Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)

2000-09-14 / 34. szám

Amerikai Qbaua New York egyetlen magfar nyárik\ hetilapját! ' ■ • ' • r' Ara: 75 cent ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A külföldön született ifjúság magyarsága és jövője II. rész Ennek az ifjúságnak a ma­gyarság öntudata roppant módon meghatározza helyü­ket a világban, a születési országban, és viszonyát az összmagyarsághoz, de koruk­kal arányban csökken a füg­gőségi ragaszkodási, és elkö- telezettségi viszony a fajtá­jukhoz, nációjukhoz. Ennek a tendenciának nem a csök­kenő hűség az alapja, hanem a visszatérés reménytelensé­ge, sokszor az értelmetlen­ségnek tűnő küzdelem meg­gyorsítja a realitás elfogadá­sának folyamatát. A termé-, szetes konfirmáció is része ennek, mível kevesen va­gyunk elég erősek a különál­láshoz, a külön úthoz a ma­gunkra hagyott meneteléshez. Az otthoni magyarországi háttér sem közömbös gyere­keink lelkében, nem csupán a karrierjük kialakításában, hanem a gyökerek szemléle­tével kapcsolatosan is, az otthoni és magyar-magyar kapcsolatok, lehetőségek kialakításával kapcsolatban is. Sajnos, ahogy a fentiek ala­kulnak, nagyon gyakran menthetetlenül kialakul a szülők rajongásának, haza­szeretetének, álláspontjának megalapozatlannak tűnő le­hetetlen, csak rajongó volta. Egy ilyen stádiumban fel­tűnik a zsákutca réme is. Úgyszintén a barátok befo­lyása és sikeres, teljesen más tevékenysége elmélyíti az élet paradoxonát és ezek növelika választási kényszert. Mindez idők rombolónak tűnő tevékenységei gyerme­keinkben érlelik a kény­szert, a saját érdek és hova­tartozás kényszerét, a kettős­ség megszüntetésének kény­szerét, és azok megoldását. A nagy magyar oktatási hagyományok sikerei dacára a körülmények miatt az ott­honi oktatások mégis gyak­ran alulmaradnak, talán nem annyira a tudás területén, mint inkább az a tudás alkal­mazásának érvényesítésének a tényleges, az elért eredmé­nyek területén. A beteljesü­lés az érvényesítés, az érvé­nyesülés területe otthon saj­nos fölöttébb be van szűkül­ve. Otthon nincs meg az a plusz, amely megbillentené a mérleget, ami mindenért kárpótolhatná a gyerme­keinket, így sajnos az otthoni valóság veszít. A szülők sohasem lankadó hazaszeretete hazafiasságuk elnéző volta, tűrőképessége ezen a ponton elszakad a gyerek realitásának fonalától, ez konfliktusokat is okoz a családi kapcsolatokban. Gyermekeinknél az iskola utáni állásban, de különösen tudományos, vagy csak egyál­talán komplex állásban a munkahelyen beindul a ke­gyetlen verseny: ha valaki előre akar menni, produkál­nia kell. Ha ki is akar emel­kedni az erőfeszítések már emberfelettiek a kollégák között, a hieralchiában ke­gyetlen a verseny; taposó­malommá válik a munkahely. Aki jobban marja az jobban éri. Ezen a ponton hol van­nak már a magyaros álmok? Minden más régmúlttá naivi­tássá válik, itt aztán legény az, aki magyar a talpán. Külföldön, különösen A- merikában egy karrier kiala­kítása megalapozása egész embert kíván. A papa és mama "magyarkodása" em­lékké válik, és lemarad a régmúlt homályban. Igen - igen. A sok "mese" remény és tervezés értelmetlenül nyugszik valahol, és már el­kezdődött a kegyetlen reali­tás uralma; a masirozás fel­felé "a corporate" lépcsőn. Ha megállsz a relatív pozí­ciód lefelé tendál, mert A- merikában minden erre vall, ha nem mégy előre hátrább kerülsz. Mi sohasem szűntünk meg hinni, hogy gyermekeinkben, gyermekeink által kivirágzik az ami bennünk évtizedeken át megmaradt reménynek. Most látjuk csak igazán, hogy hova is taszítottak ben­nünket 1956-ban (vagy más­hol azok. akik lehetetlenné tették hazánkban az életün­ket. Sajnos - valljuk be - egy idő után gyermekeinkben kialakult a szemlélet, hogy a mi meg nem alkuvó hazafias­ságunk nem más, mint egy vadhajtása,csökevénye a ha­zafiasságnak, mely még rá­adásul ártalmas is az ő jövő- jüknek. Mindaz ami a gye­rekkorukat betöltötte most már csak egy mosolyra érde­mes nyavalygásnak tűnik, mely ellen nekik akkor ab­szolút tabú volt fellépni. Azért kapjuk most már a mondókáinkra csak a jóaka- ratu, de nem feltétlen hely­benhagyó bólogatást. Csak mi a menthetetlenül naív szülők látjuk a folya­matban a nem létező tragé­diát, abban, ami gyerme­keinknél csupán természetes érvényesülési kényszer. Mit tudunk mi, amikor mi nem is ismerjük még a sikernek, legkevésbé a hírnévnek az igazi élményét sem. A dolgok otthoni szemléle­te sajnálatosan leegyszerűsí­tett: siker egyenlő pénzzel, pénz egyenlő utazással és életnívóval. A mi kiűzeté­sünk a hazánkból pedig e- gyenlő a nekünk biztosított alkalomadással. A legtragikusabb azonban az, hogy az oroszok kengyel­futói talán örökre kiölik a magyarságból azt a fenséges érzést, amit mi - földönfútók - még most is naivan és ö- rökre hazaszeretetnek neve­Péterváry Miklós HOUSTON. Szeptember 10-én kikötött az új Nemzetközi Űrállomáson (ISS) az Atlantis űrrepülőgép, fedélzetén öt amerikai és két orosz űrhajóssal. A Föld körül keringő űrállomás 318 kilométeres magasságban, Kazahsztán fölött volt, amikor az űrrepülőgép a Moszkva melletti irányítóköz­pont és Terrence Wilcutt parancsnok együttes irányításával megközelítette az űrállomást, majd sikeresen dokkolt hozzá. Minden idők legnagyobb diplomácia eseménye: Millenniumi ENSZ-csúcstalálkozó "Az eszközökkel már rendelkezünk, csak az akarat hiányzik" a súlyos glo­bális problémák megoldásához - mondta Kofi Annan ENSZ főtitkár szeptember 6-án New Yorkban, a világszervezet millenniumi csúcstalál­kozóján. A találkozóra minden idők eddig legnagyobb világdiplomáciai eseményére több mint 150 ország vezetője volt hivatalos. Szeptember 5-én a küldöttségek jó része - köztük a Mádl Ferenc köztársasági elnök vezette magyar delegáció megérke­zett. A sajtó legélénkebb érdeklődése talán "az ősz szakállú öregembert" Fidel Castro kubai államfőt övezte, aki az Egyesült Államok legádázabb külföldi ellenfelei közül lényegében egyedül jelent meg New Yorkban. A logikus módon távollevők - például Slobodan Milosevic jugoszláv, Szaddam Húszéin iraki elnök - mellett elvben nem lenne teljesen indokolt Kim Dzsong II észak-koreai vezető távolmaradása, hiszen Washington és Phenjan viszonyában óvatos közeledés tapasztalható.Kim Dzsong személyesen nem utazott New Yorkba, maga helyett elküldött egy delegációt, de az a frankfurti repülőtérről felháborodottan visszafordult, miután az American Airlines légitársaság biztonsági emberei - az előírt kötelező bánásmódra - beható testi motozásnak vetették alá őket. Szeptember 6-án kezdődött és 9-ig tartott az ENSZ közgyű­lés 55. ülésszaka, melynek elnökségét Finnország adta. Dr. Mádl Ferenc a Magyar Házban Szeptember 8-án délután Dr. Mádl Ferenc a Magyar Köztár­saság Elnöke a New York-i Magyar Házba látogatott, Je­szenszky Géza washingtoni nagykövet, Molnár László N.Y.- nagykövet, főkonzul tár­saságában. A vendégeket és a megjelent magyarságot Mr. C. Vámosi, a Magyar Ház igazga­tója üdvözölte, majd Hámos László a HHRF elnöke és Je­szenszky Géza nagykövet mu- Dr. Mádl Ferenc tatta be az elnököt. Mádl Ferenc elnök, Magyarország első embere közvetlen szavakkal szólt a magyarokhoz, kitért a gazdasági helyzetre, a hiányosságokra és az eredményekre, majd tizenegy pontban foglalta össze röviden mit is vár Magyarország az Amerikában élő magyaroktól. Az előadás után kérdések hangzottak el - az erdélyi magyar egyetem helyzetéről, a kettős állampolgárságról, a Tantervről, a Duna (Bős-Nagymaros) helyzetéről, a roma és olajügyről, mely napjainkban fő téma Magyarországon. A felszólalók gratuláltak Dr. Mádl Ferenc elnökké választása alkalmával, a közönség tapssal ünnepelte a Magyar Köztársaság elnökét. Végezetül a Himnusz eléneklésével zárult a találkozó. SIDNEY. Sydneybe szeptember 11-én megérkezett az olimpiai láng. Több tízezren ünnepelték Susie Maroney maratoni úszót, aki a város déli részén meggyújtotta a "helyi fáklyát". Eddig több mint 800 futó vitte a fák­lyát, többek között Albert monacói herceg, Daley Thompson egykori olimpiai bajnok, és a vak olasz tenor énekes Andrea Boccelli, Schmitt Pál, vívó olimpiai bajnok a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents