Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)

2001-12-20 / 47-48. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 20, 2001 Karácsony a festészetben Pátkai Ervin Karácsony 1981 ____________________^ ____ Jézus születése kétféle­képpen fogalmazódott meg a képzőművészeti alkotásokon a századok folyamán. Van­nak művek, melyben kará­csony igazi értelmét érezzük kifejezve a festészet nyelvén, és sok esetben meg sem lehet állapítani, hogy ezt a művész tudatos, mély hite eredményezte, vagy csak ön- tudatlanul tapintott rá a lé­nyegre. A képek értékelése szempontjából ez a szubjek­tív, alanyi háttér tulajdon­képpen lényegtelen, fontos mű, amely magáért beszél. A firenzei Fra Angelico a 14. század első felében fes­tett Jézus születése című képén még mereven közép­kori vonalak uralkodnak, de az alakok elrendezése a föl­dön pihegő gyermek körül, Mária, József, két más figu­rával együtt, összetett, imád­kozó kézzel, egyenlő arányos távolságra tőle, egyformán a kis Jézusra pillantó áhitatos arccal, azt fejezi ki, amelyet a festészet elmondhat kará­csonyról: ezt a gyermeket isteni hódolat illeti. A gyer­mek kezének mozdulata mintha áldást adna. Mária itt nem nő Jézus fölé, alakja legfeljebb leheletnyivel hang­súlyosabb társainál, amennyi ebben a helyzetben Jézus anyját megilleti. Térdre kényszerítő kép ez Isten fia előtt. Több mint egy évszázad­dal később Mathias Grün­wald isenheimi oltárán Mária már hajlékony mozdulattal tartja karjában gyermekét, de tekintetében szinte fürkésző idegenséggel nézi, mintha érezné előre: talány lesz neki fia, mig csak le nem borul előtte pünkösdi hitben, túl nagypénteken és húsvéton. A festmény második sarkából megszólaló szent zene mint­egy átsuhan a fürdető dézsa fölött, hogy zengje az újszü­lött isteni dicsőségét. Említsem Albrecht Dürer (1471-1528) fiatalkori famet­szetét, még mielőtt Luther követője lett volna, A pászto­rok imádását? A középpont ismét, fonott kosárkában, a kicsi Jézus; József és két marcona pásztor előtte hajt fejet, Mária térdelő, hódoló alakja az áhitat és alázat kar­mozdulatával a gyermekben Istent dicséri, a gyermek fe­jénél az angyal az isteni ese­ményt jelzi. Kezdetleges idői sűrítéssel a távolban látszik az angyali üdvözlet jelenete: "íme hirdetek néktek nagy örömet. . ." Isten emberré lett. Kará­csonynak ezt a mély tartal­mát jelenítheti meg a festők ecsetje, amikor mesterkéltség nélkül, őszintén hat a képe­ken a bethlehemi gyermek felé forduló, nem emberi lénynek szóló áhitatos imádat. A karácsony tárgyú művé­szi festmények jelentős része Krisztus születésének igazi jelentőségét nem sugározza. Fényük nem Jézusra, emberi személyének isteni titkára hull, hanem a festő emberi érzésekből festi meg a kará­csonyi jelenetet, különösen Mária alakját. Az újkori fes­tészet nagy előfutára, di Bondone Giotto az 1300-as években dús falképein kará­csony éjjelének ábrázolásá­ban az anyai gyöngédséget, a gyermekében gyönyörködő édesanyai szeretetét emeli ki Mária szerepe a karácso- nyi festményeken különös változáson megy át a rene­szánsz korában, amely a kö- zépkori önmegtagadó lemon­dással szemben az élet szép­ségét és örömeit vallotta ma­gáénak. A reneszánsz alkotá­sokban Mária a szépség ide­álja lesz. A Madonna képek a korabeli női szépség ábrá­zolásaivá válnak, de nem képzeletbeli módon, hanem természet után, a festő előtt lebegő élő arcok varázsának rögzítésével. Fra Filippo Lippi képein a 15. században az életből vett gyönyörű női portré jelenik meg. A követ­kező században Antonio Correggio karácsonyéji képén Mária megvilágított arca és felsőteste a közép­pontba helyezve a szépség harmóniája. Ez a pármai olasz festő a reneszánsz egyik legnagyobb életvidám mestere, a fény és az árnyék hullámzó vonalatának ábrá­zolásában már a barokk köz­vetlen elődje. Az anyai érzésnek, az em­beri szépségnek e képein a gyermek Jézus már csak kel­léknek tűnik. Mégis van a képeknek rejtett összefüggé­se karácsonnyal. Jézus szüle­tése, Krisztus testbe öltözése, az emberi érzések igenlését is jelenti. S ha karácsony lényegére ezek a festmények nem is mutatnak rá, dogma­tikus szigorúsággal ne kár­hoztassuk festőinket, hiszen csak azt tették, hogy koruk által adott vallási keretben megjelenítették az emberi érzéseket, utat nyitottak az emberi örömnek. A szépség élményével ajándékozták meg nézőiket. Olyasmivel, ami nem idegen karácsony­nak az egész emberi életet átható fényétől sem. Ezek is egy-egy sugár az ő szereteté­ből, amelynek teljességét a bűnbocsánat és az örök élet aj ándé kában karácsony evan­géliuma zengi. A 20. században kará­csonyról már alig születtek képek. Pedig Krisztus és szenvedése, halála, feltáma­dása nem érintetlen téma néhány modern festő tárgy­választásában. Karácsony eltűnésének a képzőművé­szetből inkább az lehet az oka, hogy a bethlehemi tör­ténethez az idők folyamán hozzátapadt romantikus s Krisztus isteni és emberi vol­tának hittani tétele a mai embert nem érinti szivén. A felnőtt Krisztus, a szenvedő, sőt a feltámadott is, úgy lát­szik, többet mond á mai em­bereknek, a kor váltságaiban, az embertelenség megtapasz­talt szörnyűségeiben. Vagy talán ez is kereszténységünk csődjéhez tartozik, hogy nem tudtuk közkincsé tenni a kul­túra gondolatvilágában kará­csony tartalmából az egyete­mes emberi jelentőségű vo­nást. Az Isten emberszerete- tének megnyilvánulását, amely az emberek felé for­duló hasonló szeretetünk indítéka lehet?! Ahol karácsony mégis felbukkan újabb képeken, a karácsonyéji ismert jelenetei helyett - hacsak nem régi festmények ihlették utánér­zésre a festőt - szimbolikus, jelképes megoldásokkal talál­kozunk. Ezzel ismét kará­csony legbelsőbb mivoltához érkeztünk. A jelkép korunk egyik nagy, újra felfedezett kifejező eszköze, s a festé­szetben a mai időnkben ka­rácsony igazi jelentősége másképp, mint szimbólumok­kal, alig mondható el. Pátkay Róbert evangélikus püspök, London Háború van Embertársam ha még nem tudnád Saját károdon megtudhatnád Hol van, merre van Afganisztán. Túléltél már sokfajta terrort Vörösterrort a náci terrort Száz Twin Towert döntöttek romba Emlékszel irgalmatlanokra Ártatlanokra holocaustban Miilókba a gázkamrákban Harctéren városok romjában Pusztultak el hősi halálban Hősök voltak, mindannyian hősök A gyerekek , a felnőttek Háborúk voltak, van megint csak Sátáni erők elszabadultak Hinned kell és addig kűzdened Az Isten segítségét kérned Míg a jó győzedelmeskedjen Dennis P. Horváth, M.D. Kellemes ünnepeket és ( Boldog új évet kivan A Magyar Szó olvasóinak és minden betegének Dr. Molnár Tamás a család orvosa 83-39 Daniel St. Briarwood (Queens) N.Y. Tel: 718-291-5151 '-'V

Next

/
Thumbnails
Contents