Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-02-07 / 6. szám
A. HÚSZÉVESEN Kétszer harmincöt év emlékei Húszévesen biokémiai-szigorlatra készültem, fehér köpenyben, lombikok és petricsészék közt küzdöttem a gyakorlati jegyekért. Húszévesen az ország bajnokaként harcoltam az ösztöndíjak igazságosabb elosztásáért, hogy valóban a teljesítményért és ne az ifjúsági mozgalomban (ami már akkoriban is csak szavakban testesült meg) betöltött funkciókért járjon pénz. Húszévesen az NDK-ban cseregyakorlaton dolgoztam, és megtapasztaltam, hogy milyen macerás dolog egrest szüretelni. (Szörnyen szúrnak a tövisei) S azt is, hogyan fér el a tengerparton egy éjszakára fölvert, négyszemélyes sátorban tíz fiú és lány. (Könnyedén.) Húszévesen miniszoknyában jártam, hosszú hajamat a fürdőszobai hősugárzónál szárítgattam a szombat esti buli előtt. Büszkén viseltem szőrmével díszített, koppenhágai csizmámat, egyetlen valódi Lee farmeremet és a mexikói maxikardigánomat. (Apuci evezős-edzőként már a hetvenes évek elején is utazhatott világversenyekre.) Húszévesen szerelmes voltam. Sokszor és sokakba. Beleszerettem gyorsan egy fiúba, majd - talán meg gyorsabban - kiszerettem belőle. Húszévesen még elérhetetlen messzeségnek tűnt, hogy egyszer majd munkahelyet kell találnom, és napi nyolc órában pénzt kell keresnem. Húszévesen, úgy emlékszem, boldog voltam és gondtalan. Húszéves lett tegnap a fiam. Szállodaszigorlatra készül, és fehér köpenyben, tűzhelyek és lábasok közt küzd a gyakorlati jegyekért. De közben, minden másnap délelőtt fél tíztől éjfélig felszolgál egy kávéházban, hogy pénzt keressen. Önként, de nem dalolva. Éjszaka tanul, az arca nyúzott. Neki a mobil, a PC, a CD és az internet nem téma. Olyan, akár a levegő, természetes és nélkülözhetetlen. Nagy tervei vannak. Amerikába, Spanyolországba, a Világba készül, látni akarja, arrafelé hogy élnek. Tudja, hogy semmit nem adnak ingyen. Mert ez már egy másik világ. Célratörő és kíméletlen: csak a legjobb jut álláshoz, külföldi ösztöndíjhoz, jó pénzhez. És ő ezt rendjén valónak találja. Számára nyilvánvaló, hogy ebben a világban minden lehet: márkás farmer, márkás cipő, márkás hifi - de csak, ha képes megfizetni, utazhat bárhová - de vele tart a terroristák bombáitól való rettegés is, autóval mehet a diszkóba - de a gyomrában ott lapul az izgalom is: ott van-e még hajnalban?, szerelmes lehet szabadon - de az AIDS-re mindig kell gondolnia, - béke van, legalábbis, körülötte - de valahol, mélyen a szívében ott a félelem: ki tudja, meddig még? Húszéves lett a fiam. Remélem boldog. De hogy gondtalan-e? Félek, nem annyira, mint szeretném. És biztosan nem annyira, mint megérdemelné. Ő és a többi húszéves. Jásdi Beáta Budapest FELESÉGEMNEK! Szerelem Zöldszemű, álmaim beteljesült lénye; feleségem. Orvos, gyógyító és félszeg. Lábain gyöngyszandál fehérlő bőre; táncoló pillangóként csillan a fényben, ajkai sodros bársony; elefántcsont-fehér karjai szépek, és én- karjai között égek. Ne keress, lélek, ember, jobb asszonyt; csodálatos szép zöld szemében; csillagok fények; Be szép így ez az élet! Csodáinkból kipattan a gyermek: óh, asszony! Én a csodálod vagyok; semmit nem koptatott el rajtad az idő, sőt örömeimben több most a varázs; többek vagyunk; a hajnal nevet le ránk... Nem vagy vízértől mosott táj; öröm vagy, csillag, fénybe borult lény; szemedből árad a szökellő, selymes fátyolcsóva; az áldott, csodás élet üdvözítő lángja; Te vagy a csodák nagy csodája; szellemedben én parányi magam; kezedben az én kezem pihen; tudom, hogy van a földön élet és tudom, hogy van szerelem. Kleiner Béla Equinox - 2001 címmel írta meg élete regényét Krencsey Marianne Krencsey Marienne, az ötvenes-hatvanas évek magyar filmjeinek sztárja harminc évvel ezelőtt orvos férjével, Nemes Gyulával távozott külföldre. Előbb Londonba mentek, majd hosszabb bolyongás, hányattatás következett. Miután vízumuk nem volt, sehol nem akarták befogadni őket Végül Izlandon átjutottak el Amerikába, New Yorkba, ahol ma is élnek. .Volt időszak, amikor úgy éreztem, kibírhatatlan a gyökértelenség, s akkor éjszakánként a levelekhez menekültem' Nemcsak az életem, de a könyvem sorsa is kalandos - mondja Krencsey Marienne.- Szeptember 10-én New Yorkban adtuk fel a kéziratot páratlan értékű eredeti dokumentumokkal és fényképekkel. Úgy terveztük, hogy a kötet november 27-én jelenik meg, annak a napnak a harmincötödik évfordulóján, amikor megérkeztünk Amerikába. A szeptember 11-i tragikus események következtében az előző nap feladott nyolckilós csomagnak nyoma veszett. Át kellett szerkesztenünk a könyvet, más eredeti képeket, dokumentumokat kellett hirtelen összeszednünk.- Miért az Equinox magyarul népejegyenlőség szót választotta a kötet címéül.?- Kétszer harmincöt évről számolok be: otthon és itthon töltött évekről, két igen különböző időszakról. Hogy melyik jelentett nekem több világos nappalt és melyik több éjszakát, azt az olvasóra bízom. Vettem a bátorságot, hogy elmondjam saját tapasztalataimat a korról, amit akkor otthon, meghamisítottak. Kézzel írtam a könyvet, és a férjem tette át számítógépre, tehát társszerzőnek számít, nélküle nem tudtam volna megcsinálni.- Az egykori díva visszaemlékezéseit olvashatjuk?- Nem! Szó sincs ilyesmiről A három és fél évtizedes emigráció alatt több ezer levelet őriztem meg. Mind egyiket többször elolvastam, mert nehéz volt az elszakadás a hazától, a szeretteimtől. Volt időszak, amikor úgy éreztem, kibírhatatlan a gyökértelenség, s akkor éjszakánként a levelekhez menekültem. Most ezekből a levelekből rajzolódik ki az a borzalmas kor, amelyből mi elmenekültünk. * Úgy gondolja, hogy az itthonról írott levelek mindig őszinték voltak?- Nagyon sokan mertek írni egészen bátran, kendőzetlenül, de voltak, akik csak hangfogóval. Voltak, akik nem otthonról, hanem Európából írtak. Faludy Györgytől, Mérei Tibortól nagyon sok bátorító sort kaptunk. Az előszóban egy Faludylevélből idézek: "Az emigrációban egy jó dolog van, az, hogy az embernek igaza van, és történelmi perspektívát kap. Vigasztaljuk ezzel magunkat?" - Marokkóból írta ezt nekünk Faludy 1978-ban.- Most visszatekintve az emigrációban eltöltött harminc évre, újra elmenne Magyarországról?- Igen! Abban a helyzetben nem lehetett mást tenni.- De egyik napról a másikra kettétört a pályája! Ön itt roppant népszerű és sikeres volt, és minden átmenet nélkül megszűnt ön körül a csillogás...- Soós Imre, Latinovics Zoltán és sokan mások az öngyilkosságba menekültek, mert nem bírták elviselni az akkori kor fojtogató légkörét. Valószínű, hogy rám is az a sors vár, ha nem megyek férjhez Gyuszihoz, és nem megyünk el otthonról. Rettenetes kompromisszumokra kényszerültünk volna.- Feladta a karriejét...- Az a karrier egy véletlennek köszönhető, a Liliomfi női főszerepének. Én nem színésznőnek készültem. Nagyon édes, mesebeli dolog volt filmezni, de nem több. Később már nem éreztem jól magam a bőrömben. Én rendezni szerettem volna, hiszen rendezői szakon diplomáztam.- Vidéken sem, rendezhetett?- Nem! Hallani sem akartak róla. Nem engedtek. Azt mondták, maradjak csak filmszínésznő... A filmszínésznői sikereket én egészen másképp éltem meg, mint ahogy azt sokan gondolták rólam. Talán nem véletlenül Ralph Waldo Emerson Mi a siker? című versével fejezem be a könyvem...- Most, hogy kezében tartja a kötetet, úgy tűnik, végleg megbékélt a sorsával, és mintha megkönnyebbült volna...- Ennek a könyvnek a megírása során, illetve Balog Zsolt rólam készült portréfilmjeivel nagyon sok szere- tetet kaptam. Korábban, a- mikor többször is hazalátogattunk, sok sérelem ért. Ezek is benne vannak a könyvemben... Deák Attila Budapest Legyen ön is támogatónk! Hungarian TV Magazin of Queens Adásunkat minden héten a QPTV 57-es csatornán sugározzuk, minden szombaton este 8-9 óráig és ezt az adást minden szerda du. 2-3 óra között megismételjük. Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira, vagy fordítva. Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Timea, Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna Usztöke István producer/szerkesztő Tel: 718-721-2824 Fax: 718-626-7566 E-mail: uszhatvani@hotmail.com 6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Feb. 7,2002
