Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-12-14 / 47-48. szám
Thursday, Dec. 14, 2000 Amerikai Magyar Szó 5. Dr. Király Béla Emlékezés Kovács Imrére (1913 - 1980) November 18-án a Kovács Imre Társaság és a XX. Század Intézete közönösen megemlékező ülést rendezett az íróról halálának huszadik, a róla elnevezett társaság alapításának tizedik évfordulóján. Borbándy Gyula író, Tóth Pál Péter demográfus, Szerencsés Károly és Szabó A. Ferenc egyetemi tanár, és ! további tudósok és kutatók emlékeztek meg az író-politikusról. Az ünnepség megnyitásaként Varga László és én, mint a Kovács Imre Társaság tiszteletbeli elnökei, Kovács Imrére, az emberre és barátra emlékeztünk. Az általam mondottakat így foglalhatnám össze: Kovács Imrére a Néma Forradalom 1937-es megjelenésekor figyeltem fel. A könyvet olvasva meggyőződtem arról, hogy a magyar sors tekintetében azonos a véleményünk. Például mindketten a radikális földreform hívei voltunk: Ő azért, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, én azért, hogy azé legyen, aki megvédi a hazát. Két év múlva, a vezérkari akadémia felvételi vizsgáján társadalomtudományból is dolgozatot kellet írnunk. Három kérdés közül a "Föld- tulajdon és honvédelem" tárgykört választottam, és a Néma Foradalom szellemében írtam. A "latifundiumok országa" vezérkarának érdeme, hogy radikális nézeteim miatt nem hogy hátrányban részesültem volna, hanem felvettek az akadémiára. Először 1943 nyarán láttam Kovács Imrét, a mai Erkel Színház épületében, a népi írók estéjén, amit kizárólagosan irodalmi eseményként hirdettek, de tudtuk, és nem is tévedtünk, hogy kizárólag a nemzet sorsáért aggódó politikai találkozó volt. Veres Pétert, a népi írók első emberét Kodolányi János, az Ormánságért aggódó író, őt pedig Kovács Imre ^ követte. Mindkettőjüknek fia lehetett volna a harmincéves Kovács Imre, aki délcegen, elegánsan, de neíri' hivalkodóan, magabiztosan, de nefn pöffeszkedve, meggyőzően a Néma Forradalom-ban kifejtett gondolatok elkötelezettjének mutatta magát. Eddig is tiszteltem, ettől fogva már arra vágytam, hogy találkozzunk, és cseréljük ki gondolatainkat. A háború mindent elodázott, találkozásunkra csak tizennégy év múlva került sor. 1957 januárjában Strasbourgban, az Európai Parlament védnöksége alatt, az elnökletemmel szabadság- . harcos kongresszust tartottunk. Megalakítottuk a Forradalmi Tanácsot, intéző bizottságában forradalmi vezetőket választottunk; de a nemzeti egység hangsúlyozása, valamint az emigrációs tapasztalataik és összeköttetéseik gyümölcsöztetése miatt beválasztottuk Nagy Ferenc, volt miniszterelnököt, Auer Pál, volt párizsi követet, és Kovács Imrét. Az első kettő jelen volt, Kovács Imre nem. Mint a kongresszust elnökló személynek, nekem jutott az a tisztség , hogy Kovács Imrével közöljem megválasztását. Érdeklődéssel készültem a találkozóra, ami New York-ban, a Free Europe Committee ■ Park Avenue-n lévő hivatalában zajlott le. Reményem teljesült, a • Néma Forradalom eszméi iránt elkötelezett írót és államférfit találtam meg benne. Közöltem vele, hogy az Intéző Bizottság tagjává és a Forradalomi Tanács sajtófőnökévé választottuk. Igaz öröm sugárzott szeméből. Hosszú beszélgetésünk során indult el az életreszóló barátság, ami ilyen kapcsolat legszilárdabb alapjaira épült: egymás filozófiájának, elkötelezettségének, munkájának és jellemének kölcsönös tiszteletére. Rövid idő alatt a hazánkért folyó munkánk három jelentős akcióját terveztük meg, és hajtottuk végre közösen. Ekkor indult meg a szovjet aggresszió kivizsgálására alakult ENSZ Ötös Bizottság munkája. A Bizottságot segítettük abban, hogy hiteles forradalmárokat toborozhasson tanúként, akiket titkos üléseken hallgattak ki az USA-ban és Európában. Hármunkat, Kéthly Annát, Kővágó Józsefet és engem, első tanúkként nyilvános ülésen hallgattak ki. Elkészítettem a beszámolómat, és azt napokon át csiszoltuk Kovács Imrével. így az kettőnk szellemi terméke lett. A Bizottság végleges jelentésében fel is használta a tartalmát. Röviddel ezután meghívást kaptam Washington-ba, a State Department-be való látogatásra. Két diplomata fogadott. A tárgyalást Emmons Brown úr vezette, aki ettől kezdve összekötőnk lett évekig a State Department felé. Sokat segített, és a magyarság őszinte barátjának bizonyult. Egy kéziratot tartalmazó csomagot adott át nekem: "Ez az anyag" - kezdte - "állítólag Nagy Imre munkája. Kormányom nevében Önnek kell átadnom azzal a javaslattal, hogy munkatársaival állapítsák meg, valóban Nagy Imre írása-e, s ha igen, közölje velem, mit szándékoznak vele tenni. Bármi is lesz az elhatározásuk, annak végrehajtásában minden támogatást megad a kormányom." V isszasiettem New Y ork- ba, egyenesen Kovács Imréhez mentem. Az okmány egy példányát neki adtam, kérve, hogy alkalmas személy bevonásával tanulmányozza azt, egy héten belül beszéljük meg, és határozzunk a teendőkről. Végül is megállapítottuk, hogy valóban Nagy Imre memorandumának vagyunk a birtokában, amit magyarul és világnyelveken is publikálni kellene. Ezt a javaslatot terjesztettem elő Brown úrral való legközelebbi washingtoni találkozásom alkalmával. Az eredmény a mű publikálása lett, magyar nyelven Nagy Imre: A magyar nép védelmében címen. A Forradalmi Tanácsot tüntettük fel kiadóként, és tömegével csempésztük be hazánkba. Nagy számban "legálisan" is bejuttattuk a köteteket az országba úgy, hogy a címlapra ezt a hamis címet nyomtattunk: L’aggres- sion Franco-Britanique Con- tre L’Égypte: 1956. A vámosok, ezt a tárgykört üdvös ügynek tekintve, beengedték a könyvet. Az angol nyelvű kiadást Amerika legnagyobb kiadója, a Prager and Son vállalta. Imre Nagy on Communism címmel. Megjelent , még német, francia, spanyol és japán nyelven is a kötet. Ez volt Kovács Imrével a legjelentősebb vállalkozásunk az emigrációban. A forradalom, amit Falu- dy György bölcsen és igazul "Te csillagának titulált, annak tűnt a világ szemében is. Soha akkora tiszteletet nem élvezett nemzetünk, az irántunk való érdeklődés is csúcsot ért el. Szükséges volt egy kézikönyvre hazánkról. Ezt a szükségletet igyekezett kielégíteni a Kovács Imre neve alatt, de közös munkánk eredményével született könyv: Facts about Hungary, ami 1958-ban a Hungarian Committee nevében adtunk ki. Ebben a három jelentős j akcióban váltunk igazán barátokká. A New Jersey állambeli Highland Lakes-en, új otthonomba, hetente, de legalább havonta kétszer, napokat töltött Kovács Imre fiatal feleségével, Mitzy-vel. Ott dolgoztunk, vi tatkoztunk, és pihentünk együtt. Sajnos, 1979-től mind ritkábban jöttek Kovácsék hozzám. Imre betegeskedni kezdett, és végül 1980-ban meghalt. Végrendelete szerint a hat koporsóvivő egyike voltam, és hármunkra, Varga Bélára, Varga Lászlóra és rám bízta könyvtárát és iratait. A könyvtárát pár évig Highland Lakes-i otthonomban őriztem, addig, amikor lehetségessé vált Benda Kálmánnal, a Ráday Gyűjtemény igazgatójával történt megállapodásom alapján a könyvek hazaszállítása. Ma is a Ráday Gyűjteményben találhatók, Kovács Imre neve alatt. Iratait pedig rendezés után New York-ban, a Columbia University Buttler Library kézirat gyűjteményében helyeztem el, ahol ma már nyilvánosak, és olvashatók. Ha valaki Kovács Imre személyiségét, igazi énjét meg akarja ismerni, olvassa el a Kovács Imre és édesanyja közötti levelezést. Öntudatos, határozott egyéniség, talpig férfi bontakozik ki az olvasó szeme előtt, aki édesanyjához úgyszólván gyermeki imádattal ragaszkodik, és a határozott férfi függ a gyenge öregasszony tanácsain. Az imádott anya pedig aggódva érdeklődik az Ópe- renciás-tengeren túlra vetődött fia sorsa iránt, hogy tanácsaival segítsen anélkül, hogy dominálni igyekezné fját. Igaz embert, és egy szent anyát ismerhet meg az olvasó. Ezzel a Kovács Imrével kötöttünk életreszóló barátságot. A november 18-i emlékünnepségen szomorúan emlékeztem barátomra, azzal a meggyőződéssel, hogy "ha most feltámadna, s eljönne közétek", ott ülne az Ország- gyűlés kormánypárti padsoraiban, talán még földművelésügyi miniszter is lenjie. Karácsonyi idill Nagy pelyhekben hullik a csillogó hó Befedte a tájat a hótakaró. Néhány nap és itt lesz a karácsony napja Ünneplésre készül a falu apraja, nagyja. Az utcai gázlámpák feldíszítve állnak Gyönyört okoz nekik, akik arra járnak. A kis téren négyen vígan énekelnek Nincsen vége, hossza a szent énekeknek. Énekelnek kis Jézusról, a szép karácsonyról Szeretetről, békéről, és a szent családról. Mások takarítják a lakást és ablakot, avagy sütik a sok ünnepi kalácsot. Az üzletek telve a sok vásárlókkal Majd sietnek haza a nagy csomagokkal Karácsonyfa alá teszik a sok ajándékot Az új ruhát, cipőt és a szép játékot. A lezárt karácsonyfa szobát, a gyerekek lesik Hányszor kell még aludni? anyjuktól kérdezik. Végre eljött a várt karácsony napja A házakat betölti az ételek illata. Vacsora után a lezárt ajtó is megnyílik, : Bent a díszes karácsonyfa, fényárban tündöklik A gyerekek a fát ámulva csodálják Majd az ajándékokat vígan bontogatják A harang szava felszáll az egész vidékre A falu népét hívja az éjféli misére. A havas utón az emberek a templomba sietnek Vannak akik gyalog, vagy szánkón érkeznek. Ott felszáll a himnusz, a kis Jézust dicsérik Az ég és föld királyát, és karácsonyt ünnepük. Tibor Fábián
