Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-11 / 2. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Jan. 11, 2001 Az évszázad hangja Enrico Caruso 1873 február 23-án született Nápolyban. Apja autószerelő volt 18-diknak született meg egy 23 gyermekes családban. Anyja nagyon szerette és iskoláztatta. Ez abban az időben abból állt, hogy elvitte a templomi gyermek kórusba. Ott hamar felfigyeltek az ezüstös, erős gyermek hangra. Élete nagy megrázkódtatása volt, hogy amig ő álmai templomában a San Severinoban énekelt, anyja meghalt. Ez után képe, mindig minden fellépése előtt vele volt. Hogy megélhetését biztosítsa sokat és mindenhol kellett énekelnie. Utcákon, tereken, kávéházakban. Természetesen ezzel kápráztatta el a lányokat is akiket annyira szeretett. Nem pénzért énekelt, hanem a dal szeretetéért. Olyan szegény volt, hogy mikor a feljövőben lévő énekest egy fotós felkereste, nem volt inge, amiben a kamera elé állhatott volna. Semmi vész, gyorsan lekapták az ablakról a függönyt és abban készült első alkalommal kép róla. Ami azóta is a leghíresebb. Első fellépése Puccini Bohéméleté-ben volt. Mikor Piccini meghallotta Rodolfó szerepében, azt kérdezte: "Isten küldött nekem téged?" Ebben az időben ismerkedett meg a Giachetti nővérekkel, Adával és Rinával. Az egyikük már házas volt, se baj, Carusó elvette a nővérét. Egy év múlva gyermekük született, akit a nagy sikerek emlékére Rodolfónak kereszteltek. Csillaga felfelé emelkedett Európa, Dél-Amerika, Oroszország versenyzett érte és beutazhatta az egész világot. Egy napon szülővárosában Nápolyba hívták vendégszerepelni. A Theatro San Carlo zsúfolásig megtelt, hogy a híres polgártársat láthassák. Ott azonban csak egy szegény ördögöt láttak még mindig benne, aki az utcákat róva pár fillérért énekel. Hatalmas füttykoncert tört ki és nem engedték énekelni Ekkor Caruso megesküdött, soha nem énekel ott. Ezt az ígéretét be is tartotta. De nem szomorkodott sokáig, mert egy sokkal nagyobb város jelentkezett előnyösebb szerződéssel. Éz a város New York és az opera a Metropolitan volt. Caruso itt új otthonra talált. A Rigolettoban a herceg szerepét 600-szor énekelte 18 szezonon keresztül. Az emberek a pénztárban nem is az operára váltották jegyeiket, hanem arra az előadásra, amiben Caruso énekel. Az ő stílusa nem csak a briliáns technikai kivitelezés, hanem a szív, a lélek, a sok gyakorlás és abszolút figyelmen kívül hagyása annak, hogy mások mit gondolnak. A következményekkel nem törődött, mert imádta az embereket és azok is imádták ők. Alig tudott bejutni az operába, ami akkor még az alsóvárosban volt, a sok autogramkérőtől, vagy egyszerű bámészkodóktól, akik csak látni akarták a bálványt a hintóból kiszállni. Egyszer egy híres újságíró Maciale Sisca interjút csinált vele és egy fotót kért tőle a megjelenő cikkhez, természetesen akkor még a sztárok nem tartottak százszámra fotót magukról minden zsebben. Sisca nagyon elkedvetlenedett. Sebaj kiáltotta Caruso, felkapott az asztalról egy szalvétát és gyorsan rajzolt egy önarcképet. "Te egy igazi művész vagy!"- kiáltott fel Sisca a grafika láttán. Ez volt Caruso másik rendkívüli adottsága. Remekül rajzolt és barátait egy egy róluk készült rajzzal ajándékozta meg. De rajzolt vendéglői asztalok abroszaira, természetesen a vendéglős legnagyobb örömére, vagy éppen a szoba falára, amit a legnagyobb megtiszteltetésnek vett a tulajdonos. 1904-ben megszületett második fia Enrico. Egyik alkalommal Teddy Roosevelt elnök is eljött egy előadásra és hosszasan beszélgettek. A végén - egy Roosevelt- ről készült grafikával ajándékozta meg az elnököt, az elnök pedig egy dedikált fényképet nyújtott át Carusonak. A nagy San Francisco-i földrengés alkalmával már csak egy hajó volt a kiktőben, amire Carusot nem akarták fölvenni. Ekkor előhúzta a fényképet és megmutatta a kapitánynak, aki azt mondta "aki Roosevelt barátja, nekem is barátom". A nagy sikereket azonban feleségével való nagy veszekedések feledtették. Mindkettőt megunva, visszatért a biztos kikötőbe New Yorkba. Itt azonban az időben egy új operaház nyílt meg és nagy volt verseny közte és a Metropolitan között. WyaíiuK Ueák p4| Deák Pál Olvassa a Magyar Szó-t Flggőlegesség felé a pisai ferdetorony Ha a resturálási munkálatok a jelenlegi ritmusban haladnak, a pisai dóm 2001- re megközeíti a függőlegest, és ugyanakkor megnyitják a látogatók számára. A neves mérnökökből és geológusokból álló nemzetközi bizottság vezetése alatt, hatévnyi kemény munka után sikerült megállítani a torony dőlési folyamatát. Sőt mi több, sikerült négy centimétert javítani a tartásán. Különböző technikai megoldásokat dolgoztak ki, majd alkalmazták azokat sikerrel. Ilyen eljárás volt egy betonlemez elhelyezése, amelyre a torony északi oldala támaszkodhat, továbbá föld kitermelése a torony alól az északi zónában. A múlt év folyamán tizenkét fúrást végeztek a föld kitermelésére az északi oldalon, és a torony kezdett helyreállni. Éppen ezért, az elkövetkező évben további 41 hasonló fúrás fog következni, annak érdekében, hogy a torony további 35 centimétert közelítsen a függőleges felé. Noha ez a közelítés szabad szemmel aligha érzékelhető, a szakemberek arról biztosítanak, hogy az épületet néhány évszázadra stabilizálják. A torony - Campanile a pisaiak nyelvhasználatában - felépítését 1174-ben kezdték el, 1272 és 1278 között észlelték a dőlés első jeleit, míg a legnagyobb mértékű dőlést 1993-ban érte el. Vasas Emília Füstölgés Gyermekkoromtól szeretem a füst szagát. Mi több: a füst maga a gyerekkorom. Gáz még nem volt a környéken, s mindenki igyekezett kurtítani a villanyszámlát. Jó volt elképzelni, hogy a füstgomo- lyok csigáiban fahasábok sokaságának erezete, hosszú fanemzedékek növekedése lakik. A tűzre jutott, száraz fának már ez a füst a lombozata. De ha jobban beleszagoltunk, volt ott más is. Olajos, műanyagos, ammóniákos illatok. Félix bácsi például a legkülönbfélébb dolgokat égette. Füstbe mentek tejfölöspoharak, tejeszacskók, a legkülönbözőbb tubusok, flakonok, kimustrált tárgyak. Mindenevő kazánja válogatás nélkül nyelte a konyhai maradékot, csontot, gyümölcszöldség és tojáshéját is. Télen. mikor házuk előtt a jeges járdára került a hamu, formátlan, ezüstös maradványok csillogtak benne. Mindenből meleg lett, testmeleg, a tél túlpartjára átmenő meleg. Se jobban, se rosszabbul nem állunk másoknál, így hát mi is cserépkályhát rakattunk. A begyújtás művelete csak filmekben romantikus dolog, mikor pezsgős vacsora után a főhős a kandalló elé térdepel, hogy lássuk izmos hátát, s a rögtön felcsapó lángokat. Volt, hogy négy- szer-ötször is újra kellett próbálkoznom, nyitogatni az alsó vagy a felső ajtót, ki kotorni a hamut, szétbontogatni a félig elszenesedett újságpapírt, levegős járatokat nyitni a túl szorosan rakott máglyán, szénrakáson. Mégis volt ebben valami gyermeklétemre rám nehezedő, jóleső felelősség: mindig az épp otthon levőnek kell begyújtania, különben kihűl a lakás és csak nagy nehezen melegszik be újra. Talán ezért költöztem falura felnőtt fejjel. Vonzott az őszi-téli füst lacikonyha-illata, amellyel teleszívhatom tüdőmet. Vonzott a tudat, hogy itt minden este, majd' minden házban felvillan az ujjak rácsait átvilágító tűz, amelyet a történelem kezdete óta hozunk magukkal. Lackfi János A haza szeretetéről, a háborúkról Két évszázad bakanótái A magyar történelem értékes hagyományát idézi fel egy most napvilágot látott bő válogatás: a szabadságharcokban és a két világháborúban született katonanótákból állítottak össze hangfelvételt a Honvéd táncegyüttes tagjai. A magyar kultúra évtizedekig megtagadott rétegéből két évszázad katonadalai kelnek életre Balogh Márton, a Honvéd együttes magánénekese és barátai által készített, megjelent hanghordozón. A Bakanóták címet viselő CD a közkatonákról szól. Azokról, akik névtelen részesei, szándékuktól független formálói a mindenkori históriának. A daloknak, verssoroknak, személyes vallomásoknak Rákóczi talpasai, 1848 sipkásai, Doberdo és a Don-kanyar bakancsosai a szereplői. A magyarság, a haza iránti szeretet és áldozat vállalásáról, a hősiességről, a háborúság fájdalmairól üzennek nekünk. Gyemekkorom világának, iljúkorom legénybúcsúztatóinak még részéi voltak a gyönyörű szép bakanóták. Később, amikor már feledés övezte őket, többünknek eszébe jutott, fel kellene idézni e múltbeli kincseket - mondja a lemez ötletadója és megvalósítója: Balogh Márton. Az Állami Népi Együttes idősebb táncosaival majd másfél évtizede színpadra is vittünk egy katonadalokra épülő műsort. E produkciót szándékosan elhallgatták, mindössze három alkalommal került a nagyközönség elé. Most elérkezettnek láttuk az időt egy nagyobb vállalkozásra is. Gazdag válogatást tartalmaz a Lengyelfi Miklós szerkesztésében most megjelent majd’ egyórás hangfelvételünk. A toborzókat, bakanótákat, katonasiratókon kívül Petőfi Sándor, Arany János, Sinka István és Bella István költeményei is szerepelnek a CD-n. Terjessze a Magyar Szó-t
