Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)

2003-04-24 / 16. szám

Thursday, April 24,2003 Amerikai Magyar Szó 5. Emlékezés Körösi Csorna Sándorra „Egy szegény árva magyar..." "Éppen vasárnap délután látogatásomra jővén, így szóla: 'No, holnap Isten se­gedelmével indulok!' ... Akkor barátságos beszél­getések között megittuk a búcsúpoharat egy üveg tokaji mellett. Másnap, azaz hétfőn reggel, újra belép a szobámba, könnyűszerűleg öltözve, minthacsak a me­zőre indulna, frissülés végett ... le sem ült, hanem csak ennyit mondott 'Még egyszer kívántam látni.' Ekkor mindketten kiindultunk a Szentkirály utcán, mely a Szebeni útnak vezet. Itt a mezőn végképpen megvál­tunk. Sokáig néztem utána, míg a Marosig elhaladt és szivemben a mentem mor- talia tangunt érzelme meg- sajdult." így indult 1819 novem­berében, Nagyenyedről Ázsiába, az ősök nyomába, Körösi Csorna Sándor. Csupán "egy zöld viaszos vászon Tarisnyát" vitt a vál­lán, de szivében és eszében a két haza: "Magyar- és Er- délyország népének meg­bízását." A feltámadott nem­zeti öntudatnak dicső ősökre volt szüksége, Kelet biro­dalmaira, a még ott élő magyarokra . . . "Ha tehát Körösink 1819-ben erede­tünk kifurkészésére szánta magát. . . valósággal létező közkívánatnak hódolt."..... Kemény Zsigmond megálla­pítása telitalálat a korabeli nemzet várakozások vonat­kozásában. A "bamaszög" arcú, fekete szemű fiú, a negy- enyedi Bethlen-kollégium "deákszolgája" lett, 1799- ben. Messziről indult, székely határőr katonafia­ként a Kovászna melletti Kőrösön született. A család, hogy szegénységét enyhítse, az ottani szokás szerint szita- és rostakészítéssel is foglalkozott. Az enyedi "de­ákszolga"-sor nagy emel­kedés volt a számára. Ami­kor pedig angol ösztöndíjjal a Georgia Augusta, a göt- tingeni egyetem hallgatója lett 1815-ben, megnyílt előt­te a lehetőség, hogy "forró óhajtatát": "vajha nemze­tünk eredetét földeríteni sikerülne" - tudományosan megalapozza. Az arab nyelvet tanul­mányozta Johann Gottfried Eichhorn vezetésével, re­mélvén, hogy az arab tör­Kőrösi Csorna szobra a Magyar Tudományos Akadémián. ténészek munkáiban valami fontos adatra lelhet. Élő és holt idiómák tucatját hó­dította meg, egy célra rög­zített figyelemmel, tánto­ríthatatlan szorgalommal. A vándor útrakelt: Bu­karest, Szófia, Plovdiv, Alexandria, Ciprus, Aleppo, Bagdad, Teherán . . . Innen 1821, március 21-én indult tovább Bokharába, Kabulba. Kasmírt 1822-ben éri el, Lehnél azonban nem jut tovább. Pénze kevés, a Jarkenbe vezető út vesze­delmes. Visszafordul Lahor felé. Ekkor következett be az a fordulat, amely Körösi Cso­rna útját húsz esztendőre más irányba terelte. Talál­kozott Mr. Moorcrofttal, az angol kormányügynökkel, aki felkeltette a figyelmét a tibeti nyelv iránt. Embertelenül nehéz kö­rülmények között, lépésről lépésre, egyre mélyebben ha­tol egy ismeretlen kultúra világába. A zanglai láma­kolostorban 1823-24-ben dolgozik, majd egy zansz- kári falu, Tetha következik, azután a puhuktali láma­kolostor és 1827-30-ban, 9,500 láb tengerszint fölötti magasságban, a kanami ko­lostor, Dr. Gerard, a Hima­lája vidékének első orvos­utazója, itt látogatta meg, 1829-ben: "A hideg itt nagyon kemény, és ő egész télen át írózsámolyánál ülve, tetőtől talpig gyapjú holmik­ba burkolózva, reggeltől estig dolgozott, pihenés és melegítő tűz nélkül; mun­káját csak igénytelen étke­zései szakítják meg, amelyek változatlanul mindig zsíros teából állnak." A 40,000 tibeti szót tartalmazó szótár és társa, a nyelv szerkezetét feltáró grammatika, 1834-ben jelent meg.Készítette Körösi Cso­rna Sándor, erdélyországi székely-magyar..." Művei 1836-ban érkeztek haza, Magyarországra. Az Akadémia 1833-ban levele­ző tagjává választotta. Az őskereső nemzeti romantika bizonyára nem egy isme­retlen és távoli nép nyel­vének leírását várta tőle. Csorna szinte a maga ment­ségére így ír: "Nem a célból küldöttem ezen könyveket, mintha azokat Erdélyben tanulni kellene, hanem, hogy lennének mintegy bizony­ságai hálámnak s ázsiai ta­nulmányaimnak, s hogy míg a tudósok ezekről Ítéletüket megteszik, lássa a világ, hogy az ázsiai tudomá­nyosság kútfejei megnyitá­sára mi is tettünk valamit." S ez a "valami" nem is kevés. Ma ezt úgy fogalmazza a tudomány, hogy Körösi Csorna Sándor az európai tibetisztika megalapítója, a tibeti filológia és klasszikus irodalom, főleg a lamaista - buddhista kánon alapvető kérdéseinek feltárója. S a nagy álom? Az ős­haza? Erről sem feledkezett meg közben eltelt 20 esz­tendő alatt. Imént idézett levelében írja: "sokat láttam, hallottam, s tanultam, de keveset célunkra szolgálót; - népünket a különböző nyel­vek a magyar vagy onogur alapra támaszkodva illetik más-más névvel. Az onogur török eredetű szó, így em­legették őseinket török szomszédaink. Ezt az ongur elnevezést kapcsolták össze a korabeli nyelvészek az ujgur-ok török nyelvű né­pével.” A "régi dicsőség" roman­tikus realistáját megkímélte a sors a csalódástól. Őseink nyomába indult, s egy is­meretlen birodalom meg- hódiítójává lett. Magyar ügyért lobogott el életének 58 esztendeje, s végül is az, emberiséget gazdagította munkájával. Széchenyi István állan­dóan az íróasztalán tartotta a dardzsilingi sír képét. Kere­tére azt vésette: amit ma minden szívbe beírni okos kötelesség: "Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó ha- zafiságtul lelkesítve - Körösi Csorna Sándor - bölcsőjét kereste a Magyarnak és végre összeroskadt fára­dalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lel­kiben ... Nem magas hely­zet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki ön­megtagadás és vasakarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún és legyetek hű ma­gyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással!" 1784. április 4-én született Körösi Csorna Sándor. A tibeti nyelvet feltáró két munkája 140 esztendeje váltja ki a tudományos világ csodálatát. Bélley Pál Határozat Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének megalakításáról A Kolozsvári Márciusi Front résztvevői: Erdély történelmi régióinak lakói ,2003 , március 14-én, a közvetlen demok­ráciát gyakorolva, elhatározzuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülétének létrehozását. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mint az Erdélyi Ma­gyar Nemzeti Közösség Önkormányzatának döntéshozó testületé, a belső önrendelkezés jogán és Románia területi integritásának tiszteletben tartásával, a közösségi auto­nómia gyakorlására hivatott mindazon demokratikus értékek és eszközök alkalmazásával, amelyek megfelelnek a demokratikus jogállam feltételeinek: az Európai Tanács előírásainak, az Európai Unió alapelveinek, autonóm közösségekre vonatkozó előírásainak és gyakorlatának. A Kezdeményező Testület feladata az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának előkészítése, a magyar lakta településeken, székely székeken és más régiókban létrejövő kezdeményező bizottságok tevékenységének összehangolása, az Erdélyi Magyar Nemzeti Közösség Személy Elvű Autonómiastatúmának, illetve a nemzeti Közösségek Regionális Autonómiája Statúmának nyilvános vitára bocsátása és véglegesítése. A Kezdeményező Tastület tagjait a Márciusi Fórum nevezi ki. Tagságát a Fórum felhatalmazása alapján útóbb kiegészíti és véglegesíti. A Kezdeményező Testület hatás­köre a Márciusi Front határozatainak végrehajtása. A Márciusi Fórum Üzenetére JÉZUS: Kelj fel, és járj! Márciusok — márciusa! Szabad lelkünk mozgatója, MEGVÁLTÓNK útmutatója! Megjött már a várva várt nap! A szabadság újra szabad! Kinyitották ajtóidat! Erezd milyen bátor lettél! Lélekben újjászülettél! Zászlód lengetője lettél! Bátran élve — bátor maradsz! Kiharcolod amit akarsz, tiszteletet ezzel aratsz! Nem ámíthat tovább senki! Ősi jogaidat zengi — tavaszthozó feltámadás! JÉZUS igéjével valljuk: a GOLGOTÁT mind elhagyjuk! Bátrak igazával járunk! Pctcrffy Gyöngyi Bethlehem, PA, 2ÜÜ3 március.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents