Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2001-02-22 / 8. szám
A román "nemzetállam" Úgy látszik a romániai új ormányzat eddig még nem apasztalt "jó és igazságos" zívükből, és az Európai Jnió tagsága elnyerésének neggondolásából megengedik egy törvénynek a beiktatását, mely lehetővé teszi a kisebbségi anyanyelv használatát olyan településeken, ahol egy etnikum eléri, vagy meghaladja az összlakosság 20 százalékát. Ettől a törvénytől ugyan Erdélyben nem fog megindulni a magyar anyanyelv általános gyakorlása, vagy közkézen forgása. Még ezt a szemfényvesztő törvényt is vehemens formában kifogásolták a soviniszta szenátorok, mígnem Ion Iliescu államfő meg nem nyugtatta ezeket, hogy ez a törvény nem lesz "alkotmányellenes", és minden magyar ellenes személy vagy politikus csak nyugodjon meg, mert ő maga tüzetesen áttanulmányozta a javaslatot és megállapította, hogy az; a beiktatásra kerülő törvény nem ássa alá a román nyelv eddig domináns szerepét, és eddigi államnyelv státuszát. Mi is, - itt - Iliescu megállapításával értünk egyet, mégpedig, hogy Romániában minden marad a régiben, sőt a hókusz-pókusz sem változik sokat. Iliescuval a román alkotmánybíróság is tökéletesen egyetért, amikor megállapítja, hogy ez a törvény nem fog ütközni Románia eddigi alaptörvényeivel, és amikor ezt az államfő aláírta, úgy be lehet iktatni a román törvények közé. Csak azt nem tudjuk, helyesebben van némi elképzelésünk, ha egy magyar a falujában felrúgná a dolgok hiábavalóságának már nála jól kialakult fogalmát, és betérne egy közigazgatási hivatalba, ahol egyszerűen kijelentik neki, - román stílusban -, hogy nem értik amit mond, mert ők nem beszélnek magyarul. (Velünk így történt ez meg pontosan Csíkszeredán: sem magyarul, sem angolul nem akartak tudni.) Egyébként a közigazgatás nyelve mindenképp a román maradna, mível a román állam mindig is ismert volt játékosságáról. Az RMDSZ, a magyar párt, szerette volna, ha ez a törvény lehetőve tette volna, hogy a román állam visszaszolgáltatja a magyar egyházaktól és közösségektől elkobzott ingatlanokat is, de ilyesmi távolabb áll a romániai román politikusoktól, mint Makó Jeruzsálemtől. A románok szisztematikusan és határozottan elzárkóznak attól, hogy az erdélyi magyarságnak akármilyen anyagi bázisú háttere lehessen. Ők azt nagyon jól tudják, hogy mennyire veszélytelen a szegénységen alapuló mozgás, és milyen lehetne az anyagiakban megalapozott. A magyar őslakosság kisem- mizése mindig is egy uralkodó része volt a román kisebbségpolitikának. Nehéz megérteni, hogy a magyar kormányok részéről, hogyan is elfogadható egy 1948 óta egyeduralkodó pongyolapolitika, mely inkább nemtörődömségen, érdektelenségen, ámítások készpénzként elfogadásán alapszik, mint magyar szolidaritáson, segíteniakaráson, együttérzésen és együtt-tevésen. Ha van szabordinált értelmünk saját magunk ámítására, ne legyen legalább lelkünk elesett testvéreink üres bolondí- tására. Valljuk be, hogy jelen siralmas állapotunk a napon- tai állandó milliméteres visszavonulásunk szükségszerű következménye. Ez az oka kiállásunk siralmas voltának: a következetlenség, az állha- tatlanság, és az a tény, hogy másik oldalnak megengedjük, hogy eszköz szerepet juttasson nekünk. Napjainkban is az egyik külügyi államtitkár, egy hosszas, két napos látogatást tett Bukarestben. (Jó magam néhányszor voltam ott, de kivétel nélkül depresszióval hagytam ott a várost.) Helyettes államtitkárunkat távolról sem érintette a város súlyosan depressziós benyomása, neki ugyanott látomása volt: ő fényt látott az alagút végén. Bölcsen rögtön meg is állapította: a "románmagyar kapcsolatok eljutottak abba a fázisba, amelyben mindkét fél bármilyen kérdést (!) feltehet, és érdemi tárgyalásra is számíthat" Még egy helyettes külügyi államtitkár sem lehet ennyire naiv! Emberünk könnyedén meg is állapította, hogy ez a román vezetés minden kérdésben nyitottságot mutat és egyértélmű az érdekeltségek a kapcsolatok felélesztésében és bővítésében. Nem nagyszerű egészen az EU tagságig! Ha a naivitásért és dilettantizmusért Nobel-díjat adnának, emberünketjelölnünk kellene. Emberünk elfelejtette megjegyezni, hogy 81 évi kiábrándító tevékenység után előre tudnának-e bocsátani egy két példát, melyet a magyar szavazók ennyi meghiúsulás és csalódás után méltán elvárhatnának. Megtudnák-e magyarázni, hogy miért lesz ez a kör az EU tagságtól eltekintve más, mint a 81 év alatt a többi volt. Az őszinteségpéldaképeként bedobhattak volna egy-két nemzetközileg elfogadott, sőt elvárt adományt, mint például az összefüggő magyar területeken, az önrendelkezést, ön- kormányzatot és egy-két magyaregyetem engedélyezését, csak úgy elöljáróban! Legalább az utóbbit, hogy őszinteségüket regisztrálják vagy mi csak korruptáljuk az elvárásainkat és később pedig hamúból süthetünk látványmorzsákat, hogy megünnepelhessük saját magunk balga kijátszását. A legújabbat. Péterváry Miklós Orbán Viktor Szaúd-Arábiában RUÁD. A rijádi királyi palotában mintegy tízperces audencián fogadta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt Fahd bin Abdel-Aziz szaúd-arábiai uralkodó. A térség egyik legbefolyásosabb országának királyát, aki egyben miniszterelnök is, a kormányfő tájékoztatta arról, hogy Magyarország nyitni kíván az arab világ felé. A 78 éves uralkodó, Szaúd Arábia ötödik királya nagy rokonszenwel szólt a magyarokról és hangsúlyozta, hogy egyetért a kapcsolatok erősítésének szándékával. Előzőleg Orbán Viktor tárgyalt Abdallah bin Abdel-Aziz trónörökössel az ország ügyeinek tényleges irányítójával. A trónörökös felidézte a Szaúd-Arábiában is nagyra becsült magyar-iszlám kutatókat, mindenekelőtt Germanusz Gyula professzort, aki évtizedekkel ezelőtt több alkalommal is járt az országban A találkozó végén Orbán Viktor magyarországi látogatásra hívta meg a trónörököst. Ami az államközi kapcsolatok fejlesztését illeti az elkövetkező hónapban megnyitják Budapesten Szaúd-Arábia nagykövetségét. ______________________ Bush elítéli a terrortetteket JERUZSÁLEM. Izraelben a nemzeti egységkormány megalakításával kapcsolatos puhatolózó megbeszéléseken a Likud és a Munkapárt egyezségre jutott február 12-én a palesztinokkal folytatódó tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekről. Rádiójelentések szerint a két legnagyobb izraeli párt megegyezett, hogy egy, a palesztinokkal kötendő átmeneti megállapodás céljából működnek együtt, nem pedig a területek végleges státusáról szóló megállapodás céljából, amire az előző kormány törekedett. A felek megegyeztek abban, hogy egyelőre leállítják az újabb zsidó telepek létesítését Ciszjordániában és a Gázai övezetben. A megállapodás nem tett említést sem a palesztin államról, sem Jeruzsálemről, sem pedig a ciszjordániai zsidó települések felszámolásáról. Február 14-én egy palesztin sofőr szándékosan belerohant autóbuszával buszmegállóban várakozó emberek egy csoportjába Tel Aviv közelében. Nyolc izraeli meghalt, többségük katona, húszán megsérültek. A palesztin biztonsági szolgálat eközben bejelentette, hogy izraeli merénylők Ciszjordániában lelőtték egyik tagját. A 24 éves férfi a Jasszer Arafat vezette Fatah csoport aktivistája volt. Bush elnök elítélte a véres akciókat és telefonon mondta - "Felszólítom a feleket, hogy tegyenek meg mindent az erőszak beszüntetésére, az Egyesült Államok továbbra is együtt fog működni az összes féllel és megkísérli helyreállítani a térségben a nyugalmat" Újabb salvadori földrengés SAN SALVADOR. Újra megmozdult a föld Salvadorban: Richter-skála szerinti 6,1 erősségű február 12-i földrengésnek legalább 237 halálos áldozata van. A sebesültek száma körülbelül 1700-ra tehető, nem végleges adatok szerint. A földmozgásokat az ország egész területén érezni lehetett. San Salvadorban pánik tört ki, emberek ezrei menekültek ki az utcára. A főváros közelében sok épület összedőlt, maguk alá temetve lakóikat. A rengés a ország közepén húzódó hegylánc három vulkánjának oldalán földcsuszamlásokat okozott. Colorado állam geológiai intézetének kutatói szerint a mostani földrengés a január 13-i katasztrófa utórengésének tekinthető. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. We l^Str^^e^ York, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: 212) 254-1584 Amerikai Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Ara: 75 cent
