Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-12-14 / 47-48. szám
14. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 14, 2000 KaaaaaliiinMIhttiiii A moldvaiak elárasztották Erdélyt Gondolatok a Nobel-díjak átadása idején Évente Romániában közel háromszázezer ember változtat lakhelyet - derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból. Ez 30 százalékos növekedést jelent a kommunista időszak népvándorlási adataihoz képest A korabeli adatok szerint 1983-1989 között évente 217.000 ember változtatta meg lakhelyét 1990-ben ez a szám elérte a 786,000 főt - ami elsősorban a rendszer- váltás utáni "szabad világgal" magyarázható, aztán ismét visszaesett (1991-ben 265.000 fő), majd enyhe növekedést mutatva napjainkra megközelitette az évi három- százezer főt Az adatokat, elemezve a Transilvania Jurnal regionális napilap "A moldvaiak elárasztották Erdélyt" című cikkében megpróbál választ adni, honnan hová tart a népvándorlás - írja a kolozsvári Szabadság. A lap szerint a régiók közti migrációt illetően - ez a lakhelyváltoztatások számának 32 százalékát teszi ki - az emberek továbbra is Munténiából, Moldvából és Olténiából vágyakoznak el leginkább. A fő cél elsősorban Erdély, de jelentős vonzerővel bír a Bánság, Bukarest, illetve Dobrudzsa is. Általában a szegényebb megyékből vándorol a lakosság a gazdagabb megyék felé. Ez a tendencia elsősorban akkor érvényesül, amikor faluról városra történő migrációról van szó. Megfigyelhető a fordítotja is: amikor városról mennek falura, rendszerint a gazdagabb megyéket cserélik fel a szegényebbekért. A statisztikai hivatal adatai szerint Erdélyben a legiskolázottabb (líceumi, posztlíceumi és egyetemi képzésbenrészesült) lakosságú Kolozs és Brassó megye, ahol a lakosság 28 százaléka iskolázott. Ezt követi Hu- nyad és Szeben megye 25-27 százalékkal, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Fehér, Maros, Hargita, Kovászna 22-24 százalékkal, legvégül pedig Szilágy és Beszterce- Naszód megye 19-21 százalékkal. Ami a migrálók életkorát illeti, elsősorban a 20 és 35 év közötti korosztály adja legszívesebben fejét lakhely- változtatásra. A nemek közötti megoszlás szinte egyfor- • ma, kivéve a 14-25 év közötti fiatalokat: ebben a korban inkább a lányok azok, akik vállalják a költözés megpróbáltatásait. » <■ <■ ♦ HONVAGY Majd minden ősszel indulok, eladnám érte tőrömet nyakamon fényes réz-hurok, - hátamról pőre bőrömet. nem tartanak fel kék hegyek, kopaszra nyírnám üstököm, nem tartanak fel zöld legyek. - nem ennék semmit früstökön Érzem, hogy várnak "új" dalok s ha kifogy pénz és élelem, s a célomért, hogy meghalok: eldobnám érte életem, hagynám, hogy mély sírt ássanak nekem: Hazám, csak lássalak. Mikes Balázs Most éppen háromnegyed évszázada érdekes - bár nem örvendetes - esemény történt a magyar szellemi életben: hazai társaságok Nobel-díjra javasolták Her- czeg Ferencet. Minden bizonnyal azok a közéleti és társasági körök, akik kinevezték "írófejedelem"-nek. Támogatták a javaslatot hivatalosságok is, hiszen az író a Horthy-féle udvari néphez tartozott. Lelkesedtek a gondolatért - egy közéjük tartozó, asztaluknál ülő ember dicsőségéről lett volna szó. Mai ésszel nehezen érthető, hogyan gondolhatták, hogy az ő választásuk tekintélyt jelent majd a magas nemzetközi ítélőszék előtt. Aki azonban ismeri ennek az emberi körnek a naívságát, a mozgó világtól való elszigeteltségét, amelyben megvolt még az "extra Hungarian , non est vita" nemesi elvnek a ' maradványa - az megérti. Nemcsak a nemzetközi tér vonatkozásában volt nagy mértéktévesztés, hanem az országon belüli térben is: élt I és alkotott akkori hazánkban ' Babits Mihály, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, élt még Krúdy Gyula is. Ilyenek képviselték a nemzeti irodalmat és a nemzeti csúcsteljesítményt. Szerintünk célszerűbb lett volna közölük választani valakit. Na igen, de ők nem tartoztak a "jelölők" társaságához,a politika sem kedvelte őket. Magyarok voltak, ez pedig az akkori "mértékadó" helyeken nem volt jó ajánlólevél. Bartók és Kodály lehetnének a tanúi, meg a nagy nemzeti halott, Ady Endre. A Nobel-díjat odaítélő bizottság más értékmérővel dolgozott, mint az itteni szalonok közönsége; biztosan jól szemügyre vette a jelölt művét. Nem született magyar irodalmi Nobel-díj azóta sem. Értelmetlen lenne a magyar nyelv elszigeteltségét okolni; a finn nyelv éppen ennyire és ugyanilyen okból elszigetelt, északi nyelvrokonaink mégis kiérdemeltek egyszer egy Nobel-díjat. Kissé bosszúsan említem, hogy Herczeg Ferenc ajánlását tanítómesterem, Horváth János professzor fogalmazta meg. Pontosan tíz évvel később, most hatvanöt éve, mégis magkapta egy hazai műhely a nagy kitüntetést, bár nem az irodalmit. A díjazott Szent-Györgyi Albert volt, az egyetlen mindmáig, aki magyar földön dolgozott meg érte. Szóval, 1935-ben mégis megszületett a korábban elmaradt siker. Nemzeti sikerként kellett volna ünnepelni és örülni neki. Ehhez azonban fejlett nemzetre lett volna szükség, vagyis olyan közösségre, amely szellemileg egynek érzi magát, a- melyben a nézetek, eszmék eltérése, a világnézetek különbsége nem jelent megosztottságot. Másként állt itt a dolog. Igaz, sokan örültek, sokan értékelték a sikert. De nem örült mindenki. Akiknek jobbfelé húzódott el a szívük, azt híresztelték: zsidók ülnek a Nobel-díj agytrösztjében, azok kedveznek a liberális jelöltetnek. A nyi- lasok"ZS-vitamin"-temleget- tek. Egy ankedota szerint Hóman Bálint kultuszminiszter megveregette SzentGyörgyi vállát, és azt mondta neki: "Tudjuk, hogy az a C- vitamin-história értelmetlenség, de azért csak írjon róla, így majd több paprikát tudunk eladni külföldön." Ez történt vagy sem, ki tudja. De jellemző: a nagyméltóságú ("kegyelmes") főhivatalnok fölényeskedett a világhírű tudóssal, a germán glóbus helytartója^ a magyarral szemben. Szent-Györgyi professzor, mint köztudott, az USA-ban halt meg. Azóta több, idegenben elhunyt hírességünk koporsóját hazahozták, újra temették. Az ő hazahozatalára nem került sor, ilyen tervről nem. hallunk. Vajon miért? Dr. Bán Ervin Budapest Osztrák kutatóknak sikerült rajzban rekonsruál- niuk Bábel tornyát Az Irakban 1980 óta tartó ásatások meglepő ismeretekkel szolgáltak a babiloniak építészeti és statisztikai technikáját illetően - mondotta el Helga Trenkwalder professzor, az innsbrucki egyetem orientalistája, aki szerint Bábel tornyának alapterülete 90 x 90 méter, magassága pedig 77 méter volt Az ásatásokban részt vevő osztrák kutatók szerint a Nabukodonozor babiloni király (Kr. e. 605-től 562-ig) által építetett Bábel tornyát elsőrendű építészek tervezhették, és kiváló építőmesterek lehettek a kivitelezők. A Bábeltől mintegy 15 kilométerre délre fekvő borszippai (ma Birsz Nimrud) torony ásatási munkálatai megmutatták, hogy az eredetileg 77 méter magas építményt - amelyből 50 méternyi fennmaradt - különféle funkciókra szolgáló csatornákkal látták el, és az tökéletes téglaépületnek bizonyult. A nyugati világ kultúrájában fennmaradt nézet, amely szerint Bábel tornya "minden nyelv forrása", vagy Isten büntetéseként a "bábeli nyelvzavar" előidézője volt, a professzor asszony szerint arra vezethető vissza, hogy a középkori ember számára a bibliai mítosz a megbüntetett emberi nagyratörést jelképez te. A babiloniak számára azonban "természetesek" voltak a tornyok, és csaknem minden városukban épültek. Nabukodonozor uralkodása idején Bábel virágzó kereskedelmi központtá fejlődött. A babiloniak például Libanonból cédrusfát, Afganisztánból pedig kobaltot importáltak. Az élénk kereskedelmi forgalom magyarázza meg a városban tapasztalt "nyelvi zűrzavart" is. Az osztrák régészek abból indulnak ki, hogy Bor- szippa és a tőle 15 kilométerre északra fekvő Bábel te tvérváfósök voltak, és ezért a két torony egyformára é- pült. Az osztrákok által végzett ásatásokról készült, Húsz esztendő Borszippa - Egy torony Babilonban című filmet június 26-án mutatták be első ízben Innsbruckban. DR. GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológiai szakorvos RENDELŐ: " 157 East 72nd Street, New York, NY 10021 (212)744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * hkpotenda * Vesekő * Vese-és hólyagdaganatok * Nemi betegségek 24.ÓRÁS DÍJTALAN TELEFONKONZULTÁCIÓ
