Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)

2002-09-19 / 36. szám

4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Sep. 19, 2002 Tisztelt Szerkesztőség! Általában nagy érdeklődéssel olvasom Papp László bölcs cikkeit, amelyek az utóbbi időben felfrissítették a Magyar Szót. Azaz olvastam - a legútobbi számig (Július 25.) Bár a . szerző ebben az esetben is jószándékkal józan megbékélésre int. a jó szándék azonban ez alkalommal nem egészen ér fel bölcsességgel. A kibékülés dolga nem egészen ilyen egyszerű. A szerző - a megbékélés híveinek lelkes táborával egyetem­ben - okosan figyelmezteti a "megkinzottakat” a keresztény megbocsátás kötelességére. Ez eddig teljesen helyén is való. Nincs szó azonban, sem ebben a cikkben, sem sehől máshol, a "kínzók" kötelességéről. És itt van a baj, kérem... Mi, a megkinzottak. hajlandókvolnánk, sőt szeretnénk, megbocsáta­ni de tudni szeretnénk, sőt tudni akarjuk, hogy kiknek kellene megbocsátanunk! Egyébként is, ha már a vallásnál tartunk: a megbocsátást bünbánat - és esetleg még penintencia is - kellene, hogy megelőzze... Senki nem akarja a "vétkeket, bűnöket... áthárítani a jövőre" (egyébként én az idézett Reményik versből sem ezt értelme­zem). Nekünk nem a jövővel, de a múlttal van bajunk. Akarjuk, hogy a múlt gyászos szereplői vádolják a múltat, amit ádázul ránk zúdítottak. Akarjuk, hogy azok, akik egy idegen hatalmat kiszolgálva gaztetteket követtek el egyedi személyek és az egyetemes nemzet ellen, jöjjenek elő búvóhelyeikből, vagy helyesebben a rózsadombi villáikból, nézzenek a sze­münkbe és kérjenek bocsánatot. Igen, ezt akarjuk: egy "szembenézést" - mert eddig csak szembe-röhögést kaptunk. Mi, a megkinzottak. hajlandók vagyunk megbocsátani. Hajlandók vagyunk megbocsátani, hogy elvették otthonainkat, hogy megkinozták és megölték szeretteinket, hogy kifosztották hazánkat, hogy kettétörték életünket, hogy földönfútóvá tettek bennünket, igen, mindezt hajlandók vagyunk megbocsátani. De azt nem tudjuk elfogadni, hogy azok akik mindezt elkövet­ték, a "kínzók", mindezért a gyalázatért nem hogy büntetést, de jutalmat kapjanak! Nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy ezek, a bűnözők ma is ágyaikban feküdjenek, otthonaikban lakjanak, gyárainkban igazgatóskodjanak, hazánkban minisz- tereskedjenek és kiemelt nyugdíjaikkal a nyakunkon élősköd- jenek. Tehát azt akarjuk, a bocsánatkérésen túl, hogy ezek a szomorú múlt gyászos mesterei adják vissza a megbántott személyeknek a meggyalázott nemzetnek mindazt, amit az "államosítás" címszó alatt kisajátítottak, amit a "kárpótlás" cirkuszával elcsempésztek és amit a "privatizálással" elloptak. Igen. ezt akarjuk. Ez kell a kibékeléshez, ez kell ahhoz, hogy mindazt, amiről Papp László, Pomogáts Bélát idézve fel, elkerülhessük. Ezt akarjuk nem csak a "megkinzottak", de az egész magyar haza érdekében, mert ha ez nem történik meg, pontosan, akkor fogjuk a rettegett "vétkeket, bűnöket.., áthárítani a jövőre". Ugyanis, milyen értékeken tanul tőlünk a jövő nemzedéke azzal, hogy a szörnyű bűnök elkövetőit futni hagyjuk? Azt, hogy lehet büntetés nélkül bűnözni? Azt, hogy nem érdemes szorgalmasan dolgozni, mert a munka eredmé­nyét bármikor elvehetik tőlünk? Azt hogy nem szorgalommal, de helyezkedéssel, elvtelenséggel ésgerinctelenséggel mindent el lehet érni? Hogy remélhetjük, hogy hazánkból valaha is egy szilárd jogállam legyen, amikor törvénytiprók írják a törvé­nyeket? Igen mi, a "megkinzottak", tudjuk keresztény kötelességün­ket: készek vagyunk megbocsátani. De tudják-e a "kínzók" mi az ő kötelességük? És ki az, aki figyelmezteti őket kötelessé­gükre? És ha nem értik a figyelmeztetést? Ki az, aki mégis felelősségre vonja őket? Mert muszáj őket a gaztetteikért feleltetni, a múltúkkal "szembenézetni". Nem., nem akarunk megtorlást! Tudjuk, hogy szennyes vérrel nem lehet semmit tisztára mosni. Igazságot, igazságszolgáltatást akarunk. Egy "tiszta lapot" akarunk - mert csak arról elindulva lehet egy tiszta jövőt,' egy erkölcsös jövőt felépíteni. Csak onnan elindulva lehet jövőnk.... Dr. Takács László, Texas Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7:30-kor műsort . közvetít a Manhattao Cabel-televízió 34-es csatornáján Producer: Bárdos Károly Magyar egyesületi élet kialakulása Schenectady és környékén Bár nem tudjuk, hogy kik | voltak az első magyarok ezen \ a környéken és mikor tele- ! pedtek itt le, azt azonban i tudjuk dokumentálni, hogy a századforduló előtt, 1895-ben ' szervezetüket a New York í Államhatóság hivatalosan elismerte és beiktatta. Az Általános Magyar Segélvző Egyesület még akkor alakult meg, amikor szociális jutta­tások, betegsegélyezés, mun­kanélküli segély és nyugdíj­szolgáltatás sem volt. Az e- gyesületi tevékenykedés főleg a szociális, kultúrális rendez­vényekben, ezeken keresztül pedig a magyar nyelv és tra­díciók ápolásában merült ki. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy egyes vallásos, templo­mi szervezet kivételével nagy Amerikának legrégibb és ma is aktív magyar egyesülete igenis mi vagyunk, itt Schenectady városában. Egyesületünk alapítása után egyéb magyar szerveze­tek is alakultak, ezek azon­ban vagy megszűntek, vagy pedig beolvadtak és hozzánk szegődtek. Iyen egyesülés volt a Magyar Daloskor és a Magyar Szocialista Párt, a- melynek dokumentuma ma is meg van. Egy időben a szocialista párt olyan erős volt, hogy szocialista polgár- mester került a város élére. Ez nem volt nagy meglepetés abban az időben, ha ismer­jük azt a sajnálatos tényt, hogy a Monarchia földhöz­ragadt parasztjai és munká­sai jobb életet keresve érkez­tek ide, csaknem milliós lét­számban. Egy másik organi­záció volt a Magyar Férfi és Női Szociális Társaság, amely szintén beolvadt egye­sületünkbe a 40-es évek ele­jén. Az első magyar telepesek munkásosztályhoz tartozásá­nak bizonyítéka az is, hogy könyvtárunkban ma is van­nak magyarul írt könyvek a mozdony és aratógépek épí­téséről, javításáról. Jelenlegi otthonunkat a telekkönyvi adatok szerint 1922-ben vásároltuk a GE és egyéb nagy gyári létesítmé­nyek közelében. Amikor a régi generáció magyarjainak létszáma csök­kenni kezdett, a második világháború után újabb ma­gyarok hulláma érkezett, akik nem akartak visszatérni a szovjet által megszállott Magyarországra. Amerika Az egyesület utolsó négy elnöke újévkor: István Halász, Sándor Balogh, Aladár Wieland és Éva Várady belőlük set politizálunk, jóllehet a sokat befogadott mint hontalan, úgynevezett D.P.-s menekültek. Ez egy újabb politikai dimenziót jelentett az itteni társada­lomban, amelynek súrlódásai lecsillapultak az óhaza iránti aggódás és a közös menekült sors következtében, különö­sen akkor, amikor az 1956-os forradalom menekültjei is megérkeztek. A nagyszámú szabadságharcosok beolvadá­sa az itteni magyar és ameri­kai társadalomba nagy segít­séget jelentett az emigrációs élet összehangolásában és megerősödésében. Egyesüle­tünkben három különböző generáció magyarjai tömörül­tek, ma is vannak tagjaink a régi időkből, számuk erősen csökken, mert sokan déli vidékre költöztek, sokak fe­lett pedig már eljárt az idő. Egyesületünkben a magyar nemzeti ünnepek megemlé­2002 piknic, Várady Éva és Sulkowski Edmund, a lengyel Klub örökös elnöke kezése mellett sok más ren­dezvényünk szerepel, mint például: táncmulatságok, disznótorok és egyéb társa­dalmi összejövetelek. Keve­társaságot mindig érdekli az otthoni élet alakulása. Sok­szor küldtünk pénzbeli és csomagsegélyt magyarországi jótékonysági szervezeteknek. Nagy megelégedéssel figyel­tük a kommunizmus össze­omlását Magyarországon néhány évvel ezelőtt, most azonban ismét aggódással tölt el bennünket az otthoni politikai és gazdasági élet hanyatlása és romlása. Néhány évtizeddel ezelőtt egyesületünk csatlakozott az Amerikai Magyarok Szövet­ségéhez és alapító tagja az Amerikai Magyarok Orszá­gos Szövetségének. New York állam északi részében, jó 200 mértoldes körzetben 1971 óta mi reprezentáljuk a magyarságot az Albany Nem­zetiségi Fesztiválon, ismertet­ve és bemutatva szép népi szokásainkat és kultúránkat. Szerencsére újabb nemzeti tragédia nem okozott újabb menekült beáramlást új ha­zánkba, azonban egyesüle­tünk taglétszáma mégis nö­vekszik. Sok nem magyar származású barátunk csatla­kozott hozzánk, élvezve és hozzájárulva tárasadalmi éle­tünkhöz. Örvendetes jelenség a régebbi generációk leszár- mazottainak élénkülő érdek­lődése is. Jelenlegi taglét­számunk 140 fölött jár, ter­mészetesen újabb barátokat és tagokat tárt karokkal vá­runk és fogadunk. Dr. Balogh Sándor FIGYELEM! Adásunk időpontja október 1 -tői megvál­tozik, Az új időpont: vasárnap este 6:30-tól 7:30-ig, Hétfőn d.u. 1-től 2-ig Legyen Ön is támogatónk! Hungarian TV Magazin of Queens Adásunkat minden héten a QPTV 57-es csatornán sugározzuk, minden szombaton este 8-9 óráig és ezt az adást minden szerda du. 2-3 óra között megismételjük. Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira, vagy fordítva. Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Tímea, Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna Üsztöke István producer/szerkesztő Tel: 718-721-2824 Fax: 718-626-7566 E-mail: uszhatvani@hotmail.com

Next

/
Thumbnails
Contents