Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-05-29 / 21. szám
Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101\ éves magyar nyelvű hetilapját Amerikai VOL. LVII. No. 21. Thursday, May 29,2003 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN^WORD*-Tfic, 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212)254-1584 GYŐZELEM! Tévedések elkerülése végett előrebocsátom, hogy nem az iraki háborúról szeretnék beszámolni, hanem a „Vörösmarty-téri csatáról”. Az onnan hazatérő Bencsik András, a Demokrata cimü folyóirat szerkesztője, és egyben a Sport Klub televíziós program vezetője köszöntötte igy barátait: Győztünk! Nem ismeretlen az Amerikában élők előtt sem az a tény, hogy Magyarországon ma eldurvultak a társadalmi és politikai élet megnyilatkozásai. Sokan ezért magát a Parlamentet, illetve a képviselő honatyákat teszik felelőssé. Az utcai tüntetők magatartásával kapcsolatban Kuncze Gábor is ennek adott hangot felszólalásában: „Önöktől veszik a mintát, kedves... képviselőtársaim, a tüntetők is ”. Miről is volt szó a május 4-i tüntetés, ellentüntetés alkalmával a Vörösmarty-té- ren? 210 országban egyszerre rendeztek nagygyűlést az úgynevezett „ köny- nyű drogok”, a kenderszármazék (marihuána) fogyasztásának büntetés mentessé tétele érdekében. Budapesten. a gyűlés rendezését a Kendermag Egyesület vállalta, Jancsó Miklós filmrendező fővédnökségével és Konrád György iró meghirdetett felszólalásával. Ugyanakkor és u- gyanott a Tiszta Levegőért Polgári Kör és a Lelkiismeret 88 csoport tüntetést szervezett számos jobboldali szervezet és intézmény támogatásával, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a Kendermag gyűlést megzavarják és lehetetlenné tegyék. Az ellenzők között egyedül az Ifjúsági Demokrata Fórum akarta elkerülni az ütközést és ezért a közeli József Nádor téren párhuzamosan rendeztek tüntetést a kábítószerek használata ellen. A Kendermag Egyesület véleménye szerint a bünA demonstrálok a Vörösmarty téréi tetőjog nem tesz különbséget a kábítószerek közt, márpedig - mondják - a marihuána korántsem olyan veszélyes, mint a „kemény” drogok, vagy az engedélyezett alkohol. Az amerikai kimutatás szerint itt a fiatalok hatvan százaléka kipróbálta már a marihuánát. Az Európai Unió országaiban és Magyarországon is emelkedik a fogyasztók száma. A kenderesek egyébként bizonyos szempontból nyitott kapukat döngetnek mert a szigorú büntetést előíró 1993 évi törvényt jelentősen enyhítették. A Gyermek Ifjúsági és Sportminisztérium 2000-ben készített felmérése a törvény hatékonyságáról többek között megállapította, hogy „a korábban egységesen elfogadott besorolás indokolatlan terheket rótt a nemzeti ellenőrző szervekre... ( ugyanakkor) a veszélyesség a fogyasztóra, annak környezetére és a társadalomra túlértékelt”. A Heti Válasz újságban nyilatkozó kábitó- szerügyi helyettes államtitkár, Topolánszky Ákos szerint nem a legalizálás vezethet megoldáshoz, hanem az úgy nevezett „dekriminalizáció’. Viszont a . büntető törvénykönyv további módosítására nincs politikai szándék, mert még nincs elég tapasztalat a jelenlegi törvény alkalmazása terén. A higgadt vélemény nyilvánításra, érvekre és ellenérvekre a nagygyűlés alkalmával nem volt lehetőség, mert az ellenzők csapata jól felkészülve „síppal, dobbal, nádihegedűvel és agg- resszióval” (no meg tojás, paradicsom és alma záporral) - mondotta Bá- rándy Péter igazságügyminiszter, belefojtotta a szót a felszólalókba. A politikai nézeteltérés utcai megnyilatkozása egyre gyakoribb Magyarországon. Az 1990-es rosszemlékű taxis sztájk után mintha csillapodtak volna az utca indulatai. A holokauszt túlélők és hungarista „skin- headek” egyidejű tüntetése, meg az Erzsébet hidi ütközet után azonban, úgy látszik, mára az összecsapás művészetét tökélyre fejlesztették a polgári rendbontás bajnokai. Remélik, hogy megtalálták a rendszer megdöntésének új fegyverét, a riasztó sípot. A vitás kérdéseknél többé nem a „dolgot magát” nézik, hanem ürügyet a politikai csatározásra. A magyarországi kábítószer terjedés elleni küzdelem bennünket is foglalkoztatott itt Amerikában. Az Amerikai Tanács 1996- ban az Egyesült Nemzetek székházában megrendezett centennáriumi ünnpségének bevételét a Rendező Bizottság az otthoni kábítószerek csapdájába esett fiatalok támogatására ajámlotta fel. Kérésükre kapcsolatba léptem az 1993-ban megalakult Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége (MADRISZ) elnökével, a református lelkészként erre a feladatra vállalkozó Topolánszky Ákossal és segítségével személyesen adtam át 15-15 ezer dolláros támogatást a négy legeredményesebben rehabilitációs otthonnak. Felemelő élmény volt látni azt az áldozatos munkát, amit azokban a szervezetekben elhivatott személyek, minimális állami támogatással végeztek. A református egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója Ráckeresztúron elsősorban heroinfiiggők megmentését célozta. A komlói Leo Amici Alapítvány olasz mintára a fiatalok lelki megerősítését kívánta szolgálni. Színjátszó csoportja bejárja az országot és igy mutat példát az önbizalom építésére. Az akkori hidasi lelkész-házaspár egy tolnamegyei elhagyott faluban, Zsibriken Ifjúságot Mentő Alapítványt hozott létre, ahol ima mellett munkaterápiával drog és alkohol függő fiatalokat mentenek meg. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Hajnalcsillag otthona az országban az egyedüli, amely női és kismamás bentlakásos szenvedélybetegek gondozását tekinti feladatának. Az otthon fenntartását főleg gomba tenyésztéssel és munka- terápiával oldották meg. Ezek az intézmények hálásan fogadták az amerikai magyarok támogatását és ma is eredményesen végzik munkájukat. Példával szolgálnak arra, hogy büntetés helyett neveléssel és megfelelő terápiával lehet nemzeti stratégiát kialakítani „a kábítószer probléma visszaszorítására”, ahogy az a kábitószerhelyzetről készített jelentés iija. A minisztérium jelezte, hogy az összes érdekelt szervezeteket meg kívánja hívni egyeztetésre, "átadni a helyet a szakmai érveknek, konszenzust teremteni" Papp László Szabad magyarul beszélni Újabb jelentős lépést tett május 21-én a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a kisebbségi jogok elismerésének és törvénybe foglalásának irányába. A román parlament viták után, de elsöprő többséggel fogadta el azt a törvénycikkelyt, amelynek értelmében a nemzeti kisebbségek az igazságszolgáltatásban is szabadon használhatják anyanyelvűket.
