Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-03-07 / 10. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday, March 7, 2002 Nyelvünk vonzalmának béklyójában Néha megesik, hogy az újságban feladott hirdetés nélkülözi a tárgyila­gos pontosságot, ami aztán félreértésre szolgáltat okot. Ez lehetett a magyará­zata annak, hogy az egyik telefonáló hozzám intézett szava emígy hang­zottak: Ön könyveken kivál mást is gyűjt? - mert nekem rengeteg kidobni- valóm van, amin szeretnék túladni... Egy pillanatog kivártam, nem szeret­tem volna megsérteni a máskülönben szimpatikus hang gazdáját: Őszintén sajnálom asszonyom, önnek egy handléra van szüksége. Próbáljon meg egy másik számot. A telefonáló hangja színt váltott, barátságtalan árnyalattal keveredett. Érezhető volt, hogy mennyire bántja, hogy a kidobásra szánt kacatjait elutasítottam. Szerencsére több ehhez hasonló hívóm nem jelentkezett. Akik telefonáltak, valamennyien sok jóindulatot tanúsítottak irántam, főleg azokután, hogy kifejtettem nekik: nem kupeckedési szándékkal akarok könyvekre szert tenni. A saját könyvtáram részére szeretnék pártfogásba venni szépiro­dalmi alkotásokat, régi kiadású könyveket, amelyek nekem nincsenek meg, viszont egyes családoknál, értesüléseim szerint terhet jelentenek, szeretnének szabadulni tőlük. Az egyik honfitársam Michigan államból hivott fel este 10 óra tájt. Adjam meg a címem, postán elküldi. Biztosra vehető magányosan él, rengeteg mondanivalója akadt, hogy van olyan könyve, amit számtalanszor elolvasott és még mindig nehezére esik megválni tőle. Akadt szép számmal könyv felajánló. Szinte restelkedve közölte az egyik, hogy postán nem adhatja fel, mert sok van. menjek értük és hozzam el. Az így összeka- pirgált könyvekből megtöltöttem egy könyvesállványt. A napokban az egyik nagylelkű adományozómtól érkezett levél. A nevére jól emlékeztem, nem okozott gondot kilétének megfejtése. Az iskolás fűzetekből kitépett vonalas papír első sorai arról tudósítanak, hogy az illető sokat betegeskedik. - Nem is azért írok, hogy bajaimmal másokat untassak, hanem inkább tudomására szeretném hozni, hogy az Amerikai Magyar Szóban közölt Írásai tetszenek... A levél további részében újabb felajánlásaival próbál kedveskedni. Még otthonról származó újság-kollekciója van, ha érdekel és cikkeimhez fel tudom használni, szívesen nekem ajándékozza. "Az enyéimet úgy sem érdeklik, én meg úgy vagyok velük, hogy a szép verseket kiollózom belőlük és a rossz szememmel még ma is olvasgatom őket". Úgy ahogy a könyveket koráb­ban, ezeket is hajlandó postán elküldeni. Elolvasása után még egy ideig kezemben fogtam a papirost. Vajon ki lehet ez az idős betegeskedő asszony, aki a maga sok baja mellett, ennyi áldozatra képes, töprengtem. Még otthon­ról, attól való félelmében, hogy itt nem lel magának olvasniva­lót, több könyvvel összekötözött újsággal felpakolva indult el külföldre. Mint holmi szent ereklyét cipeli magával a magyar sajtó termékeket. Ézekkel ezelőtt valaki nekem szegezte a kérdést: Kinek írtok? Ki olvas magyar újságot Amerikában? Csak természe­tes, hogy az ilyen fellengzős, lefitymáló beszéd elkedvetleníti mindazokat, akik, az élő nyelvvel kapcsolatot szeretnének fenntartani. Tudott dolog, idegenben csak egy valami képes pótolni a szülőföldet: a nyelv, az anyanyelv! És hány olyan idős, magányosan élő személyről tudunk, akiknek egyedüli vigaszuk az ha magyar újságot vehetnek kezükbe. Ettől kapják az impulzust, ami sorsuk elviseléséhez nélkülözhetetlen. Az idős hölgy leveléből kiolvasott mártirszerű ragaszkodás nyelvünkhöz egyedülálló, amivel eddig találkoztam. Amíg létezik diaszpóra, mindig lesznek Helének, akiknek szerkeszte­ni kell a lapot, amit anyanyelvűnkön olvashatnak. Az anya­nyelvnek kisugárzó, megtartó ereje van. Ezért olyan fontos nekünk idegenben élőknek. . Nagy Abraham harmadik lett a selejtező cső- 1500méteresgyorskorcsolyá- portban. Sebestyén Júlia mű- zásban 23-ik lett, de a ma­korcsolyázásban 8. helyen gyár országos csúcsot meg- végzett. Egyed Krisztina az döntötte. Deák Pál SALT LAKE 2002 Nagy Ábrahám Olimpiai krónika Végétért a XIX. téli Olim­pia Salt Lake Cityben. Az eddigi téli olimpiák közül a legdrágább és a legjobban szervezett olimpiát láthatta a közönség. Salt Lake City a második legsikeresebb olim­piája volt az USA-nak. Har­mincnégy érmet sikerült be- gyűjteniük az amerikai ver­senyzőknek. Azonban még ez sem volt elég ahhoz, hogy a legsikeresebb Németorszá­got megelőzzék. A német sportolók eggyel többet, har­mincötöt szereztek, a norvé­gok kerültek a harmadik helyre huszonnégy éremmel. Azonban a norvég hegemó­niát csak ideiglenesen sike­rült megtörni, ugyanis a skandináv ország fölényesen vezet az örök éremtábláza­ton mindkét ország előtt. Nagy sikerek és botrányok tarkították az olimpiát,, ami azt is bizonyítja, hogy a sport egyre jobban cirkusszá válik. Különösen ha azt az ameri­kaiak rendezik. Ezen az olimpián pl. különleges je­lentőséget adtak a fajoknak, holott ezt a sportban elkerü­lendőnek tartják. Az első fekete amerikai hölgy, fehér párjával szerzett győzelmet a kettes női bob számban. Az első mexicói-amerikai férfi szerzett egy arany és egy ezüst érmét gyorskorcsolyá­zásban. Ugyancsak egy kubai születésű amerikai szerzett aranyat a női gyorskorcsolyá­zók között. Andrew monacói herceg már 5. olimpián vett részt a 2-es bob-ban, de bu­kott így kiesett. Az olimpiai lángot az 1980- ban az oroszokat először legyőző későbbi aranyérmes USA hokicsapat tagjai gyúj­tották meg. A mai hokisok , akik ugyan legyőzték az o- roszokat, egy olyan elfogult bíráskodásról elhiresült meccsen , ahol a "hazai" pro­fi-ligás bírók fújtak, és ami­ről utána az oroszok kiakar­tak vonulni az olimpiáról. De a döntőben nem sikerült legyőzni a rivális kanadai csapatot, akik ötven év után szerezték vissza az olimpiai trófeát. Az amerikaiaknak hetven éve nem sikrült ez saját hazájukban, amely három téli opimpiának is helyet adott már. Különös, hogy a női hokisok is alul maradtak a kanadai lányok­kal szemben és másodikok lettek. Egyébként a férfiak meccsét a női csapat a lelá­tóról izgulva drukkolta végig és a végén megsiratták a fiúk hősies helytállását. Az egyik legnagyobb USA siker a női jégtáncban szüle­tett, amiben a négy elsőhely közül hármat hazai lányok szereztek meg. A sorrend ugyan egy kicsit felborult, csak úgy mint Michelle Kwan és így a győzelmet Sarah Hugs egy tizenhat éves Great Neck-i (New York) kislány szerezte meg. A har­madik helyen végzett Kwan és a negyediken egy másik tizenhat éves Cohen. A pá­rosokban végre igazi skan- dallumnak örülhettek az új­ságírók, mikor kiderítették, hogy a francia bírónő zavar­tan pontozott. Elmondása szerint hatalmas nyomás ne­hezedett rá az orosz részről, és nem kisebb nyomás az amerikai részről, kinek adja le szavazatát. A kérdést úgy oldották meg, hogy az oro­szoké maradt a hivatalos olimpiai bajnokság, és a ka­nadai kattős kapott egy a- ranyérmet az ezüst mellé. Természetesen az oroszok megint csak a kivonulással fenyegetőztek. A kanadai páros először nagy patáliát csapott az orosz páros hibái­ra célozva, majd később jóval higgadtabban úgy nyi­latkoztak, hogy nekik semmi bajuk az oroszokkal, sőt jó barátaik. Nekik csak elfogu­latlan bíráskodás kellett vol­na. Egy dél-koreai gyorskorcso­lyázót kizártak, mert az u- tolsó pár méteren nem hátra, í hanem előre nézett és nem látta, hogy az amerikai fiú mögötte van. Ezt úgy értékel­ték, mintha szándékosan útját állta volna vetélytársá- • nak. Mivel kizárták így sem­milyen érmet nem kapott. Miközben az amerikai fiú az elődöntők során fellökte egyik vetélytársát úgy, hogy az nem is tudta befejezni a versenyt. A dél-koreai veze­tők keserűen nyilatkoztak, úgylátszik itt az amerikai közönség és az újságírók döntik el ki legyen a győztes. Szánkózásban a győzelmet szintén egy amerikai fiú Shea szerezte meg, akinek a nagy­apja 1932-ben két olimpiai aranyat is nyert gyorskorcso­lyázásban. Sajnos ez a nagy­szerű ember egy hónappal az olimpia előtt meghalt. A 94 éves öreg így adta át a helyét az unokájának. Különben az ő majdnem 100 éves korcso­lyája is előkerült. Ugyanis azokat egy japán sportrelik­via gyűjtő vette meg és azt az utolsó utolsó napon eljut­tatta a könnyekkel küszködő unokának. Valamint azt ü- zente, hogy Shea fiát és uno­káját is szívesen látná a kö­vetkező olimpiákon. Dopping botrányban sem volt hiány. Ez elsősorban a sífutókat sújtotta. Kizártak egy német születésű spanyol színekben induló versenyzőt, , akit még motoros-szánnal sem tudtak követni a verse­nyek közben. Muehligh-nek a beceneve különben is ló volt, ami erejére és gyorsa­ságára jól utalt. Nála és még két orosz lánynál egy vörös- vértestet sokszorozó termé­szetes anyagot véltek felfe­dezni, ami nem is volt a tiltó listán és ami a vér oxigén megkötő képességét segítet­te. Mindhármukat diszkvali- fíkálták, ami azt is jelenti, hogy nem is szerepelnek majd a hivatalos olimpiai névsorban. Csak a botrány krónikák számára maradt fenn a nevük. Sajnos. Egy horvát lány szerezte a legtöbb érmet a műlesiklások kategóriájában. Összesen négyet, ebből három arany, egy ezüst Az olimpia végére a fe­szültségek miatt egy kis cse­tepatéra is sor került a ren­dőrség pár forrófejű szurkoló között. Három biztonsági embert nőkkel való erősza­koskodásért küldtek haza. Az olimpiát szinte minden amerikai fővezér meglátogat­ta, Bush, Cheney, Rumsfeld, Powell és elnézést, ha kihagy­tam valakit. Végül is az o- limpia rendben és nyugalom­ban zajlott le. A záróünnepé­lyen az amerikai zászlót a­merikai indiánok húzták fel népviseletben. Szeretném látni, hogy a London-i olim­pián az észak-írek segítenék fel a Union-Jacket az árboc­ra. A világ szeme azonban már a 2004 Athén-i játékok felé fordult, ahol még szinte semmi sem készült el. Az egyik szervező lakonikus nyugalommal nyilatkozta, nem kell izgulni a megnyitó­ra minden készen fog állni. Az athéni olimpia megdup­lázza a Salt Lake City költsé­geit és $650 millióba fog ke­rülni. A biztonságra ötven ezer ember ügyel majd. Ebben számítanak a CIA és a NATO ügynökeire és kato­náira. Az olimpiák remek szórakozást nyújtanak a sportkedvelő emberek száz milliói számára, A sporttelje­sítmények szinte már fokoz- hatatlanok. Reméljük, hogy ez a népszerű esemény egy­szer Budapesti Olimpiaként hazánkban is létrejöhet 2012- ben. A magyarokról is valamit. A záróünnepségen a magyar zászlót Sebestyén Júlia vitte. Műlesiklásban Vincze Péter 34-ik helyen végzett. 4-es bob egység (Franki, Gyulai, Pintér, Pallai) 23-ik lett. Szabó Krisztián és Knock Balázs kiesett ( párosbob)

Next

/
Thumbnails
Contents