Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)

2001-10-25 / 39. szám

6. Amerikai Magyar Szó íhursday, Oct. 25, 2001 Foglalkozás - Hivatás Nagy Abraham A pályaválasztás mindig sok izgalmat rejt magában, gyermeket, szülőt egya­ránt próbára tesz. A gyermek nagyon fiatalon, nem sokkal azután, hogy kinövi a hátul gombolós nadrágot, emberi mivoltának ős állapotában, édeskeveset tud még csak az életről, a világ dolgairól, agyrendszere alig kezdi elrendezgetni a maga körül látottakat - már is felsejlik benne a kérdés: mi leszek, ha felnövök? Szellemi érettsé­gének egy későbbi időszakában talál rá feleletet. Látott az úton masírozó délceg katonákat, díszes paszomány­ban lovagló húszárt, szirénázó tűzoltó kocsit, füstöt okádó mozdonyt, repülőt... Annyit már megértett, hogy ember van a tárgyak mögött, az irányit, sugall a gépekbe lelket. Amikor a felnőttek kíváncsiskodnak: öcskös, mi leszel ha felnősz? - kapásból rávágja: huszár, tűzoltó, pilóta, mikor mi jut az eszébe. Bátorsággal, hősiességgel fonódnak össze a fenti foglalkozások, ez tetszik bennük, ezért részesíti előnyben őket. Egyelőre érzelmeire hallgat, azok játszanak meghatározó szerepet magatartásában. Később az értelem kerül fölénybe, azé lesz az irányító szerep. X Az alapfokú iskolák befejezése után komolyan hozódik fel a pályaválasztás kérdése. Melyik az az iskola típus, ahol tanulmányait folytatni tudja, ami megfelel egyéniségének. Erre kell koncentrálni, erre kell feleletet találni. A gyermek értelmi világában sok minden megváltozott, de még mindig nincs abban a helyzetben, hogy sorsát, jövőjét meghatározó döntés- hozatalra egymaga vállalkozhatna. A szülők segítségét, tanácsát kell igénybevennie. Régen, amikor a kisiparnak még rangja volt, termékei a piacokon keresettek voltak, a szülői tanács kéznél állt. Minden szülőnek szívé-vágya, hogy gyermekét boldogulásában segítse, hogy karrierjét megalapozhassa. Olyan szakmát javaik utódjának, amely jól jövedelmezett, hosszú távon perspektívái voltak. Manapság merőben más a helyzet, főleg itt Amerikában, ahol a vállalatok szünetlen versenyben állanak egymással. Egyik a másikat falná fel, aki bírja, marja elv alapján. A szülő csak abban az esetben képes pályaválasztási tanáccsal ellátni gyermekét, ha alaposan kiismerte a gyermek egyéni hajla­mait, képességeit, vagyis, hogy mihez van különösebb adottsá­ga, tehetsége. Ehhez megfigyelést kell végeznie. Tiszta képet csak akkor nyerhet, ha alaposan, rendszeresen tanulmányozza a gyermek viselkedését: miként reagál a külvilág ingereire, a külső tényezők milyen elváltozásokat, reflexeket váltanak ki a gyermekből. Mindezt úgy kell végeznie, hogy a gyermeknek tudomása ne legyen róla, ne is sejtse, hogy tesztelik. A megfigyelések összesítéséből a szülő tiszta képet nyerhet gyermekéről, most már besorolhatja egy tipus-kategóriába is. Olyan pályára indíthatja a gyermek figyemét, amely leginkább megfelel testi-szellemi adottságainak. Sajnos szép számmal akad olyan szülő, aki nem fordít a fentiekre figyelmet, nincs tekintettel a gyermek sajátos hajlamaira, érdeklődési körére. A maga elképzelését próbálja ráerőszakolni a gyermekre, arra kényeríteni a serdűlő fiatalem­bert, hogy az ő álmait váltsa valóra. Ez a legrosszabb, amit egy szülő elvár gyermekétől. Engedjük a gyermeket, hogy ő válassza meg a foglalkozást, a munkakört, amit kedvel, amihez hivatást érez. Különben kálvária lesz az élete >>agy Abrahám MAGYAR UROLÓGUS DR. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológiai szakorvos _______________RENDELŐ:______________ 157 East 72nd Street, New York, NY 10021 (212) 744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vesekő * Vese és hólyagdaganatok * Nemi betegségek__________________ 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFONKONZULTÁCIÓ Gyertyafény Október vége felé mindig felkeres egy bácskai magyar menekült. Becsönget, majd az előszobában kezembe nyom egy gyertyát. "Ne fe­ledkezzél meg róluk!" - mondja ilyenkor, majd nyomban távozik. Ismeretségünk régi keletű, huszonvalahány évvel ezelőtt találkoztam vele először egy társaságban. Beszélgetés köz-, ben megemlítettem, hogy halottak napjára a Délvidék­re utazom gyertyát gyújtani apám sírjánál. Meglepődtem, amikor néhány nap múlva felkeresett, és átadta az első gyertyát arra kérve, vigyem magammal, és gyújtsam majd meg a teremeni tömegsírok­ban nyugvók lelki üdvéért. Az apja is azok között fek­szik, akiket 1944 őszén lemé­szároltak. Bevallom, már évek óta nem jártam apám sírjánál halottak napján, mert ilyen­kor Budapesten gyújtom meg az emlékezés fényeit. Köztük az őáltala hozott gyertyát is és még sok-sok gyertyát, mert töméntelen a halottunk. Az idén is becsöngetett hozzám a gyertyával a föl- dim. De ez alkalommal három gyertyát helyezett az előszobám kis asztalára. A- mikor kérdően rátekintet­tem, ezt mondta: "legyen nagyobb a fényesség körülöt­tük, mert sűrűsödik a sötét­ség. Nehogy elfelejtsék őket!" Azóta gyötrődve kérdezge­tem magamtól: "Hát el lehet ezekről az áldozatokról vala­ha is feledkezni?" Folyton kiáltani kell értük rekedten és sírva, keserű könnyeket hullatva, mert a kegyetlen bosszú ártatlan áldozatai ők. Az embertelenség mártírjai. A leszámolás sötét és ször­nyű napjai 1944 őszén kez­dődtek, akkor, amikor a ju­goszláv partizánegységek a szovjet hadsereg támogatásá­val visszaszivárogtak Bácska területére. A sztálinista Mosa Pijade által előre meg­szerkesztett forgatókönyv alapján csaptak le a mit sem sejtő magyar lakosságra. é. A bosszú véres lángja min­den magyar településen fel­perzselte a békés egymás mellett élés hídjait. Rend­szerint az áldozatokkal ásat- ták ki a széles tömegsírokat Temerinben, Újvidéken, Bezdánban, Kanizsán, Sza­badkán, Zentán, Topolyán, mindenütt, ahol csak magya­rok éltek. Ha valakire rámu­tattak: "ez március 15-én verset szavalt!" - már hur­colták is a vesztőhelyre. A történteket a háború után némaság vette körül, szóba se lehetett hozni. A tömegsírokat felszántották még imádkozni se engedték közelükbe a hozzátartozókat. Néhány esztendővel eze­lőtt, a világ közvéleményé­nek nyomására megengedte a Milesevics-kormányzat, hogy a hozzátartozók emlék­művet állítsanak az áldoza­toknak, s azt is, hogy ham­vaik fölött gyertyát gyújtsa­nak. A hivatalos számvetés és a beismerés azonban még késik. Sajnos, az idén se tudok hazamenni apám sírjához, de a földim haza szánt három gyertyáját meggyújtom majd a szobámban. S elképzelem: ha minden áldozatért három gyertya égne, 120 ezer gyer­tyafény vakító lángjánál talán a vajdasági magyarság is meglelné a jövő felé vezető utat: az egyetértéshez. Lobogjatok hát, gyertyák! Illés Sándor. Október zápora 1956 októberének zápora országunkat vérrel takarta világgá vitte a süvítő szél a szabadságért küzdők üzenetét Még az égi csillagok is bezárták szemüket nem akarták tovább látni a szenvedőket segítség nem jött sehonnan sem mégis harcba-mentünk emelt fejjel A harc még ma is velünk van mert emlékezünk a sírós gyertyákra melyek a hősökért gyújtattak és holttestük a temetőben nyugszanak Nyugszák harcos álmaikat őrzi emléküket a “Turul-szobra” melyet a testvér-nép zokogva, a himnuszt énekelve állítatta Óh, Urunk, Megváltónk vedd szárnyad alá a magyarokat legyen a szívükben Isten áldása és többé ne menjenek háborúba Kaprinyák Gyuláné Bodnár Szerénke

Next

/
Thumbnails
Contents