Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)

2001-07-26 / 30. szám

Thursday, July 26, 2001 Amerikai Magyar Szó 7. A gyergyószentmiklósi Golgota titkai "Hűség sarjad a földből és igazság tekint alá az égből" (Zsoltárok könyve 85.) ,Jajgatva fogadta testébe őket a föld” Vigyázzatok a strázsán! "Itt, ezen a gyergyói lan­kán 1944. szeptember 7-én gyilkos kezek embertelen kegyetlenséggel 159, hazáját védő magyar katona életét oltották ki. Jajgatva fogadta testébe őket a föld, mert tudta, hogy az ő gyermekei, kik érte haltak, hogy mi itt maradhassunk. Bár ők na­gyon messze mentek, emlé­kük visszaleng az örök idők­ben most és mindörökké" - olvasom Gyergyószentmiklós határában, a Békásszoros felé vezető út jobb oldalának támaszkodó Gac-hegy olda­lában a Burján Gál Emil alkotta emlékmű tábláját. Ezen a táblán hiába kere­sek neveket, hiába fordulok bárkihez is az áldozatokat máig nem sikerült azonosíta­ni. Az tavalyi évfordulóra is összegyűlt a város, eljöttek a gyergyói medence számos településéből, hoztak koszo­rúkat Csíkból és a Nyárád- mentéről. És ismét ott álltak a két kopjafával és hatalmas kereszttel jelzett tömegsírok fölött a székesfehérváriak. A Gac oldalában ugyanis az egykori székesfehérvári ezred katonái nyugszanak.- Ők a mi hőseink, ők a mi áldozataink - mondja Hajdó István főesperes, az ötszáz esztendős gyergyói katolikus templom plébáno­sa. - Hiába nem tudjuk, ki­csodák, nem tudjuk hány évesek voltak, nem tudjuk ki várhatta haza őket, olyan szeretettel gondozza a város a sírokat, mintha valamenyi hős áldozat közöttünk nevel­kedett volna és hátrahagyott árváik, özvegyeik, szüleik vigasztalását a mi szerete- tünkre bízta volna a Fennva- ló. A legtöbb és legpontosabb motívumot Baj na György újságíró gyűjtötte össze Bajkó Imre segítségével, aki a háborús őszön társaival együtt napokig ásta a sírokat és gyűjtötte azokba az eleset­teket.- Emlékszem, a néma éj­szaka egyszercsak fölrobbant - emlékezik a szülői ház mel­lett, a hegy tövében a mára már megfehéredett hajú egy­kori legényke. - Mint a fer- geteg, hömpölyögtek elő az erdőből a románok és az oroszok. Álmukban lepték meg a magyar katonákat, akik itt pihentek a hajlatban. Senki nem tudott védekezni, senki nem tanúsított ellenál­lást. Iszonyatos mészárlás, szabályos hajtóvadászat kez­dődött. Nem egy magyart a saját szuronyával szegeztek a földre. Két nappal később is találtunk haldoklókat, de már nem lehetett segíteni rajtuk. Minket kihajtottak a Gac oldalába. Három napig ástuk a sírokat. Egy hadna­gyot kicsit távolabb temet­tünk el, és akadnak sírok a hegy túloldalán is. Ma ugyan 159 áldozatról beszélnek, de kétlem, hogy pontos az adat. A szörnyű éjszaka előz­ményeit és körülményeit máig számos titok, homály fedi, amelyek részben arra is magyarázatot adnak, miért igyekeztek névtelenségbe rejteni az áldozatokat. Szendrei Lőrinc Minden hét tartogat szá­momra valami különleges meglepetést. A múltkor be­csöngetett hozzám két föl- dim. Nem ismertem őket, de ők tudtak rólam. Azt mond­ták: erre jártak, társasutazás­ra fizettek be, a parlamentbe vitték volna őket, de hogy a parlamentben ülésezett a Tisztelt Ház, hát nem mehet­tek be, s eljöttek hozzám. Mit üzenek haza? Valami vigasztalót kellene, merthogy a Bácskában minden maradt a régiben. Szokás szerint. Hallgattam panaszukat a sötét, villany nélküli kará- csonycstéről, a fűtetlen szo­bákról, a hónapokat késő nyugdíjkifizetésekről, meg sorolni lehetne hosszan, de hát annyi idejük azért nekik sincs. Meg hogy a velük tartó nagyfiú, a Laci, aki már ti­zenkét éves, szeretne még járni egyet a városban. Merre menjenek? Nincs ked­vem elkísérni őket, mert hát annyira tanácstalanok. Elkísértem őket. Nekem se árt egy kis séta; napok óta nem mozdulok már ki a la­kásból, a rossz időjárásra hivatkozva. Meg a lustasá­gomra. Megyek hát, hogy ne mennék. Kísérem, kalauzo­lom őket boldogan. Lacit minden érdekli. Mi a neve az utcának? Ki volt Damjanich? Mert ő még nem hallott róla, az iskolá­ban nem tanították. Szerb volt, vagy magyar? Magyarázni kezdem és döbbenten tapasztalom köz­ben, hogy nem ismeri az aradi vértanúk történetét. A nagykörúton haladva pedig kerül-fordul megáll, s szinte erőlködve betűzi ki egyik­másik üzlet-feliratát. "Ne vegye már rossznéven tőle - karol belém az apja - de nálunk, a Bácskában szerb iskolák vannak, s nem tanítják a magyar történel­met. Mi meg hát magunk se tudjuk, hogyan van ez, mert örülünk néha annak is, hogy élünk. . ." Dermedten hallgatom. Őszinte szembesülés a való­sággal. Egyre kevesebb a magyar tagozatú iskolák ta­nulólétszáma a Vajdaságban. Egyre fenyegetőbben árasztja el a cirill betűs írás a közéle­tet. Eddig csak a hivatalok­ból szorult ki a magyar nyelv, lassan már kiveszőben van a mindennapi életből is. A diszkóban szerbül szólal- nak meg a magyar fiatalok is. A múltkor magyarul tá­madt valakinek jókedve és nótázásba kezdett egy nagy- fröccs mellett. Mikor éjszaka' hazafelé tartott, husánggal felszerelt szerb fiatalok tá­madtak rá és alaposan elhúz­ták a nótáját. Balkáni módra. Bezárják már korán a kapukat, eleresztik láncairól a kutyákat. így hallgatják a rádiót, így nézik a televíziót otthon, ha van éppen áram, magukra húzva a télikabátot és a kesztyűt, mert hideg van a lakásban. Gyertyafény mel­lett. így őrizgetik a vajdasági magyarok egymáshoz bújva az anyanyelvet. Felrémlik bennem egy drámai kép, Sütő András az anyanyelv védelméről szóló egyik írásában olvastam leg­újabb könyvében két bálna tragédiájáról. Szerinte ennek maholnapi kihalását nem csupán az ember ostobasága és mohósága okozza. Nem csak a zsírja. Hanem a nyelv is. A kardszárnyú delfinek kedvenc eledele Sütő szerint a bálnanyelv. "A vizek lomha óriását e ragadozó cetek kö­rülveszik, száját fölfeszítik és darabora tépik-szaggatják ki, és eszik meg a nyelvét. Iszo­nyatos halál! Mai állapotunk­ban iszonyatos metafora is." Beleborzong az ember a rémséges vízióba: így némul- nak el lassan a végek ma­gyarjai, először bezárják az iskolát, majd utána elhallgat­tatják a nótát, aztán éjsza­kánként bezörgetnek a zárt kapukon, hogy rémületet és félelmet keltsenek, s eljő egyszer az idő, amikor elné­mulnak majd a nyelvek is. Mint a harangok, s aztán már nem marad senki, aki . értünk fohászkodjék. Elnémultan ballagtam velük, aztán a Hősök terére érve, elbúcsúztam tőlük. Várta már őket a busz, hol­nap még Székesfehérvárra látogatnak, majd irány haza, a Vajdaságba. Elhelyezked­nek a társaskocsiban, Lacika leengedi az ablakot és kiszól. "Aztán, mit üzen haza?" Mit is üzenjek? Gombóc van a torkomban, nehéz kő a szívemen. Mert nem is üzen­nem, hanem kiáltanom kel­lene! Hogy meghallják a gyertyafénynél, a zárt ajtók mellett virrasztók, amit őse­ink üzentek valaha bajba jutott véreiknek: "Tartsatok ki! Vigyázzatok a strázsán!" Illés Sándor MAGYAR UROLÓGUS DR. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológiai szakorvos ___________________RENDELŐ: __________________ 157 East 72nd Street, New York, NY 10021 (212) 744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vesekő * Vese és hóiyagdaganatok * Nemi betegségek 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFONKONZULTÁCIÓ gsBcas3CsaaBsacBss=ssBa=sg=BBa=.ri:j„ii:iJu aaca'.i'jjaioB —asaa ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most éh akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönnek az Egyesült Államokba­Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East 42nd Street, Suite 601 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondossággal dolgozik, keressen fel! C I ' 1 . .1 i- ..... r*1.1 ......... ........",,M_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents