Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2001-04-12 / 15. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent \Ö*tTÉN ISSN 0194-7990 Erdélyi emlékfoszlányok Érzelmi és magyar társadalmi tevékenységi okokból már évek óta résztvettünk a sokgyermekes erdélyi családok támogatásában. Már egy pár éven át szorgalmasan istápoltunk két családot - főleg mások közvetítésével - így ezen a tavaszon elhatároztuk, hogy személyesen is felkeressük őket. Széleskörű programot terveztünk, így jobbnak láttuk, hogy a Magyarországon tartott kocsink nélkül indulunk útnak. A magyar rendszámtábla mindig is invitáció volt a román hudlumok számára, hogy vandalizálják a járművet, és ilyesmin keresztül is tudtunkra adják, minden magyar és Erdély teljes bekebelezésének tényét. Elhatároztuk, hogy a kolozsvári jóbarátainkhoz vezet majd első utunk, és a városban bérelünk egy kocsit, persze román rendszámtáblával. (Évekkel előtte mind a négy gumiját kivágták a magyar bérelt kocsimnak a hotelom előtt) Barátaink határtalan erdélyi szeretettel vártak bennünket, de józanításul rögtön ki is jelentették: nem hiszik, hogy Kolozsváron lehet kocsit bérelni. Mindig tudtuk, hogyha Erdélybe, vagy általában Romániába megyünk, különböző megpróbáltatások várnak ránk, de ilyenre még mi - a veteránok - sem számítottunk. Szerencsénkre barátaink késedelem nélkül kijelentették: "sebaj, elviszitek a 23 éves Opelunkat, ne búsuljatok, mert korát meghazud- tolóan megbizható!" így indultunk útnak először egyik kedvenc városunkba, Székelyföld kapujába, Marosvásárhelyre, ahol ebben az időben folytak a magyar- nyelvű utcai táblák betiltásai. Persze nagy volt a felháborodás, különösen a diákok körében, akiket a Fő utón jobbról balra interjuoltunk és III. Erdélyi Húsvétunk akik hálásak is voltak a szolidaritásért. Másnap, szokásosan Székelyföld felé vettük utunkat, melynek első állomása Ko- rond volt. Amerikában ismertünk Korondról egy zongoristát, akinek a nevét megemlítettük, a hatás rendkívüli volt; szinte köröndiként kezeltek bennünket. Korond Erdélynek a kereskedelmi központja, a népművészet kerámiai fellegvára, ahol már a középkori vers szerint is: "még a pap is fazekas"! A korondiak megtalálhatóak Erdély minden pontján, ahol áruikat termékeiket értékesítik. Sokat filmeztünk, nem csupán a kerámiai termékek voltak gyönyörűek, de a székelykapuk is. Karon is ragadtam egy kis 14 év körüli legénykét és megkérdeztem: Hogy ez a gyönyörű kapu tiétek-e? "Az ám" - felelte. Elmondanád-e hogy mit is szimbolizál a faragvány? "El ám"- felelte rövid székely bölcsességgel. Miután kihúzta magát és elrendezte az öltözékét, akkurátosan a magyarázatba kezdett, teljes tudatában a filmezés ünnepélyességének. Én kérdeztem a feleségem filmezett. Székelyudvarhelyen találkoztunk a város híres festőjével, akit szintén interjuoltunk, sőt ez inkább egy félórás filmezés volt. Többek között elmesélte, hogy kötelezték Ceausescu lefestésére, hogyan vádolták meg "a torzításért", hogyan kellett idealizálni a nagy vezért, és hogy a honorárium nem fedezte még a vászon költségét sem. Azonban még így is örült a dolgok kimenetelének, mível végül is nem tartóztatták le. Innen vettük az irányt a tulajdonképpeni uticélunk: Csíkszereda felé. Először is Csíkszeredán kiegészítettük az Amerikából és Magyarországról hozott ajándékainkat helyi termékekkel. Csíkszereda legnagyobb élelmiszerüzletében még jól bevásároltunk még mielőtt a város melletti településen a kicsinyke faluban lakó családhoz elmentünk volna. Már a belavírozás a házhoz is komoly feladat volt, mivel többször elakadtunk a sárban és a tócsákban. Valóságban nagyobb teljesítmény volt ez, mint átmenni a Szuezi csatornán, de végül is megérkeztünk. Nagyszombat napja volt ez, és még nem tudtuk, hogy töltjük majd Húsvét napját az ortodox államban. Még a magyarok lakta területeken sem volt ünnepi hangulat. Picinyke roggyant házba lakott a család, melyet tiszteletünkre szegénységükkel próbálták jószínben nekünk bemutatni. Sok ajándék miatt láthatóan restelkedtek, de a múltra az előző segítségekre való tekintettel nyilvánvalóan számítottak is. Nyolc gyerek lakott két 2.5x2.5 méteres szobában, melynek egyikében a konyha is volt, melyet csak a rozsdás, alig álló tűzhely bizonyított. Észrevehetően határtalanul meg voltak hatva. Nagyon köszönték az előző a- jándékozásokat és a pénzt, amit adtunk nekik. A mama elmondta, hogy a tenyérnyi kertben főleg "pityókát" termel a családnak. A papa pedig beszámolt, hogyan próbáljanapszámból fenntartani a családot. Innen a másik családhoz mentünk, ahol még ennél is sokkal szomorúbb kép tárult elénk. Ők benn a városban laktak, egy nyomorúságos bérházban. Amikor bementünk, feleségem perceken belül rosszul lett. Már láttam az arcán, hogy elkékül és mereven nézi az ujjnyi vastag penészt a falakon, plafonon. Én a 18 év körüli legnagyobb kislánnyal beszélgettem, aki súlyosan elnyomordott valamilyen kór folytán, melynek természetéről ők sem tudtak sokat, amikor a feleségemre Minden kedves olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket kívánunk HÚSVÉTI MEDITÁCIÓ Most, öreg szemmel nézvést, azt látom, a legfőbb kegyelem: ha valaki szeretni tud. Ifjúkoromban szerettem volna tudós lenni, aki megtalálja az élet titkát. Ifjúkoromban szerettem volna hős lenni, aki megmenti a világot a Sárkánytól. Ifjúkoromban szerettem volna költő lenni, megmutatni a világnak Isten szépségét.- De később megtudtam, hiúságok hiúsága minden. Mert, Igen, az Úr legnagyobb ajándéka, ha jól szereted Őt és magadat, ha jól szeretsz mást, ha jól szeretsz személy szerint minden embert. Élőket és holtakat egyaránt. Ámen. Tóth Bálint néztem, aki már alig állt a ségemet, ahova az egész csa- lábán. Menjünk talán ki az Iád követett, udvarra mondtam, aztán rög- folytatjuk tön ki is támogattam a fele- Péterváry Miklós AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 \ Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 VOL. LV. No. 15. Thursday, Apr. 12, 2001
