Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)

2003-06-26 / 25. szám

Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilapját Amerikai VOL. LVII. No. 25. Thursday, June 26,2003 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Nyugaton a helyzet változatlan? „ Magyarország 1989-ben nem úgy, mint a XVII. század végén, nagyrészt (bár nem egészen) a maga erejéből vívta ki szabadságát. De teljesen független nemzet, akárcsak teljesen autonóm ember, nem létezik. Kérdés tehát, hogy a magyar állam elsősorban az Egyesült Államokra fog-e támaszkodni a jövőben, avagy Európára az úgynevezett Európára. Átmenetileg - hangsúlyozom, átmenetileg. Kelet Európában hasonló a helyzet az 1919-ben fennállthoz: Németország és Oroszország egyaránt visszavonult. Ez az állapot nem lehet tartós. Magyarország éppen ezért jobban ten­né, ha inkább a szomszédaival, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával kö­tött szövetségre támaszkodna, mintsem egy ’észak-atlantinak’ nevezett szövetségre, esetleg alaszkai vagy hawaii gyalogság megjelenésére Magyarország határai mentén. Ugyanakkor a történelem szerkezete megváltozott, és megváltoztak az államközi viszonyok is. Nem tudhatjuk, mivel jár majd, ha a német vagy orosz hatalom ismét megjelenik Kelet Európában” (John Lukács, Magyar Nemzet 2000. Júlis 8.) Nincs még három éve a fenti megállapításnak, és máris vita tárgya, hogy jó-e az, hogy a magyar állam most az Egyesült Államokra támaszkodik, avagy Euró­pára. Nem három, de még egy félévvel ezelőtt sem volt olyan éles foga ennek a kér­désnek, hogy a kettő közül melyiknek ajánljuk fel hű- | ségünket. A kettő között akkor romlott meg a vi­szony, amikor Amerika megharagudott Európára, hogy csatlakozott az Irak elleni támadó háborúhoz. Illetve Európa egyik felére haragudott csak meg, mert a másik fele sietett támogatni a tengeren túli hatalmat Európán kívüli katonai vál­lalkozásában. Ez egyelőre nem sok bajt okozott Euró­pán belül. Érdekes módon azok az országok, amelyek a máso­dik világháború után ismét visszavonult Németország és Oroszország között igye­keznek most okosan helyez- i kedni, teljes egyöntetűséggel és gyanútlan bizalommal fogadják a szövetségi tag­ságot vagy a tagság remé­nyében a katonai részvételt a világ legnagyobb katonai hatalma által vezetett ka­tonai szövetségben, illetve annak háborús vállalko­zásában. John Lukács úgy gondolja, hogy ez az állapot nem lehet tartós, vagyis Németország és Oroszország még kitöltheti az ismét lét­rejött hatalmi vákumot. Ezt a témát valóban érdemes boncolgatni, de máris lehet tenni egy megállapítást: A mai, tehát a második világ­háború utáni helyzet csak annyiban hasonló az első világháború utáni helyzet­hez, hogy Németország és Oroszország valóban egy­aránt visszavonult. Sok más tekintetben azonban nagyon is eltérő. Az első háború végére Európa hatalmai kimerültek, Németországot megalázták, de a németek tü­neményes gyorsasággal rendbetették az ország gaz­daságát. Van olyan feltételezés, hogy a huszas években a nyugati hatalmak kebelében egy szocialista-szociálde­mokrata, lényegében inter­nacionalista világrendet szándékoztak létrehozni a nemzetközi kereskedelem részére megfelelő garan­ciákkal, nemzetközi intéz­ményekkel. Egy újabb há­borúnak kellett jönnie, ami már nem követte el azt a hibát, mint ahogy a na­pokban egy a német városok bombázásáról szóló SBS- film egyik megszólalója kifejtette, második alkalom­mal nem mulasztották el Németország teljes tönkre­tételét, hogy mégegyszer eszébe se jusson veszé­lyeztetni a világ rendjét. Ezúttal tehát nem valószínű, hogy Németország megismé­telné a törekvést az Európa feletti hegemónia megszer­zésére. Ennek további biztosítéka, hogy Független Németország nincs többé, a német állam része az Eu­rópai Uniónak. Ismét továb­bi biztosíték az USA had­erők tartós jelenléte. (Most ugyan arról van szó, hogy ezek az erők áttelepülnének Magyarországra.) Mi a helyzet Oroszor­szággal? Oroszország még ma is a világ második had­erejének birtokosa, de a szovjet államszerkezet ösz- szeomlott, gazdasága válsá­gos helyzetben van. Épp olyan válságos helyzetben van, mint a harmincas évek elején. Vákum a mai Európában már nincs. Európa, mint hatalmi tényező, még csak úgynevezett "Európa", ame­rikai meghatározással most éppen két Európa (régi és új) van. Amerika most harag­szik Franciaországra és Né­metországra. Ami a magyarokat illeti, arról van szó, hogy a ma­gyarok nem loholhatnak, akármelyik idegennel, mert 150 éve minden loholás ellenünk történik. Ma is úgy van, és valaminek nagyon meg kell változni, hogy valamelyikkel nagy oda­adással, erőbedobással lo­holjunk. Vegyük már észre, értsük már meg, hogy ne­künk nem osztottak lapot. Nem tudunk felmutatni az elmúlt 150 évben olyan po­litikai áramlatot, amely ne szembe jött volna velünk, amely felemelt volna, vitt volna minket. Az internaci­onalizmus politikai sprek- tuma nagyon széles és lát­szólag ellentmondásos. A baloldali politika világ­méretben győzelmes. Rajta Elfogadták az EU-alkotmány tervezetét A szokásos koreográfia szerint ért véget az EU jövőjével foglalkozó kon vent 16 hónapos munkája június 20-án Szalonikiben Az EU-himnusz Örömóda diadalmas eléneklésével ünnepelték, hogy (majdnem) min­denki elfogadta az alkotmányos szerződés tervezetének (majdnem) teljes szövegét. . Több kérdés igy nyitva maradt, s egyébként is a dön­téseket az októberben kezdődő kormányközi konferenciá­nak kell meghoznia. Ha ez is sikerül, akkor jövő május elején már Magyarország és a többi újonc teljes jogú belépése után - aláírhatják az EU új alkotmányát. Ez persze jogilag nem egy ország alaptörvénye lesz, hanem egy nemzetközi szerződés, illetve valahol a kettő között: a tagállamok szuverenitását nem csorbítja, viszont az összes uniós polgárra vonatkozik majd. Az állam- és kormányfők tanácsának lesz állandó elnöke, de gyenge hatáskörrel, s e testület, az Európai Tanács nem lesz jogalkotó. Lesz közös külügyminiszter, de nem lesz közös külügyminisztérium. Minden tagállamnak lesz egy- egy biztosa az unió kormányában. Jogerőre emelkedik néhány szociális és polgári szabadságjog, igy például a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének tilalma most bekerül a legmagasabb uniós jogszabályba más országgal közösen. Bebizonyosodott, hogy az unió nagyobb országlétszámmal, nyitottabban és demokrati- kusabban is működőképes. Colin Powell: előrelépés történt az izraeli csapatok kivonása ügyében JERUZSÁLEM. Bizonyos előrelépés történt az izraeliek és a palesztinok között az izraeli csapatok kivonása ügyében - mondta Izraelben tárgyló Colin Powell külügy­miniszter, aki találkozott Mahmúd Abbász palesztin kormányfővel is. Powell hangsúlyozta Washington le akar csapni azokra, akik az erőszakos cselekményeket támo­gatják és ezzel akadályozzák a béketerv megvalósítását Raanan Giszin, Sáron minioszterelnök tanácsadója ki­jelentette: Izrael csak abban az esetben hajlandó katonai akcióinak leállítására, ha a palesztinok leszámolnak a szélsőséges fegyveres csoportokkal kívül nincs mód tartós érvényesülésre. A politikai baloldalnak is szüksége van az aktiv ér­deklődést, elkötelezettséget, feldatvállalást felgeijesztő ellenségképre. Konrád György szótárában az extré­mizmus a neve a veszélyes magatartásnak. Érdemes kö­vetni gondolatmenetét, ami a baloldaliság idealista teó­n1§3. “Mi az extrémizmus? Minden olyan politikai mozgalom, amely erő­szakosan, személyeket tá­madó célzott gyűlölet­beszéddel lép fel. Ext­rémizmus az európai hu­manista demokrácia alap­értékeinek a kétségbe­vonása. (...) Az extré­mizmus a demokratikus játékszabályok elvszerű megsértése. (...) Az ext­rémizmusok a globa­lizációt ellenséges folya­matnak látják, és szük­ségük van a rossz mí­toszára, amelyben a ve­szély megtestesül. (...) A kérdés az, hogy mi jön folytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents