Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-11-28 / 46. szám
Ara: 75 cent Olvassa New York 100 éves magyar nyelvű hetilapját VOL. LVI, No. 46. Thursday, Nov. 28, 2002 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A NYUGATI MAGYAROKRÓL Kevesen vitatják, hogy a nagyvilág szétszórtságában élő, pongyolán "nyugatinak" nevezett, magyarok szerves részét képezik a magyar nemzetnek. Ugyanakkor sok bizonytalansággal találkozunk, ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy kik . ezek a "nyugati" magyarok, hányán vannak, és mi a kapcsolatuk az anyaországgal. Még ellentmondásosabb annak a kérdésnek a - megválaszolása, hogy mi az ország felelőssége a szórvány megtartása érdekében. Amerikában a népszámlálási statisztika nyilvántartja az emberek származását. Bár ez nem egészen megbízható adat, ha valaki arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy hány magyar él ebben az országban. Mégis ad valami eligazítást az E- gyesült Államokba kivándorolt hazánkfiai felöl. A bizonytalansági tényező azért jelenik meg, mert a nép- számlálás kérdése lehetővé teszi a vegyes házasságból származók számára két, vagy több ős (ancestry) megnevezését. Jóllehet a sokat idézett József Attila féle "Ameriká ba kitántorgott másfél millió" nagyjából ma is érvényes és emlegetett adat, (ugyan az akkori kivándorlóknak egy tekintélyes része nem volt magyar nemzetiségű) egy bizonyos, hogy az amerikai magyarok száma évről évre csökken. A fogyás mértéke több mint évi egy százalék. Hogy a statisztika számait idézzük: míg 1980-ban 1,776,000 USA- beli lakos jelentette magát magyar származásúnak, 1990-ben 1,582,300, 2000- ben már csak 1,401,000. A valós helyzetet jobban jellemzi a népszámlálásnak arra a kérdésére adott válasz, hogy ezek közül hányán használják otthonukban rendszeresen a magyar nyelvet. Ez mindegyik felmérésnél nagyjából a magyar származásúak tíz százalékát teszi ki. (nem szabad ezt a számot összetéveszteni azzal, hogy hányán tudnak, vagy "beszélnek" magyarul Amerikában. Erre nincs népszámlálási adat, de becslések szerint mintegy félmillió amerikai tud magyarul. Nem különbözik az amerikaitól a magyarok számá nak csökkenése Ausztráliában sem. Dél-Amerikában a rossz gazdasági helyzet miatti kitelepülés miatt viszont még nagyobb a fogyás mértéke. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy miként alakul majd az európai magyarok statisztikája az Uniós csatlakozás után. Feltehetően ott lesz az egyetlen hely, ahol szaporodni fog a külföldön élő magyarok száma. Ha arra a kérdésre akarunk felelet adni, hogy miként lehet ennek a külföldi szórványnak a magyarságát ápolni, kultúráját és a szülőhazához való kötődését megőrizni, nem kis feladatra vállalkozunk. Mindenesetre el kell fogadnunk azt, hogy sem az "a nagy világon e kívül nincsen számodra hely", sem a "nyelvében él a nemzet" tétel nem érvényes többé. Igazolásul hadd említsem a több mint száz éves amerikai magyar település, Árpádhon esetét. Itt az évente megrendezett őszi ünnepségen angolul éneklik a magyar nótákat, maga varrta népi ruhákban táncolnak, emlékeznek őseikre és magyar hagyományaikra. Most készülnek száz évvel ezelőtt épített iskolájukat újraépíteni, bár már alig egy-két öreg beszél közülük magyarul. Igen, angolul (németül, franciául vagy spanyolul) is lehet magyarnak lenni. Szívében él a nemzet! Megállapítható, hogy a nyugaton élő magyarok i- génylik az anyaországhoz való kötődést. Ennek a kapcsolatnak a gondozására eredetileg, a még 1938-ban alapított Magyarok Világ- szövetsége lett volna hivatva. Hosszú lenne elsorolni, hogy a Világszövetség az évek során miért nem felelt meg feladatának, tényként azonban leszögezhető, hogy egyre alkalmatlanabbnak bizonyult egy szolgáltató szervezet szerepére. Ma eljutott oda, hogy figyelme csaknem kizárólag a környező országok ügyeire korlátozódik, amellyel pedig kormányszinten foglalkozik a hivatalos magyar politika. Ugyanakkor egyéni tagok toborzásával elhanyagolja az évtizedek, sőt Amerikában egy évszázada működő szervezeteket, így tulajdonképpen "szövetség" jellege is megkérdőjelezhető. A nyugati szórvány számára egy olyan laza, alulról szerveződő szervezetre lenne szükség, amely pártoktól és kormányoktól független, azonban szorosan együttműködik a hivatalos magyarországi szervekkel. A. kapcsolatrendszer régiónként alakulhatna ki és egy megbízott tanács szakmai és érdeklődési körökön keresztül építhetné fel a szervezetet. Megállapítható, hogy jelenleg nincs szerves kapcsolat a nyugati magyarok és az óhaza hivatalos intézményei között. A magyar szervezetek, intézmények és egyházak a világ csaknem minden országában évtizedek óta, némelyek már egy évszázada, minden igyekezetükkel a magyar nép és haza érdekében tevékenykednek. Munkájuk azonban sokszorosan hatásosabb lehetne, ha azt az otthoni intézményekkel, valamint a parlamenttel, kormánnyal egyeztetve vé gezhetnék A miniszterelnök New York-i látogatása során azt ígérte, hogy 2003 tavaszán a nyugati magyar szervezetek legaktívabb vezetőit meghívják egy budapesti megbeszélésre, hogy a kapcsolat teremtés és egyeztetés módjait kidolgozzák. Ez a megbeszélés ki kell terjedjen arra is, hogy a közeljövőben kiöregedő nyugati nemzedék hagyatékát miként lehet megmenteni az egyetemes magyarság számára. Kétségtelen, hogy a nyugati magyaroknak szükségük van az anyaország és a magyar hivatalos intézmények erkölcsi és bizonyos mértékben anyagi támoga tására, de ez a viszony e- gyáltalán nem egyoldalú. Az ■ anyaországnak is éppen annyira szüksége van a világ minden országában ott lévő, az ottani társadalomba és politikai életbe beépült magyarok segítségére. Egy hatalmas és hatásos "lobby", az ország érdekében cselekedni kész csapat felmérhetetlen értéke az országnak. A másod, harmad generáció . talán még hatásosabb lehet abban, hogy a magyarokról alkotott kép és vélemény ' mennél pozitívabb legyen, hiszen ők ezt a feladatot ' mint orszguk született polgárai képviselhetik - Nekünk meg az a dolgunk, hogy a magyar értékeket őrizzük, ápoljuk és átadjuk az utánunk következő nemzedéknek. Fapp László A Prága-i NATO-csúcs / PRAGA Lord Robertson NATO főtitkár november 21-én a szövetség prágai csúcsértekezletének nyitó ülésén bejelentette, hogy a 19 tagország állam- és kormányfőinek egyhangú döntésével meghívták hét kelet-európai ország kormányát, hogy kezdjenek tárgyalásokat a NATO-hoz. való csatlakozásról. Az államok: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia. Ez a szövetség 53 éves történetében a legnagyobb arányú bővítés. A résztvevő állam- és kormányfők elfogadták a közös közleményt, amely kiemeli a szövetség meghívását hét keleteurópai országnak. A dokumentum tartalmazza a 19 szövetséges további határozatait: egy új NATO Reagáló Erő (NRF) létrehozását, a szövetséges haderők parancsnoki rendszerének átalakítását, a több évre szóló haditechnika fejlesztési programot Prágai Képességfejlesztő Kötelezettségvállalás néven, a terrorizmus elleni küzdelem, új katonai koncepciókat. A tagországok azt is elhatározták, hogy a szövetség logisztikai támogatást nyújt az Afganisztánban harcoló nemzetközi biztonsági erőknek. A NATO-tagállamok vezetői közösen felszólították Irakot, hogy teljes mértékben és haladéktalanul teljesítse az ENSZ Biztonság Tanácsának rá vonatkozó határozatát.
