiszternek papírpénz kibocsátása céljából és hogy "ez a pénz, a törvényhozás határozatánál fogva, minden közpénztámál készpénz gyanánt elfogadtassák, és melynek névszerinti értékét a nemzet becsületére mostani és jövendő minden jövedelmeire garantálja." Az országgyűlés egyetértett Kossuthtal és már szeptember 12-én engedélyezte 5 forintos pénzjegyek kibocsátását. Szeptember 15-én a király felrótta a magyar országgyűlésnek, hogy az államjegyek királyi ■ szenttesítés nélküli kibocsátásával olyan határozatot fogadott el, amelyek nem felelnek meg a magyar-osztrák törvényes kapcsolatoknak. Jellasics horvát bán csapatainak az előrenyomulásával a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyíltan szembeszálljon a magyar hiteltörvényekkel. A Wiener Zeitung 1848. szeptember ■ 28-ai száma közli Ferenc József király "Magyarországi . népeimhez" című mani- fesztumát. Ebben az uralkodó tiltakozik a magyar ' kormány viselkedése ellen és nyíltan megtagadja a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását, természetesen nem az osztrák magántulajdonú központi bank érdekeire hivatkozva, hanem arra, hogy alattvalóit félti az országot élöntő fedezetlen papírpénztől. Jellasics azonban szeptember 29-én csúfos vereséget szenvedett Pákozd- nál. Ez egyben a magyar pénzt is megszilárdította.
