Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)

2000-11-30 / 45. szám

Thursday, Nov. 30, 2000 Amerikai Magyar Szó 5. 4r4r4r4r4r4r4r4r^r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r4r évforduló nafUá/i WWWWWWMÍWWWM ADY ENDRE 1877. november 22- én született a hihetetlenül intuitív költő. Születésekor szülei nemigen bíztak benne, hogy életképes, olyan csenevész csecsemő volt, de hálTstennek megmaradt, sőt ő lett a család szemefénye. Szegény édesanyja, a drága "ides" annyira elkényeztette, hogy ritka akaratos gyerek vált belőle. Pajtásai nem is akartak játszani vele, mert mindig hisztizett, ha nem az ő vágyai szerint folyt a játék, a fiúk sokszor ki is küldték a labdatérről. "Különösen csúnya, vézna, nagy szemű, feketésen sápadt fiú voltam, aki lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki" - emlékezett később, és ez a vágy egész életében elkísérte. Jórészt ezért járta később oly rendületlenül a pesti éjszakát, amelynek ő volt az egyik főszereplője. Krúdy Gyula ízes könyvecskében számolt be közös kalandozásaikról, s a történeteiből sok érdekes adalék tudható meg költő életéről. Például az, hogy bár soha nem volt elég pénze, Léda tanácsára soha nem mutatkozott pénz nélkül. Amilyen könnyelmű, bohém viszony fűzte az élet csaknem valamennyi komoly dolgához, olyan józanul osztotta be valamennyi fillérjét, tudta ugyanis, hogy pénz nélkül még ő sem duhajkodhat a pesti éjszakában. Krúdy szerint külön­ben nem is ivott annyit, mint elterjedt róla, sokszor csak megjátszotta a részegségét, hogy "annál szabadabban beszélhessen ellenségeiről, vetélytársairól, meg nem értőiről". Mert így nem haragudtak rá annyira, és ő szerette volna, ha szeretik.. (1919. január 27-én hunyt el.) Érdekes Érdekes eset történt minap. Egy barátom, aki egy átlagos amerikai, átlagos egyetemi végzett séggel és munkával, életében először ment el az Operába. Verdi: Traviata-ját látván, egy életre beleszeretett ebbe a műfajba. Olyannyi­ra, hogy a közönséget látván rögtön aggódni Deák Pál kezdett az opera jövőjéért. Mondván a hallgatóság közelebb volt a hatvanhoz, mint a harminchoz és pár év múlva nem lesz senki a nézőtéren. Megkérdezte mi az a legfiatalabb életkor, amikor is a szoktatás az operához elkezdődhet. Életkori megkötés nincs - válaszoltam, hiszen a kérdező is a harminc közelében tanyázik már. Csak a válasz­tásra kell ügyelni. Mi legyen az első darab, amit lát az ember? Természetesen valamilyen könnyed, szórakoztató, opera slágerekkel teli előadás. A Traviata kiváló kezdő darab volt. De említhetném a Trubadúrt, a Sevillai borbélyt, vagy a Varázsfuvolát. Az opera remek szórakozás és olyan klasszikus darabból, mint a Tosca még életbölcsességet is tanulhat akárki. Hiszen a szövegkönyveket nem kisebb gonddal írták, mint a zenét. A nagy zeneszerzők mellett nagy librettisták dolgoztak, nem ritkán igazi klasszikusokat alkalmaztak színpadra. Néha szinte egy-egy ilyen opera az iskolák tananyagaiba kívánkozna. De hát kinek kell ma az opera? Az egész társadalom kulturális és erkölcsi hanyatlása figyelhet meg. A minap Gerry Springer chicagói agyalágyult marhaságát mutatta a tv. A legalacsonyabb rendű prolikkal a showban. Olyan mocskot, ami azelőtt szégyellni való volt, most ez egyfajta szórakozás, erre van igény. Az is a műsor alapja, adjatok az embereknek, amit akarnak. Szóval ők ezt akarják, látni, hallani, élvezni. A klasszikus kultúrát művelni majdhogy szégyen számba megy. A csaló szélesen mosolyog a tv-n és a közönség ezen jókat derül. A hirdetők látják a sikert, és a nézők látják a hirdetőket, ez a siker. Azért az opera jövőjéért mégsem aggódom, mert most már eggyel több követője akadt. Traviatanként egy - az is valami! Armstrong - szupersztár A dzsesszvilág idén egész évben Louis Armstrong szü­letésének századik évforduló­ját ünnepli; annak ellenére, hogy a legújabb kutatások szerint nem kizárt: a Satch- mó-nak (Táskaszájú) becé­zett, legendás trombitás, komponista és zenekarvezető valójában nem is 1900 július 4-én az amerikai független­ség napján -, hanem egy évvel és egy hónappal ké­sőbb született. A centenáriu­mi koncertek, fesztiválok, kiadványok sorából kiemel­kedik a Sony Music Arms - trong köszöntőjé: augusztus­ban három, az ötvenes évek­ben megjelent nagylemez digitalizált változatát dobták piacra, majd ezt követte egy négylemezes, reprezentatív kivitelű, informatív kísérő­könyvecskével ellátott dísz­doboz. Még izgalmasabb- négylemezes The Complete Hot Five and Hot Seven Re­cordings, amelyen 1925 és 1929 között készült felvéte­lek szólalnak meg, s amely pontosan érzékelteti, hogyan vált Armstrong tehetséges, de mégis zöldfülű pályakez­dőből szupersztárrá, az ame­rikai dzsessz-szakma megha­tározó egyéniségéve. A Hot Five és Hot Seven ma már történelem. Egy olyan korszak dokumentuma, amelynek dzsessztörténetéről még ma is csupán felszínes ismerete kkelrendelkezünk,s a politikai-szociális, illetve a tágabb értelemben vett kul­turális háttéről, összefüggé­sekről meglepően keveset tudunk. Az biztos, hogy a New Orleans-i születésű Armstrong már tinédzser­ként bekerült a város pezsgő életébe, ahol legintenzíveb­ben Joe King Oliver játéka és stílusa hatott rá. Muzsi­kált utcán, vonaton és séta­hajón, kis, füstös klubokban tíz-húsz ember előtt, majd később már nagyobb színpa­dokon is. Ory együttese mel­lett Fate Marable és Zutty Singleton irányításával is zenélt, játszott az utcai pará­dékra szakosodott Papa Ce­lestin's Tuxedo Band-ben, s miközben trombitásként már ekkor megcsillogtatta bravú­ros virtuozitását és muzikali­tását. Armstrong vezetésével - egyenletesen magas színvo­nalon, helyenként érezhető kedvvel, magával ragadó len­dülettel és dinamizmussal játszották a Cornet Chop Suey, a Muskrat Ramble, a Big Butter and Eggs Man című számokat és a többi klasszikust - köztük a Heebie Jeebies-t, amelyben (egy rövid scatbetét erejéig) elő­ször hallható Armstrong külö­nös tónusú, rekedtes ének­hangja. Retkes Attila Magyar asmfe a A titokzatos Bánfai Ernő Kevéssé ismert tény, hogy a legendás Beatles e- gyüttesnek magyar tagja is volt egészen 1963 végéig, mégpedig Bártfai Ernő éne­kes-szaxofonos személyében, (Pete Best vév alatt) így ez volt az első angol-magyar kétnyelvű beatzenekar - adja hírül egy Magyarországon tavaly megjelent kiadvány. A szenzációs hír a továbbiak­ban így folytatódik: aztán John, Paul, George és Ringó úgy gondolták, hogy a jóké­pű és jó alakú Bártfai elvon­ja róluk a közönség figyel­mét, így megváltak tőié. Azóta Bártfai Ernő el­tűnt a magyar pop-rockzene élvonalából; sem budapesti újságírók, sem pedig zené­szek nem tudnak hollétéről, valószínűleg Nyugatra emig­rált. A budapesti kiadvány­nak tavaly sikerült exkluzív fotót szerezni amelyben Bártfai a Beatles tagjai kö­zött látható. BUDAPEST. A második félév sorozási adatai szerint a sorkatonai szolgálatra al­kalmatlan fővárosi fiatalok aránya az elmúlt évek 46.4 százalékáról 73,4 százalékra nőtt- jelentette az orvosi vizsgálatokat megtekintő honvédelmi bizottság. Olvassa ; í 0 a Magyar Szó-t MEGRENDELŐ Kérem küldjék részemre az Amerikai Magyar Szó-t Mellékelem az előfizetésemet egy évre 30.- dollárt Név:...„........................................................... Cím:............................................................... MEGÚJÍTÁS Megújítom lapom előfizetését egy évre............ fél évre............. Adományom a lap fenntartására ......................... Név:............................................................. Cim:....................................................

Next

/
Thumbnails
Contents