Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-10-25 / 39. szám
6. Amerikai Magyar Szó íhursday, Oct. 25, 2001 Foglalkozás - Hivatás Nagy Abraham A pályaválasztás mindig sok izgalmat rejt magában, gyermeket, szülőt egyaránt próbára tesz. A gyermek nagyon fiatalon, nem sokkal azután, hogy kinövi a hátul gombolós nadrágot, emberi mivoltának ős állapotában, édeskeveset tud még csak az életről, a világ dolgairól, agyrendszere alig kezdi elrendezgetni a maga körül látottakat - már is felsejlik benne a kérdés: mi leszek, ha felnövök? Szellemi érettségének egy későbbi időszakában talál rá feleletet. Látott az úton masírozó délceg katonákat, díszes paszományban lovagló húszárt, szirénázó tűzoltó kocsit, füstöt okádó mozdonyt, repülőt... Annyit már megértett, hogy ember van a tárgyak mögött, az irányit, sugall a gépekbe lelket. Amikor a felnőttek kíváncsiskodnak: öcskös, mi leszel ha felnősz? - kapásból rávágja: huszár, tűzoltó, pilóta, mikor mi jut az eszébe. Bátorsággal, hősiességgel fonódnak össze a fenti foglalkozások, ez tetszik bennük, ezért részesíti előnyben őket. Egyelőre érzelmeire hallgat, azok játszanak meghatározó szerepet magatartásában. Később az értelem kerül fölénybe, azé lesz az irányító szerep. X Az alapfokú iskolák befejezése után komolyan hozódik fel a pályaválasztás kérdése. Melyik az az iskola típus, ahol tanulmányait folytatni tudja, ami megfelel egyéniségének. Erre kell koncentrálni, erre kell feleletet találni. A gyermek értelmi világában sok minden megváltozott, de még mindig nincs abban a helyzetben, hogy sorsát, jövőjét meghatározó döntés- hozatalra egymaga vállalkozhatna. A szülők segítségét, tanácsát kell igénybevennie. Régen, amikor a kisiparnak még rangja volt, termékei a piacokon keresettek voltak, a szülői tanács kéznél állt. Minden szülőnek szívé-vágya, hogy gyermekét boldogulásában segítse, hogy karrierjét megalapozhassa. Olyan szakmát javaik utódjának, amely jól jövedelmezett, hosszú távon perspektívái voltak. Manapság merőben más a helyzet, főleg itt Amerikában, ahol a vállalatok szünetlen versenyben állanak egymással. Egyik a másikat falná fel, aki bírja, marja elv alapján. A szülő csak abban az esetben képes pályaválasztási tanáccsal ellátni gyermekét, ha alaposan kiismerte a gyermek egyéni hajlamait, képességeit, vagyis, hogy mihez van különösebb adottsága, tehetsége. Ehhez megfigyelést kell végeznie. Tiszta képet csak akkor nyerhet, ha alaposan, rendszeresen tanulmányozza a gyermek viselkedését: miként reagál a külvilág ingereire, a külső tényezők milyen elváltozásokat, reflexeket váltanak ki a gyermekből. Mindezt úgy kell végeznie, hogy a gyermeknek tudomása ne legyen róla, ne is sejtse, hogy tesztelik. A megfigyelések összesítéséből a szülő tiszta képet nyerhet gyermekéről, most már besorolhatja egy tipus-kategóriába is. Olyan pályára indíthatja a gyermek figyemét, amely leginkább megfelel testi-szellemi adottságainak. Sajnos szép számmal akad olyan szülő, aki nem fordít a fentiekre figyelmet, nincs tekintettel a gyermek sajátos hajlamaira, érdeklődési körére. A maga elképzelését próbálja ráerőszakolni a gyermekre, arra kényeríteni a serdűlő fiatalembert, hogy az ő álmait váltsa valóra. Ez a legrosszabb, amit egy szülő elvár gyermekétől. Engedjük a gyermeket, hogy ő válassza meg a foglalkozást, a munkakört, amit kedvel, amihez hivatást érez. Különben kálvária lesz az élete >>agy Abrahám MAGYAR UROLÓGUS DR. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológiai szakorvos _______________RENDELŐ:______________ 157 East 72nd Street, New York, NY 10021 (212) 744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vesekő * Vese és hólyagdaganatok * Nemi betegségek__________________ 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFONKONZULTÁCIÓ Gyertyafény Október vége felé mindig felkeres egy bácskai magyar menekült. Becsönget, majd az előszobában kezembe nyom egy gyertyát. "Ne feledkezzél meg róluk!" - mondja ilyenkor, majd nyomban távozik. Ismeretségünk régi keletű, huszonvalahány évvel ezelőtt találkoztam vele először egy társaságban. Beszélgetés köz-, ben megemlítettem, hogy halottak napjára a Délvidékre utazom gyertyát gyújtani apám sírjánál. Meglepődtem, amikor néhány nap múlva felkeresett, és átadta az első gyertyát arra kérve, vigyem magammal, és gyújtsam majd meg a teremeni tömegsírokban nyugvók lelki üdvéért. Az apja is azok között fekszik, akiket 1944 őszén lemészároltak. Bevallom, már évek óta nem jártam apám sírjánál halottak napján, mert ilyenkor Budapesten gyújtom meg az emlékezés fényeit. Köztük az őáltala hozott gyertyát is és még sok-sok gyertyát, mert töméntelen a halottunk. Az idén is becsöngetett hozzám a gyertyával a föl- dim. De ez alkalommal három gyertyát helyezett az előszobám kis asztalára. A- mikor kérdően rátekintettem, ezt mondta: "legyen nagyobb a fényesség körülöttük, mert sűrűsödik a sötétség. Nehogy elfelejtsék őket!" Azóta gyötrődve kérdezgetem magamtól: "Hát el lehet ezekről az áldozatokról valaha is feledkezni?" Folyton kiáltani kell értük rekedten és sírva, keserű könnyeket hullatva, mert a kegyetlen bosszú ártatlan áldozatai ők. Az embertelenség mártírjai. A leszámolás sötét és szörnyű napjai 1944 őszén kezdődtek, akkor, amikor a jugoszláv partizánegységek a szovjet hadsereg támogatásával visszaszivárogtak Bácska területére. A sztálinista Mosa Pijade által előre megszerkesztett forgatókönyv alapján csaptak le a mit sem sejtő magyar lakosságra. é. A bosszú véres lángja minden magyar településen felperzselte a békés egymás mellett élés hídjait. Rendszerint az áldozatokkal ásat- ták ki a széles tömegsírokat Temerinben, Újvidéken, Bezdánban, Kanizsán, Szabadkán, Zentán, Topolyán, mindenütt, ahol csak magyarok éltek. Ha valakire rámutattak: "ez március 15-én verset szavalt!" - már hurcolták is a vesztőhelyre. A történteket a háború után némaság vette körül, szóba se lehetett hozni. A tömegsírokat felszántották még imádkozni se engedték közelükbe a hozzátartozókat. Néhány esztendővel ezelőtt, a világ közvéleményének nyomására megengedte a Milesevics-kormányzat, hogy a hozzátartozók emlékművet állítsanak az áldozatoknak, s azt is, hogy hamvaik fölött gyertyát gyújtsanak. A hivatalos számvetés és a beismerés azonban még késik. Sajnos, az idén se tudok hazamenni apám sírjához, de a földim haza szánt három gyertyáját meggyújtom majd a szobámban. S elképzelem: ha minden áldozatért három gyertya égne, 120 ezer gyertyafény vakító lángjánál talán a vajdasági magyarság is meglelné a jövő felé vezető utat: az egyetértéshez. Lobogjatok hát, gyertyák! Illés Sándor. Október zápora 1956 októberének zápora országunkat vérrel takarta világgá vitte a süvítő szél a szabadságért küzdők üzenetét Még az égi csillagok is bezárták szemüket nem akarták tovább látni a szenvedőket segítség nem jött sehonnan sem mégis harcba-mentünk emelt fejjel A harc még ma is velünk van mert emlékezünk a sírós gyertyákra melyek a hősökért gyújtattak és holttestük a temetőben nyugszanak Nyugszák harcos álmaikat őrzi emléküket a “Turul-szobra” melyet a testvér-nép zokogva, a himnuszt énekelve állítatta Óh, Urunk, Megváltónk vedd szárnyad alá a magyarokat legyen a szívükben Isten áldása és többé ne menjenek háborúba Kaprinyák Gyuláné Bodnár Szerénke
