Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-03 / 1. szám

Thursday, Jan. 3, 2002 Amerikai Magyar Szó Búcsú Erdős André ENSZ nagykövettől BITTÓ BOLDOG KLÁRA INTERJÚJA Erdős André Bittó Boldog Klára Mindannyiunk által ismert és nagyon kedvelt Erdős André Magyarország ENSZ nagykövete hamarosan átad­ja a stafétabotot dr. Molnár László jelenlegi főkonzu­lunknak és hazamegy Ma­gyarországra. Átadja helyét az ENSZ-ben egy másik nagy magyarnak, aki a sor­sunkat tovább fogja irányíta­ni a világ politikai porond­ján. Erdős André nem csak a politikában jeleskedett, de ismert nevén "He is a jolly good Fellow" a magyar kul- túrális tevékenységben is ko­moly szerepet játszott. Mind­két területen őszintén fogjuk hiányolni. De búcsúzunk most nagy­követünktől néhány kérdés­sel, melyek nem az én kérdé­seim, hanem magyar honfi­társaim kérdeznék, ha mód­juk lenne egy személyes ta­lálkozásra. Milyen hosszú ideig tartott megbízatása az ENSZ-nél? Először a 80-as évek elején dolgoztam itt a magyar ENSZ képvislete munkatár­saként, majd a rendszerváltás után 1990-ben érkeztem ki nagykövetként 1994-ig, ’94- től ’97-ig Budapesten a kü­lügyminisztériumban helyet­tes államtitkár voltam, majd ’97-től visszaérkeztem New Yorkba és azóta itt vagyok. Szolgálati ideje alatt elvég­zett munkái közül melyik az, amire a legbüszkébb? Talán a legemlékezetesebb ezalatt a hosszú időszak alatt az volt, hogy 1992, 1993-ban a Biztonsági Tanács tagjai voltunk. Tudni kell, hogy egy olyan ország esetében mint a miénk egy ilyen tagságra egy­szer kerül sor egy negyed évszázadban. Ráadásul hozzá kell tennem, ami na­gyon fontos, pont ebben az időszakban zajlott le a ju­goszláv vér-dráma és a mi békében való jelenlétünk még érdekesebbé és még, hogy úgy mondjam szívfacsa­róbbá vált, mert a szomszéd­ságunkban dúló háborúnak a vitáit kellett végig ülnünk és bizony nagyon sok frusrtáció- val telve távoztunk két év után a Biztonsági Tanácsból. Mit tett először, amikor értesült a WTC támadásról? Az egyik kollégám szólt, hogy kapcsoljuk be a televí­ziót, mert az egyik tornya a Világ Kereskedelmi Köz­pontnak ég és egy pár perc után döbbenve láttuk azt, hogy a másik toronyba is becsapódik egy repülőgép. Akkor értettük meg, hogy ez nem egy véletlen, nem egy zövidzárlat, nem valamilyen baleset, gáz robbanás, hanem egy terrorista cselekedet. Utána rögtön kimentünk az utcára és olyan látványt ta­pasztaltam itt a New York-i utcákon, amiket valóban nem lehet látni. Rengeteg ember gyalog jött fel Manhattan déli részéről, akik a munkahelyeiket kellett, hogy elhagyják. Aztán bicik­livel mászkáltam össze-vissza New Yorkba és úgy érzetem magam mint egy holdbéli tájon, mert a szokásos idő­ben általában rendkívülien zsúfoltak az utak és nagyon sok a gépkocsi, itt meg úgy mentem át Manhattan keleti részéről a nyugati részére, mintha engem várt volna valamilyen diszszázad, olyan üresség volt olyan tátongó űr volt, ami rendkívül megfogta az embert. De ezen túlmenően én azt mondanám talán, hogy az egyetlen egy olyan fontos üzenete enne a terrortáma­dásnak New Yorkban a new- yorkiak számára és Amerika számára az , hogy egyetlen egy ország sem sebezhetetlen ebben a világban. Egyetlen egy ország sem lóg a légüres térben. Valamennyiünknek össze kell fogni, hogy azokat a globális problémákat, ame­lyek mindegyikünket érint, legyen az Kamcsatka vagy Patagonia, legyen az Egyesült Államok vagy Paraguay. Eze­ket a globális problémákat csak együttesen erőnket összegyűjtve tudjuk igazán kezelni. Ha valaki azt hiszi, hogy egyedül tud fellépni az ilyen problémákkal szemben az eleve kudarcra van ítélve. Hogyan látja a gyökeres kiirtását a terrorizmusnak? Ez egy hosszadalmas út, ahogy az előbb mondottam a globális problémák egyike. Ez számunkra már korábban is ismert volt, ha valaki azt mondja, hogy szeptember 11- e után döbbentünk erre rá az egyszerűen nem olvas újsá­got. A nemzetközi terroriz­mus a szervezett bűnözés már eddig is a mi fekete lis­tánkon volt az ENSZ-ben. Ami történt az azt mutatja, hogy itt sokkal komolyabb erőfeszítésekkel kell fellépni a terrorizmussal szemben. Senki ne higyje, hogy ez egy rövid lélegzetű akció lesz, márcsak azért sem, mert ah­hoz, hogy a terrorizmust, ha nem is kiirtsuk, mert talán ez egy túlságosan ambiciózus cél, de a terrorizmust annyi­ra lecsökkentsük, hogy jelen­téktelenné tegyük a világban. Ehhez nagyon hosszútávú kitervelt nemzetközi együtt­működéssel végrehajtandó program kell és itt nem csak F-16-osokra gondolok, itt nem csak úgynevezett spe­ciális akcióra gondolok, hanem itt szükség van diplo­máciai, politikai, gazdasági, humanitárius és szociális in­tézkedésekre. Mert látni kell a világ ezer sebből vérzik, a világ sajog és ezeket a sebe­ket kell gyógyítanunk ahhoz, hogy a terroristáknak ne le­gyen lehetőségük arra, hogy egyszerű embereket a fana­tizmusukkal a szélsőségükkel olyan akcióba vigyék, mint amit itt láttunk szeptember 11-én. Mik a tervei a jövőre vo­natkoztatva? Ez az a kérdés amire itt azt szokták mondani, hogy ez egy hatvannégyezer dolláros kérdés. Én erre nem tudok igazán válaszolni, ne is akar­ják, hogy magamból kisajtol­jak valamit. Meg fogjuk majd nézni, hogy mi lesz a követ­kezőhónapokban. Remélem, hogy nem úgy fogom tölteni a következő éveket, hogy bezárkózom egy szobába és bélyeget fogok gyűjteni. Mi a véleménye az ameri­kai magyarságról? Ez egy rendkívül érdekes terület, rendkívül érdekes embereket ismertem meg az amerikai társadalom legkü­lönbözőbb részeiből. Szá­momra mindig nagy élmény volt amikor a különböző ren­dezvényeken emberekkel tudtam beszélni. Nagyon sok mondanivalóm volt, van és bizonyára lenne is az itteni magyarok számára. Az egyik az, hogy tartsák meg termé­szetesen azokat a köteléke­ket amik az Óhazához kötik őket. Ápolják az identitásu­kat, kultúrájukat. A másik az, hogy járjanak nyitott szemmel a világban, legye­nek ennek az országnak lojá­lis és büszke állampolgárai és a harmadik, hogy tudják ők is azt amit egyszer én egy magyar sajtónak adott nyilat­kozatomban elmondtam és az a cikk ezzel a címmel is jelent meg és nagyon szeren­csésnek tartom ezt a címet: "A nap nem a Kárpát-me­dencében kel és nem ott nyugszik". Ez azt jelenti tud­juk azt, hogy Magyarország hol van, egy régió része egy közösség része és ezen túl­menően a planétának a ré­sze. Tehát, hogy ha mi azt látjuk Malaiban éheznek az emberek vagy Mozambikban a árvíz elvitte a fél országot, nehogy azt higgyük, hogy Magyarországon vagy akár az ÉU-ban szépen bezárkó­zunk egy elefántcsont to­ronyba és elvegetáljuk a kö­vetkező száz, kétszáz, három­száz évet. Tudnunk kell azt, hogy ezek a problémák előbb utóbb begyűrűznek mindenhová, tehát a magyar­ságunkhoz az is hozzá kell hogy tartozzon, hogy tudjuk azt, hogy mi az emberi nem egy csoportja vagyunk és az emberek egy planétán élnek, ezen az egyetlen földgolyón és ezt a földgolyót nekünk meg kell őriznünk az uno­káink és az unokáink unokái számára. Nagyon köszönjük Nagykö­vet Úr válaszait és boldog eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk úgy Ön­nek, mint szeretet családjá­nak. Minden kedves Olvasónak, a Szerkesztőségnek, a Munkatár­saknak, a magyarságnak nagyon boldog új esztendőt kívánok Tibor Fábián Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára . Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023 5. \ Eljött az új év \ 2 Ismét eljött az új év Máshol harcok dúlnak p H Azó évnek vége Kaszabol a halál ^ • A kérdés, hogy ez mit hoz Lesz-e ott remény, hogy p o az emberiségre? a nép békére talál? 2 Sok nemzetben, városban Ha mindenki megváltozna, 2 H A bűnözés terjed Ahogy a Szentírás mondja 3 2 Emiatt sok ártatlanul Vége lenne sok-sok bajnak 8 8 Félelemtől retteg És nem lenne azzal gondja. 2 g Szerte a világban Az egész világ összefogva g * °jy s°kan szenvednek Legyőzné a sok problémát g 2 Sújt a járvány Boldog újév jönne a világra P 8 va§y PediS éheznek. Ha követné Jézus útját! g 8 Tibor Fábián g

Next

/
Thumbnails
Contents