Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-03-27 / 12. szám
Megállj - megállj... „ Megállj, megállj kutya Szerbia” - énekelték a halálba induló felvirágozott magyar katonák kilencven évvel ezelőtt. Küldte őket a birodalmak érdeke. A múlt század „nagy háborúját” a nagyhatalmi vetélkedés indította el, a magyargyűlölő trónörökös meggyilkolása csak ürügyet szolgáltatott a támadásra. Nem fűződött magyar érdek a háborúhoz, a koronatanácsban egyedül a magyar miniszterelnök Tisza István szavazott a háború ellen. Mégis a magyarok lettek a háború legnagyobb vesztesei. Nemcsak egymillió halott és sebesült, de az ország kétharmada is odaveszett. Most újra háborúba mennek a katonák. Igaz, Magyarország csak egészségügyi csapatot küld, de mi amerikai magyarok is sajátunknak érzünk minden egyes harcost, aki most a sivatagban, meg az iraki városokban küzd, habár sokak szerint szükségtelenül. Az ürügy most Saddam gonoszsága. U- gyanakkor a világ közvéleménye azt kérdezi, hogy vajon ennek a háborúnak a kimenetele nem vezet-e majd ugyanolyan tragédiához, mint a régebbieké? Csapú Endre igy foglalta össze az általános magyar véleményt: „Az Egyesült Államok a világtörténelem legsikeresebb, legszerencsésebb nagyhatalma. Jó neve van, nimbusza van, a szabadság, a demokrácia, a felszabaditás, a nyitottság, a jólét, a vallási türelem, a faji egyenjogúság, a könnyű érvényesülés, a háborús sikerek mind kötődnek ehhez a nagy országhoz. A 19-ik században az ígéret földje volt, a 20-ik században világrendező hatalommá nőtt. Úgy indult a 21-ik század, hogy végre béke lesz, és a világbéke őrzője a nagy erős Amerika, hozzá igazodik már a világ többi része. Hatalma megkérdőjelezhetetlen, a kialakult világ- helyzetet, a békét már csak megőrizni kell, a nemzetközi érintkezés kiteljesedik, a közlekedés és kereskedelem, információ és szellemi termék szabadon áramlik, mindez a béke termékeként. Most egyszerre ennek a kedvező állapotnak a letéteményese, vagy a- mely hatalmat annak tekintett a világ, letért a tőle elvárt és remélt békés fejlődés útjáról, és hatalmas fegyveres erejével kívánja felgyorsítani a történelem folymatait..” A háború velejárója az ellenség gyalázása és a türelmetlenség. Annak idején a szerbeket veszett kutyának, most az irakiakat a gonoszság tengelyének nevezik. Mindenkivel szemben megnyilvánul a türelmetlenség, aki nem ért velünk egyet. Az emberek a franciákra is kiöntik mérgü- .■ két, mert nem voltak hajlandók a háborús készülődést támogatni. A népszerű „french fries” nak nevezett sült krumplit most „freedom fries”-nak kell elnevezni. Az autókon olyan feliratok (bumper stickers) jelennek meg, hogy „ELŐBB IRA- KOT, AZTÁN A FRANCIÁKAT!” Az Egyesült Nemzetek tárgyalótermében Powell külügyminiszter beszédekor letakarták Picasso „Guernica” cimü képét, a- mely a háború borzalmait örökitette meg. A háborúk velejárója a harc kimenetelével kapcsolatos optimizmus is. „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam, nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközökkel... megfordulásra bírja Szerbiát.” - mondta Ferenc József és azt ígérte, hogy „lombhullásra” hazatér a sereg. Bush elnök most azt mondja, hogy „Nincs szükségünk senki engedélyére... mert hitem megtart, naponta imádkozom iránymutatásért, bölcsességért és erőért....” Ő bízik abban, hogy néhány hét alatt kivívjuk a győzelmet. De mi van akkor, ha az események nem az optimista elképzelést követik? A háború legszömyübb hatása a katonák veszteségei mellett, a rettenetes fegyverek pusztítása a polgári lakosság soraiban. Lidice, Drezda, Hirosima, Nagasaki, Mai Lai, Groznij , hogy csak néhány példát említsünk a múlt háborúk történetéből. Ha a háború ezer nehézséget jelent a hadviselők számára, az gyakran eltörpül amellett, amit a háború utáni „béke” jelent mind a győztesek, mind a legyőzőitek számára, A történelem számos példával szolgál. Nekünk, magyaroknak nem kell elmagyarázni, hogy milyen megrázkódtatással járt mindegyik háború kimenetele számunkra. De a béke a győzteseket sem kímélte. Anglia elvesztette gyarmatait, világbirodalmi szerepét, a Szovjetunió szétesett. A háború szükségességét hangsúlyozók legfőbb érve, a még sokkal nagyobb szörnyűség megelőzésének szükségessége. A Nobel-bé- ke-dijas Elie Wiesel írja: „Ha Európa nagyhatalmai 1938- ban közbeléptek volna Adolf Hitler agresszív törekvései ellen, és Münchenben nem a kibékités politikáját folytatják, az emberiség megmenekült volna a második világháború példátlan szörnyűségeitől... Saddamot (is) meg kell állítani és le kell fegyverezni” A békés megoldást sürgetők ugyanakkor azt mondják, hogy egy közvetlen provokáció nélkül indított háború fordulópontot jelent az Egyesült Államok, és talán az egész emberiség történetében. Bobért Byrd szenátor rámutat arra, hogy bár az USA katonai ereje hatalmas, mégsem vívhat egy globális háborút mindenki ellen egyedül. „Szükségünk van a kipróbált szövetségeseink együttműködésére és barátságára és újonnan szerzett támogatókra is. Nem tanultuk még meg - kérdi -, hogy a háború megnyerése után biztosítanunk kell majd a békét is?” Szerinte az ország vezetése „alvajáróként éli meg a történelmet”. Az alapvető igazság a békés megoldást keresők számára az, hogy „a háború a végső megoldás, nem pedig az első lehetőség.” Ha Amerika a világ rendőrének a szerepét kívánja vállalni, a világ legrobbanékonyabb részében, az arab államok kellős közepében kell ezt a feladatot elkezdeni? „Egy tragédiának vagyunk a tanúi - irta Bob Herbert a New York Timesban - mert az elnök hátat fordított annak az atlanti szövetségnek, amely több mint egy fél évszázadon át oly jól szolgálta a világ érdekét. Nem hallgatott azokra, akik arról próbálták meggyőzni, hogy egy provokáció nélküli háború végeredményben a világot nem biztonságosabbá, hanem veszélyesebbé fogja tenni.” Kérdés, hogy mi lesz a sorsa jövőben azoknak az intézményeknek, az Egyesült Nemzeteknek, a NATO-nak, amelyek a világ népeinek összefogására és együttműködésére alakultak. „Alig egy évvel ezelőtt Amerika a szeptember 11 -i támadás eredményeképpen élvezte a nemzetközi szolidaritást, valamint az elismerést az afganisztáni tali- bánok legyőzéséért. Egy évvel később alig van ország, amely feltétel nélkül támogatná az Irak elleni amerikai támadást ”- irta Zbigniew Brzezinski a Washington Postban. Ma már a döntő szó a bombáké és a fegyvereké. Kevesen vitatják, hogy Amerika győztesen kerül majd ki a háborúból. De vajon győztese lesz-e a békének, az emberiség, a szabadság, a jogrend és a világ egysége szolgálatának, amelyet eddig az amerikai demokrácia alapjának és erejének hittünk. Papp László "And after America's victorv in Iraq. Unde Samson’s hair erew aeain." VOL. LVII. No. 12. Thursday, March 27,2003 I ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilapját
