Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-31 / 5. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Jan. 31, 2002 ADAKOZAS A SEMMIBŐL Egy közmondással kell kezdjem mondanivalómat: "aki kérkedik, annak adni kell, aki szerénykedik attól venni kell". Hát szegény kicsi Magyarországnak adni kellene, mert ő adni készül a háborús károsultaknak, amikor neki sincs elege, esetleg kölcsön kell kérjen Amerikától. A kölcsönt mindig vissza kell adni és a magyar az olyan öntudatos, hogy nem akar soha kibújni az adósság alól, ő fizetni fog és fizetni súlyos kamatokat. Magyarország nem fog úgy tenni mint Oroszor­szág, Izrael stb. Amerikai is mindig segít, Magyarország is mindig segít, erején felül is, és aztán megkapja a hátbatámadást. Se köszönet, de még dicséretet sem kap sohasem egyikük sem. Attila ősvezérünk is megmérgeztetett és most meg azt is elvitatják, hogy ő a magyarok őse lenne. Amerika viszont egy nagy hatalom és teheti, hogy adjon, és mi adózók megszenvedjük, de Magyarország nem lenne muszáj jeleskedjen, csak nézze meg a térképen a saját méreteit, hasonlítsa össze magát más adakozókkal és azon országok kiterjedésével és gondolkozzon megint. Magyaror­szág már úgy is segített a menekültek befogadásával és arról már nem is hallottunk többet. A másik dolog ami bánt, hogy Magyarország a munkanélkü­liség mellett munkát ad, romániai, cseh és szlovák munkások­nak. Lehet olcsóbban kapja meg a munkaerőt a munkaadó, mint ahogy Amerikában olcsóbban dolgoznak az illegális bevándorlók, például a mexikóiak. De az már nem fér bele, hogy ezek a munkakeresők jól beszélnek magyarul és romá­noknak meg szlovákoknak tartják magukat, és kiviszik a magyar pénzt, mert értékesebb azokban az országokban. Egyáltalán nem vagyok ellene az igazi magyar munkakeresők­nek és boldogulásuknak a határokon túlról. Valaki nagyon rossz politikát folytat a Munkaügyi Miniszté­riumban, hagyja, hogy emelkedjen a munkanélküliség a magyar lakosság kárára és hagyja gazdagodni egyes vállalkozó­kat, megkopasztva és kevesebbet fizetve a bevándorló védtelen munkakeresőknek. Hallottuk a Kossuth rádión és a DunaTV- n sok munkaadó a munka befejeztével nem fizet és a védtelen munkás nincs ahol az igazát keresse, mert nem védi őt semmi törvény. Ideje az új évben valamit tenni a fentebb említettek orvoslá- sara‘ Kovács Ince Egy Heves megyei nagyköz­ségben, Füzesabonyban jár- . tam elemi iskolába, a har­mincas évek elején. A tele­pülés az ország egyik legfon­tosabb vasútvonala mellett fekszik, vasúticsomópont. Nagy hely volt, de falu. Az emberek, ahogyan akkor még szokás volt faluhelyen, köszöntek az utcán egymás­nak, akkor is, ha életükben először látták egymást, sőt, ha az illető máshonnan vető­dött a faluba. Tbbnyire di- csértesékkel. A tanító néni egyszer megdorgált bennün­ket, mert úgy látta, hogy az utcán nem minden felnőtt­nek köszönünk. Emberség­nek is, gyermekkori emlék­nek is szép. Füzesabony azóta város lett. Most már csak ismerő­sök köszöntik egymást, váro­si szokás szerint. Hát igen, változik a világ, változnak a szokások, ez természetes. Értelmetlenség a régire mint egyedüli jóra hivatkozni; aki A nap vicce nem ismeri el, hogy más kö­rülmények más emberi ren­det hoznak létre, az visszafe­lé próbálja terelni az időt. A hajdaninak az erőltetése pedig giccsé szokta torzítani a hagyományt. (Van rá elég példa napjainkban.) Harminc-valamennyi kilo. méterrel arrább, ugyanazon a vonalon van egy másik vasúti csomópont, Vámosgyörk. Ez a település megmaradt falu­nak. Csöndesek az utcák, bár kövezettek semmi nyüzsgés, csak a viszonylag kis számú autók kerekeinek a surrogá- sát lehet hallani. Minden évben egyszer megfordulok ott, nagynéném sírját kere­sem fel., Szeretem a falu nyugalmát, egyszerű hangj ait, pedig nagyon urbánus ember vagyok. Akik ott látnak, nem látnak aztán egy évig; bizto­san nem emlékszik senki, hogy egyszer (vagy többször) találkozott már velem az ut­cán. Mégis mindenki köszön, úgyanúgy, mint abban a másik faluban hajdanán. Csaknem "dicsértessékkel", hanem "Jó napot kivánok"- kal (Mindig igével!) Rendjén valónak tartom, így is távoli emlékeimet idézi; a régi kö­szönési forma olcsó nosztal­gia lenne. (A dicsértessék ' lévén szenvedő alak, idegen a mai magyar nyelvtől; he­lyesnek tartom, hogy diákko­romban latinul kellett mon­dani a gimnáziumi tanáraink­nak.) A "napszakok szerinti köszönés" is meg tudja tarta­ni a közösségvállalás légkö­rét, ha emberségesen mond­ják. Ez az egyik oka, hogy olyan jól érzem magam, annyira megnyugszom az ott töltött , két-három órában. Csupa ismeretlen jön velem szem­ben, amikor az állomásról a temetőbe megyek, meg onnan vissza , mégis min­denki "jó napot" kíván. A felnőttek is, a gyerekek is. Csak a középiskolások nem. Nekik ugyanis jogaik vannak, és a fiúk fülén karika fityeg. Dr. Bán Ervin POTPOURRI Capt Michael Farkas, (feltehetően magyar származású) búcsúzik menyasszonyától, indul a Cuba-i támaszpontra. Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelem a "Post"-ból kivágott képet, kérem tegyék a lapba, igen kedves dolog lenne. Szívélyes üdvözlettel Nánássy Adorján • - Lajos! Most tudtam meg, hogy az ebszőlőszár nem gyógyteának való... I — Az orvos azt mondta, hogy levegőváltozásra van szükségem. — mondja a skót felesége. — Szerencséd van! Megfor­dult a szél - válaszol a skót. * Férj búcsúzkodik a reptéren a feleségétől: — Drágám, remélem, hű ma­radsz hozzám, amíg visszajövök! — Persze, aranyom, de ne ma­radj soká...- A feleségemnek van a leg-‘ rosszabb memóriája, amiről va­laha is fogalmam volt.- Ja! Biztos mindent elfe­lejt...?- A fenét! Mindenre emlé­kezik! A kopasz skót bemegy a gyógynövényboltba:- Állítólag az önöknél kapha­tó hajnövesztő csodákat mű­vel... Én is kipróbálnám.- Rendben - feleli az eladó. - Kicsi vagy nagy üveggel adha­tok az úrnak?- Kis üveggel kérek - feleli a skót -, nem szeretnék gyakran fodrászhoz járni. MOTTO: Kis gyerek kis gondot okoz, nagy gyerek nagy gondokat produkál, ha meszire költözik postán küldi haza a gondjait." Az amerikai gyerek hamar megtanul mászkálni a padlón majd lépésről-lépésre menni. 4 éves korában az anyuk: autóval viszi az ovódába, a fodrászhoz, a nagyihoz, a sark fűszereshez. 6 éves korában az iskolába, a rövid utca végér lakó barátjához játszani. Ha az apuka vezeti az autót, ő az ülőkéhez kapcsolva egy láthatatlan volánt szorongatva szintén autót vezet, pontosan kopírozva apuka mozdulatait. 12 éves korában elkezd autóról ábrándozni. Karácsonyi ajándéknak kis gyémánt fülbevalót kér. 16 éves lesz, még nem tud rendesen olvasni-írni, számolni, de autót kap születési ajándéknak, ahol macsó-módra bonyolítja a szerelmi ügyeit. Amikor eléri a 18- ik életévét: elfelejt menni. * Sigmund Freud véleménye szerint: "Az élet célja a halál" Ez a zseniális megállapítását könyvekben, újságcikkekben, tanulmányokban megismételték, mély jelentőségét magyaráz­ták. Ha ezt a bölcs megállapítást nevemmel jegyezném, Imre bácsi a mindennapi gyaloglópartnerem a nagyszerű, privát pszichológus azt mondaná: "Ilyen sajnálatos szamárságot hosszú életemben sohasem hallottam." * Ha szeretsz újságot olvasni és a feleséged nem zavar két percenként jelentéktelen kérdésekkel: szellemi élvezet. Ha szeretsz golfozni és van szabad időd, pénzed; szerencsés vagy! Ha szeretsz táncolni, kellemes időtöltés Ha nem szeretsz táncolni, de táncolsz, mert táncolnod kell: unalmas tornagya­korlat! Az ember élete hobby nélkül üres mint egy kipukkasztott luftballon. Kellemes idegeket megnyugató időtöltés: nem csinmálni semmit, de ha eltúlzod, szép ábrándozásodba betolakszanak a csúnya emlékek. Ekkor van szükséged a hobbyd egyikére. Mindegy milyen hobbyt használsz, ha a te hobbyd, akkor jó! U.i."Tiszteld az álmaidat, terveidet, hobbydat Ne várjál a szerencse jövetelére, ami megszépíti, meggazdagítja az életedet, mert a szerencsés ember szerencse nélkül egy szánalomra méltó szerencsétlen flótás. Jack Hahn Eltűnt és megmaradt hagyomány

Next

/
Thumbnails
Contents