Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-04-17 / 15. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, April 17,2003 „ mindenki ép örömmelf önhite szerint” Munkácsy Mihály: Golgota (részlet) Talán nincs még egy olyan ünnep, mint a húsvét, mely egyszerre sűríti magába élet és halál kimondhatatalan egységét, a rabszolgaságét és a szabadulásét, a feltámadást és az újrakezdést. A magyar irodalom két óriásának soraival köszöntjük az ünnepet. Ady Endre: Nagypéntek Elvégeztetett!.... Meggömyedt vállal nem cipelte sokáig a keresztet A Golgota sem hallotta sóhajtásait sokáig. Elvégeztetett, meghalt. Egy percre mintha elsötétült volna a világ, mintha megreszketett volna a mindenség, mintha az Élet önlángját akarta volna kioltani a földön.... Aztán csendes lett minden. Ragyogott a nap, illatozott a virág, illatba fürödtek a lepkék, s örültek az életnek az emberek.... A Golgotán pedig fehér fényben ragyogott a holttest. A halott sápadt arcát glória ragyogta be, s láthatatlan szellemek kara énekelte a keresztfa mellett az emberiségnek minden időben legfelségesebb himnuszát: Feltámadunk!.... Lenn pedig ujjongva, röhögve tombolt a latrok serege. Ha a kereszt himnusza túl nem zengi állati üvöltésüket, talán a i megnyíló föld már akkor mindjárt Ítélt volna az Élet és Halál örökös perében! De az ének olyan túlvilági, olyan kiengesztelő volt!... Nem tett igazságot az örök Erő, mely könyörületes időt enged a szívnek, hogy feltalálja önmagát és Istenét! Nem ítélt és nem Ítél most sem a földi bírók hitvány igazságával. Kétezer év óta Golgota a föld, s a Megváltók sóhajától siralomvölgye lett. A nagynak, a jónak, a nemesnek most is keresztfa, bitó a sorsa, mig fényben, ragyogásban élnek a latrok, s dorbézolásuk zsivaját alig- alig képes elnémítani a keresztfáknak biztató feltámadási ének. A megváltás munkája mikor lesz befejezve? A jók mikor hódítják meg már a földet?... Elveszne a hit, öngyilkos lenne a lélek, ha az első istenember keresztje nem volna!... Bizzunk a keresztben, bízzunk a szenvedésben. Az Élet és Halál harca nincs még eldöntve, s a nagypéntek után húsvét jő!... Feltámadunk!!! Debreceni Hírlap 1899 március 30 A FELTÁMADÁS ÜNNEPÉN Nem merek örülni a hús- vétnak. Félénk kishitűséggel az jut az eszembe, vajon elhiszik, hogy akad még olyan ember, aki hisz az eszme diadalának, s aki ünnepel a diadal ünnepén?!! Mert a mi korunkban nem szabad hevülni. Ma már az idealizmust nemcsak védeni, de megsiratni sem szabad. Józannak, okosnak, hidegnek kell lenni, s ami fő: türelmesnek. A mi korunk már ünnepelni is csak türelmességből ünnepel. Az elődök ünnepeltek, ünnepeljünk mi is. De a feltámadás ereje mindig megmenti. A Messiás még mindig a földön van. S mig egy ember van, ki az eszme diadalában hinni tud, folyik a megváltás. PILINSZKY JÁNOS: A megváltás pedig a feltámadást jelent!... ...Ez az én hitem, ez az én vigasztalásom a feltámadás ünnepén! Debreceni Hírlap, 1899. április 1. De szükségét az ünnepnek nem érzik, jelentőségét nem akarják tudni, értékét nem képesek az egész emberiség közkincsévé tenni. Nagyon elkopott már a mi hitünk. Pedig a hit szüli az eszmét, s a hit viszi diadalra is. A hit ad célt az embernek, cél nélkül nincs élet, csak tengődés és vegetáció. Úgy rémlik nekem néha, hogy az a kor támadt fel, amely az istenembert szülte. Cél, melegség, szeretet, ideál, lélek nélkül bolyong az ember, s amit tesz, az öntudatlan, amivel dicsekszik, beteges láz, megbomlott agyvelő, Mondom, hogy nekem úgy rémlik néha. Úgy érzem, hogy a Messiásnak ismét meg kell születni. Nem hat már az emberre semmi, csak a halál példája. Mert a haláltól mindig rettegett és mindig rettegni fog az ember. Fél a haláltól. Ez is öntudatlan néha. Mert ha ereje volna a halállal leszámolni, hinne a feltámadásban is!... Feltámadás... Ma a feltámadást ünnepeljük. A hit ünnepe lenne a mai nap?... ...És én hiszek. Az én szivem átfogja a nagy ünnep varázsa, s megtelik hittel, reménnyel, büszkeséggel. Mióta a földre szállt Igazság meghalt a kereszten csúfos halállal, az feltámadt az egész mindenséget beragyogó diadallal, hányszor tévelyedett el már az emberiség!... És fölzúgnak a hamuszin egek, Hajnalfelé a rvensbrücki fák, És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ Mert megölhették hitvány zsoldosok És megszűnhetett dobogni a szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Bolond április Szeretlek április, hogyne szeretnélek! Te serkented létre az alvó vidéket. Fútó záporokkal, bujkáló napokkal, Telehinted lelkem dallamos dalokkal. Te hozod a tavaszt, telve bűvel, bájjal: Illetos mezővel, mezei virággal. Nagy lombos felhőid lebegnek az égen, Melyeken a mennybolt átcsillamlik kéken. Pocsolyás útadón százszor bandukoltam: De bárhogy is történt, mindig rabod voltam. Sorsunk, útunk, múltunk szépen egybe forradt Te hoztad a jövőt s te vitted a múltat. Téged hívnak úgy, hogy: bolondok hónapja, Bolond észjárásunk nagy igazolója. Csodálatos hónap, élet serkentője.... Bolondériumnak te vagy ábrándképe. Te nyitottad szemem első látomásra... Te indítottál el ebbe a világba. Szeretlek én téged, hogyne szeretnélek. Te vagy romantikus lelkemben a végzet. Búsan, borongva is nagy a te szépséged... Borongva is benned rejtőzik az élet. Mikor szelek tépik, őrjöngve a fákat, Akkor mondok áment e bolond világnak. W. Bernáth, California ^ /""Vv .—V //^S' ^ “ Boldog húsvéti ünnepet!
