Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-05-15 / 19. szám
Ára: 1.00 dollár Olvassa New York 101 éves magyar nyelvű hetilapját VOL. LVII. No. 19. Thursday, May 15, 2003 iiÖi; ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Amerika Mars, Európa Vénusz Bush-Putyin találkozó WASHINGTON, D.C. Bush elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő június elsején Szentpétervárott találkoznak - közölték a hírügynökségek. Bush és Putyin megbeszélésére az orosz- országi város alapításának 300. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségen kerül sor, amely megelőzi a legfejlettebb hét ipari állam és Oroszország első számú vezetőinek a franciországi Evianban tervezett találkozóját. A csúcstalálkozóra olyan időszakban kerül sor, amikor az orosz-amerikai kapcsolatok a „megújulás” szakaszában lépnek az iraki háborúval kapcsolatban kialakult ellentétek után - jegyzi meg az ANSA olasz hírügynökség. Négypárti parlamenti küldöttség Washingtonban WASHINGTON, D.C. Megbeszéléseket folytat a magyar Országgyűlés négypárti delegációja Washingtonban. Eörsi Mátyás (SZDSZ), Font Sándor (MDF), Gedei József (MSZP) és Bállá Mihály (Fidesz) képviselők, valamint Bársony András külügyminisztérium politikai államtitkára. A küldöttség az amerikai külügyminisztérium, a Pentagon és a kongresszus meghívásának tesz eleget. A küldöttség a magyar nagykövetségen tájékoztatta a magyar újságírókat. Eörsi Mátyás az országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke elmondta, hogy a látogatás időpontja nem a véletlen műve, az iraki békefenntartással kapcsolatos amerikai álláspontot és érvket hallgatták meg. Washingtonban nem értik az időhúzást, illetve a magyar részvételt ellenző hangokat. A háborúval szembeni állás- foglalásra még láttak magyarázatot, de a békefenntartást emberiességi okok indokolják, hiszen a segítségnyújtáshoz biztonság kell. Bállá Mihály a Fidesz küldötte hangoztatta, hogy ő azért van Washingtonban, hogy meghallgassa az Egyesült Államok véleményét, amelyről majd beszámol pártjának. Bársony András elmondta, hogy Lincoln Bloomfield helyettes külügyi államtitkárral tartott találkozójáról, hogy Washington a tervezésben szeretné figyelembe venni Magyarországot, de az iraki békefenntartás logisztikai előkészítésének már két fordulója is lezajlik, mire az Ország- gyűlés legkorábban május 26-án döntést tud hozni. PEKING. Kina megerősítette, hogy részt vesz a világ legfejlettebb ipari hatalmai és Oroszország (G8) vezetőinek júniusi találkozóján. Hu Csin-tao elnök, a találkozó házigazdájától, Franciaországtól kapott meghívást az értekezletre. A nyolcak csoportjának Franciaország mellett az Egyesült Államok, Nagy Británnia, Olaszország, Németország, Kanada, Japán és Oroszország a tagja. Ezzel a mitológiai hasonlattal jellemzi Robert Kagan új könyvében (Edénkért és Hatalom: Amerika és Európa az új világrendben) a két kontinens és egyben a két hatalmi csoportosulás viszonyát. „Egyre ritkábban értenek egyet és egyre kevésbé értik meg egymást, az európaiak kötekedő és durva cow- boyoknak tekintik az amerikaiakat, mig azok dekadensnek, gyengének és kiéltnek az európaiakat ” -irja Kagan. Igaz, hogy ez az ellentét csak mostanság vált ilyen kiélezetté, különösen a jelenlegi amerikai kormány háborús kardesörtetése következtében. de a két kontinens politikai eltávolodása már jó ideje elindult. Számos kérdés megítélésében eltérnek a vélemények és álláspontok. Beszéljünk a környezetvédelemről, a halálos ítéletekről, a rakéta egyezményről, a nemzetközi bíróság jogköréről, a tömegpusztító fegyverek ellenőrzéséről, vagy a kö- zelkelet jövőjéről - világossá válik a nézet- különbség. Alig 14 évvel ezelőtt még sokan igazat adtak Francis Fukuyama nagy port felvert cikkének, amely a hidegháború után a történelmet befejezettnek nyilvánította. {End of History) Most egyszerre megújult dühhel tör az emberiségre a történelem minden vihara. A hidegháború után kialakult helyzet iróniája e- gyébként, hogy amit a Szovjetiunió hatalma teljében nem volt képes elérni, azt összeomlásával sikerült megvalósítania, nevezetesen Amerika és Európa egymástól való eltávolítását. Minthogy a külső veszedelem réme eltűnt, előjöttek azok az alapvető különbségek és nézeteltérések, amelyek a felszín alatt j eleitől fogva léteztek. Az évszázados viszályokon alapuló tapasztalat azt érlelte meg az európai emberekben, hogy a háborúk nem jelentenek megoldást. A három világháborúban győztes, de végül sértetlenségüket elvesztett amerikaiak meggyőződése viszont az, hogy csak a fegyverek hatalma biztosíthatja a biztonságot és a világméretű hatalmi egyensúlyt. Szerintük a terrorizmus fenyegetése idején az európaiak nem akarják vállalni a rájuk háruló felelősséget, mig az euró- paiak úgy érzik, hogy az ő általuk ajánlott (békés) megoldás elvetésével (mintr hogy katonailag gyengébbek) másodrendű szerepre vannak kárhoztatva. A világméretű boszorkány- konyha munkamegosztásában az amerikaiak „maguknak a szakács, nekik meg a tányérmosogató szerepét kívánják kijelölni.” A globalizáció még egy további dimenzióval bővíti ezt a nézetkülönbséget. A globalizáció egész világot érintő szerepét ugyanis általában mindenütt az amerikai érdek és szemlélet termékének tekintik. A világ közvéleményének beidegződön válasza minden káros jelenségre, hogy „ mindenke lőtt Amerikát kell hibáztatni ”, ha méltányos ez, ha nem. Az európaiak, és különösen az újonnan felszabadult közép-európaiak, úgy érzik, hogy habár a marxizmus halott, az a kép, amit Marx a gátlástalan szabadpiac romboló hatásáról megállapított, ma is érvényes. A szabadpiaci túlkapásokat pedig nem a saját tapasztalatlanságuk és mohóságuk, hanem az amerikaiak számlájára írják. Egy más, Amerikával szemben a gyarmatait vesztett volt imperialista Európa részéről, felhozott vád az imerialista terjeszkedés vádja. Számukra nem hangzik hihetőnek Bush elnök bizonygatása, hogy „Amerika nem akar birodalmat vagy utópiát építeni”. Ezt toldotta meg Colin Powell az ENSZ-beli indulatos felszólalásában: „Az évek során az Egyesült Államok sok kiváló fiatalt küldött a határain kívülre a szabadság védelmében. Csupán annyi földet kértünk ezért cserébe, amely elfedte azokat, akik nem tudtak visszatérni. ” Az iraki háború kitörésével kapcsolatban nemrégen írott cikkemnél az e- gyik olvasónk megkérdőjelez' te annak a párhuzamnak az érényességét, amit az első világháború és a mostani „I- rak felszabadítása” hadjárat között felrajzoltam. Pedig igen jelentős hasonlóság fedezhető fel a két esemény kezdete között. Mind a két összecsapást hosszú, félévszázados jólétben megélt korszak előzte meg. A háború kirobbantása akkor is rettenetes megdöbbenést váltott ki az európai társadalomban, úgy mint a mostanit előidéző „9-11” az amerikaiakban. Mind a két esetben - Sigmund Freud megállapításával élve „egy olyan világ borult fel, amely meg volt győződve, hogy eljutottunk a vitás kérdések békés úton való megoldásához. Egy háború ugyanakkor - irja Freud, az ember primitiv indulatait tanulmányozva - az emberiség legősibb, legvadabb ösztöneit szabadítja fel” Most, hogy az elnök bejelentette a győzelmet, miközben kiderült, hogy az iraki „mumus” csak árnyéka volt önmagának, és amikor az iskolai kémia laboratóriumon kívül nem sikerült tömegpusztító vegyi berendezéseket felfedezni, a kérdés az, hogy Amerika ugyanolyan erős lesz-e a béke építésében, mint a háborúban. Tud-e „nagymester” lenni azon a sakktáblán, amit Colin Powell a „ világ leglobbanékonyabb terepének” nevezett? Ha igen, akkor valóban lesz mit ünnepelni, Amerikában és Európában egyaránt. Aki optimista, egyet fog érteni Churchill némi iróniával tett megállapításával: „Amerika mindig megtalálja a helyes megoldást, miután már minden más lehetőséget kipróbált”. Papp László
