Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-08-23 / 31. szám
Thursday, Aug. 23, 2001 Amerikai Magyar Szó 7. Mi kerül a pohárba? Szervezetünk működéséhez és egészségünk megőrzéséhez a helyesen összeállított étrend mellett rendkívül fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékfogyasztás is. Tudjuk, hogy testünk kb. 70 százalékát víz képezi. A vizet az élet alapjaként is szokták említeni. A víz nélkülözhetetlen a szervezetben végbemenő anyagcserefolyamatokhoz, a vízben oldódó vitaminok hasznosulásához, a folyadékháztartás, az úgynevezett sav-bázis egyensúly fenntartásához, a szervet hőszabályozásához, a felesleges és káros anyagok kiválasztásához. Idegihormonális szabályozás finom összehangolt munkája áll mindezek hátterében, amely biztosítja a megfelelő folyadékháztartást, hogy pl. érezzük a szomjúságot vagy hogy a vesénkén keresztül csak azok az ásványi anyagok választódjanak ki, amelyek szervezetünkben akkor feleslegesek. Ez a szabályozó rendszer csak akkor tud jól működni, ha egészségesek vagyunk. Idős embereknél és kisgyermekeknél különösen érzékeny a rendszer, ezért az ő esetükben kiemelten fontos a megfelelő folyadékbevétel. Akut betegségeknél, amikor ezek a bajok lázzal, hasmenéssel, hányással járnak, illetve nagy melegben, amikor kell a folyadékleadásunk, az izzadás révén fokozódik, szintén figyelni kell a folyadékpótlásra. Nem mindegy azonban, hogyan választjuk meg az innivalóinkat, hogyan vesszük magunkhoz a naponta szükséges minimum 1.5-2 liter folyadékot Szomjoltásra A napi folyadékigény fedezéséhez, szomjoltásra legalkalmasabb az ásványvíz, víz, ezen kívül a napi folyadékigény fedezéséhez az innivalók közül legjobb a gyümölcs-, a zöld-, esetleg a feketetea, a magas rosttartalmú gyümölcslevek, a zöldséglevek. a sovány tej. Az ásványvíz természetes értékes ásványi anyagokat hordoz. A teák között ki kell emelni a zöldteát, amely gazdag antioxidáns tulajdonságú flavonoid vegyületekben. A rostos gyümölcslevek tartalmazzák a gyümölcsből származó értékes tápanyagokat, így elsősorban káliumot, magnéziumot, C-vitamint, béta-karotkit, élelmi rostot. Természetesen otthon is készíthető friss gyümölcs- vagy zöldséglé gazdag vitamin- és ásványianyag-tartalommal. Hangulatfokozásra A folyadékok, italok táplálkozás-élettani jelentőségükön kívül más szerepet is betöltenek. Például a gyümölcslevek üdítenek, frissítenek, és egyesek nagymértékben növelhetik a gasztronómiai élvezetet is. A jó étel, a jó ital hozzátartozik az ünnepeinkhez. Az ünnepi asztalon a főszerep az alkalomhoz illően elkészített, föltálalt ételeké, de mellettük kellő hangsúlyt kell hogy kapjon az étkezéshez jól megválasztott és ízlésesen, tetszetősen feltálalt ital is. Az alkoholos italok fogyasztását általában ajánlatos mellőzni, de alkalmanként, ünnepkkor csak emeli az est fényét, és természetesen javítja a hangulatot is. Nem mindegy, hogy milyen ételhez milyen italt kínálunk. Levesekhez, élőételekhez, fehér húsokhoz, halakhoz általában könnyű száraz, félszáraz fehérbort, a vörös húsokhoz és a nehezebb ételekhez pedig száraz félszáraz vörösbort ajánlatos kínálni. Édességekhez, deszertekhez a félédes, édes borok, a finom sajtokhoz pedig a kis savtartalmú fehérborok illenek. A pezsgőt is behűtjűk, nem véletlen, hogy ezt az italt jobb vendéglőkben jegesvödörbenszervírozzák. Agyümölcsös bólék itatják magukat, és becsapósak is, mert kevésbé érezhető bennük a szesztartalom. Legalábbis ameddig kortyoljuk, kanalazzuk, s nem állunk lábra. Akkor mutatja meg az erejét! Épp ezért ne a magas alkoholtartalmú, rövid italokkal készítsük. Alapanyaga legyen a gyümölcs és a cukor mellett bor és ásványvíz, mással ne nagyon keverjük, a pezsgővel is bánjunk csínján. Jó lehűtve, 1.5 dl-es csészékben tálaljuk. Egyébként a rövid italokat felejtsük el, ajánlatos inkább koktélokat, illetve úgynevezett "hosszú italokat" készíteni, amelyeket különféle recept és ízlés szerint valamilyen likőrféle vagy egyébb alkoholtartalmú ital, gyümölcslé vagy gyümölcsszörp, citromlé, jégkocka, esetleg cukor, végül szódavíz alkot. ( SŰTŰHK-fűzűm) Vörösboros rostélyos Hozzávalók: 4 szelet kicsontozott rostélyos, fél csomó zöldhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 pohár száraz vörösbor, fél húsleveskocka, 2 evőkanál olaj, köménymag, majoránna, pirospaprika, só. A hússzeleteket kiveregetjük, sózzuk és lábasban, megforrósított olajon mindkét oldalon megpirítjuk. Hozzáadjuk a felkaríkázott zöldhagymát, 1 percig pároljuk majd köménymaggal, majoránnával, pirospaprikával fűszerezzük. Felöntjük a borral és 1 pohár vízzel amibe elmorzsoljuk a húsleveskockát. Fedő alatt puhára pároljuk. Burgonyával kínáljuk. Túrós almás galuska Hozzávalók: 1 font túró, 3 kemény alma, 1 zsemlye (apró kockákra vágva) csipetnyi vaj, 1 tojás, 1 tojás- sárgája. 2 evőkanál liszt. 2 evőkanál tejföl, csipetnyi só, fél citrom reszelt héja, fél citrom leve, 4 oz vaj, 6 oz darált mák, porcukor. A vajat habosra keverjük, csipetnyi sóvál és vaníliás cukorral, a tojással a tojás- sárgájával összekeverjük. Apránként hozzáadjuk a túrót és habosra keverjük. A meghámozott almát durva reszelőn lereszeljük és összekeverjük a citromlével. Az almát a tejfölt a lisztet a zsemlyekockákat és a citromhéját a vajas krémbe kever, jük, lefedjük és hűtőszekrényben egy óráig pihentetjük. A masszából évőkanállal galuskákat formázunk és bő forrásban lévő sós vízbe szaggatjuk. Fedő alatt kis lángon, körülbelül tíz percig főzzük, a vízből kiszedjük és szitán jól lecsepegtetjük. Egy serpenyőben felmelegítjük a 4 oz vajat beleforgatjuk a galuskákat(ovatosan, nehogy kettétörjenek) majd tányérra téve, mákkal és porcukorral meghintve kínáljuk. C sont-anyagcsere A csont-anyagcserében szerepet játszó ásványi anyagokat: kalcium, foszfor, magnézium, a táplálékkal visszük be a szervezetünkbe. Nemcsak a csontok szilárdságát biztosítják, hanem oldott formában számos életfontosságú folyamat részesei. A kálcium szerepet játszik a véralvadásban, segíti az izmok és az idegrendszer működését. Ahhoz, hogy a kálcium a szervezetben sokrétű feladatát elláthassa, minden emberben, minden életkorban meghatározott mennyiségben kell a vérben jelen lennie.Akár sok, akár kevés a szintje a vérben, súlyos, életveszélyes következményei lehetnek. A szervezet kálcium mennyisége 1-1.5 kg-nyi, melynek döntő többsége a vér mellett a csontokban található. Csökkent kálciumbevétel esetén a szervezet a vér állandó kálcium-és foszforszintjének megtartását különböző mechanizmusok útján feltétlenül biztosítja. A legkönnyebben elérhető kálciumraktár pedig - ahonnan kálciumot lehet mozgósítani - a csont. Megfelelő kálciumbevétel mellett az elégséges felszívódáshoz egészségesen működő bélrendszer szükséges.Normális körülmények között a bevitt kálcium 30-35 százaléka szívódik fel a vékonybélből. A felesleges kálcium kiürítése a bél mellett a vesén keresztül történik, melynek egészséges működése az egyik feltétele a vér normál kálciumszintjének. Az életkortól a szervezet aktuális állapotától függően 1000-1500 mg az ajánlott napi kálciumbevétel. A foszfor a csontállományt alkotó szervetlen vegyületek másik fontos alkotóeleme, mely emellett a szervezet fontos energiafolyamatainak is tényezője. A normál étrend tartalmazza az ajánlott 700-1800 mg napi foszfátmennyiséget, túlzott bevitele, mely napjainkban nem ritka a domináló húsfogyasztás és a magas foszfortartalmú italok pl. kólafélék fogyasztása következtében, rontja az amúgy is elégtelen mennyiségű kálcium felszívódását. A normál napi étkezéssel biztosíthatjuk a megfelelő csontépítéshez szükséges napi 150-700 mg magnézium bevételt is. A csontanyagcseréhez elengedhetetlenül szükséges a szervezet megfelelő D-vitamin ellátottsága. Feladata a kálcium bélből való felszívódásának fokozása a megfelelő vér-kálciumszint biztosításához, valamint a kálciumnak a csontba való terelése, beépítése, azaz a mineralizáció. Emeli a csontépítő sejtek: az oszteoblasztok számát és aktivitását, fokozza a csont alapállományának képződését és a folyamatban résztvevő fehérjék szintézisét is. Emellett fontos hormonszerű feladata is: szabályozó hatást gyakorol a pajzsmirigy funkciójára, a hasnyálmirigy, a petefészek működésére, valamint befolyásolja az immunrendszer működését. A szervezet normál D-vitamin ellátottsága részben a bőrben a nap UV-sugárzásának hatására az előanyagokból képződő aktív D-vitamin útjain, részben a táplálékkal bevitt napi 400-800 egység D-vitaminnal biztosított, ép máj- és veseműködés esetén. Hiányakor beszélhetünk osteomaláciáról, azaz csontlágyulásról, melynek lényege, hogy a lágy csont- alapállomány ásványokkal való megszilárdítása elégtelen. Túladagolása is veszélyes, mely napjaink divatos multivitaminkészítményeinek kritikátlan túlfogyasztása miatt nem ritka jelenség. A nemi mirigyek hormonjai: az ösztrogének és az androgé- nek a fenti hormonokkal és a hormononként is emlegetett. D- vitaminnal szoros együttműködésben hatnak a csontanyagcserére. Csontvédő hatásuk is van, gátolják a fokozott csontbontást, segítik az építést. Szabályozzák a kálcium útját a tápláléktól a véren keresztül a csontokig és visszafelé: a csontokból a vérbe, valamint szabályozzák a felesleges kálcium kiürülését a beleken és a veséken át. Az egészséges csontszövet 10 százaléka évente kicserélődik, újjáépül. Ez a folyamat a remodelling. A csontépítő és csontbontó sejtek harmonikus kapcsolatára ható fenti tényezők mellett a tudomány egyre több helyi, azaz lokális faktort fedez fel, melyek nagy részét maguk a csontszövet sejtjei szintetizálják, illetve származhatnak az immun- és a vérképzőrendszer sejtéiből is. Ezek az úgynevezett növekedési faktorok és citokinek önállóan ritkán fejtik ki hatásukat, általában egymás hatását befolyásolják pozitív vagy negatív irányban. "Szenvedni nehéz, de közben hallgatni még nehezebb" (Krecia P.)
