Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-12-20 / 47-48. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent VOL. LV. No. 47-48 Thursday, AMERICAN HUNGARIAN WORD, IncA 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 - Fax: (212) 254-1584 1956: Karácsony egy amerikai városban 1956 adventjében Passaic város élén tekintélyes számú magyar lakossággal, két magyar templomával, fokozott elmélyüléssel készült szent Karácsony estéjére. Egyik magyarázata ennek a magyar szabadságharc húszezer menekültjét fogadó katonai tábor, a Camp Kilmer közelsége volt. A magyar gyülekezet lelkésze, aki a felekezet megbízásából a tábor protestáns adminisztratív lelkészi szolgálatát is ellátta, már napokkal azelőtt jelentette Gáspár János plébánosnak és a helyi sajtónak, hogy a szent estére, az eddig érkezettek mellé, egy nagyobb csoport menekültet várhatunk városunkba. Érthető, hogy a két egyház népe, éppen úgy mint a magyar szabadságharc ügyével szimpatizáló társadalom, ez évben, a maga és családja karácsonya mellett fontosnak tartotta a mások, a menekültek karácsonyának készítését. November eleje óta működésbe lendült a menekültek letelepítését munkáló száztagú bizottság. Már megtörtént a Gregory Sugárúton fekvő, átmeneti elhelyezésükre kiszemelt nagyméretű ház átvétele. Az otthon szimbolikus megnyitásának alkalmául Karácsony estét tűzték ki. Sok volt a tennivaló. Az asszonyok sorra takarították a szobákat. A közeli villamosüzem tulajdonosa ezer apró égővel díszítette nemcsak a sarki boltos által küldött karácsonyfát, hanem a kert fáit, bokrait is. Az ifjúsági egyesület tagjai hatalmas arany betűkkel rakták ki az épület homlokzatán a Camp Khmerben hetek óta, egész napon át óránként felhangzó köszöntést: Isten hozott! Az utca forgalma szokottnál is nagyobb volt. Egy magyar származású cipőkereskedő meleg lábbeli- téli harisnyaszállítmányt küldött Egy nagy cég kocsija bútorokat hozott. Egymás után érkeztek a jégszekrények, mosógépek, szőnyegek, edényfélék. Hozták az élélmiszereket, mintha az egész város átérezte volna a Megváltó intelmét: "Mert éheztem és ennem adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felruháztatok... Amennyiben megcselekdtétek eggyel az én legkisebb atyámfíai közül, velem cselekedtétek meg." Már készültünk a karácsonyfához, amikor egy ismeretlen idős pár lépett a szobába. Karjukon színes papírral, szalagokkal díszített csomagok. Boldog Karácsonyt köszöntöttek majd a férfi így szólt: "Házaséletünk első karácsonyán elhatároztuk, hogy mi egymásnak csak olyan karácsonyi ajándékot adunk, amellyel másoknak is örömet szerezhetünk. Emgedjék meg, hogy ebben az évben az egymásnak szóló ajándékot a magyar menekültek karácsonyfája alatt bonthassuk kis és oda is helyezhessük." Megköszöntük a szokatlan ajándékokat: Az életes férfi egy tízéves fiúra illő felsőkabátot és téliruhát kapott, az őszhajú asszony egy gyermeklánynak való hatalmas babát. Megköszönték egymásnak és odahelyezték a karácsonyfa alá. Az előszobában lépések hanzottak, mindenki tudta, megérkeztek az legújabb menekültek. Felhangzott Dicsőség mennyben az Istennek!" Az éneklés nehezen ment, mert valami szorongatta a torkokatAz időspár hallgatta a magyar karácsonyi énekeket. Az ő szemük is könnybe lábadt, amikor Sándor- ka a napokkal azelőtt érkezett "házinéni" fia magához ölelte a szép télikabátot és kisebb testvére, Margit boldogan emelte karjaiba a csodaszép babát. Aztán búcsút intettek és indultak. De otthagyták nemcsak ajándékukat, hanemegy feledhetetlen karácsonyi élményt, és egy életük falára és szívük hústáblájára kívánkozó aranyigét: a szeretet nem keresi a maga hasznát Bertalan Imre k "... ék ééáe&béyet a ßitr/ih, ^ a wnéebeéneK. . Cfíeüemeá, Őur/iácbwwt
