Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-11-30 / 45. szám
Thursday, Nov. 30, 2000 Amerikai Magyar Szó 3. Ajándék músor Eljött az idő, mikor beszámolhatunk és köszönetét mondhatunk a november 5- én megrendezett "Edith Piaf Remembered" Broadway kitüntetett ajándék műsoráért, amit Juliette Koka ajánlott fel a Tisza-i árvízkárosultak megsegítésére. A műsor Nt. Cseh György lelkipásztor bevezető beszédével kezdődött, majd Petőfi Sándor: Tisza című versét Cserey Erzsébet a Magyar Színház igazgatónője szavalta, utána következett a nagysikerű műsor, amire mondhatjuk, minden túlzás nélkül, hogy csodálatos volt. Köszönetét mondhatunk először is az Istennek, aki megmutatta az utat, hogy merre menjünk a színházterem bérmentes használatáért. Akkor amikor a Magyar Konzulátuson az ígéretükhöz híven nem tudtak helyet adni, de a 82-es utcai Református Egyház nagytermében (229 E 82 St.) a gálaműsort megtarthattuk. Nt. Drótos Árpád, Nt. Cseh György lelkipásztorok segítségével a nagyterem a legnagyobb rendben várt bennünket. Péter és az egy- házfiak az asztalok tologatásától a közönség bevezetéséig mindent vállaltak a siker érdekében. Detrech Kálmán magyar honfitársunk ingyen felhangolta a zongorát, a Molnár utazási iroda a Feri által kinyomtatott jegyeket árulta, fillér nélkül. A magyar újságok, az Amerikai Magyar Szó és az Amerikai Magyar Népszava, Szabadság háromJuliette Koka Nt Cseh György volt. Az utcáról jöttek be emberek, akik nem is voltak magyarok, de segíteni akartak a bajbajutottakon. Borsai Olga honfitársunk, akit sajnos az utóbbi időben az Isten nagyon meglátogatott 50 dollárt adott, emlékezve arra, amikor ő is árvízkárosult volt. Akik nem tudtak eljönni, csekken küldték el adományaikat és még mindig küldik. Köszönet és hála a segítségért! Nem vagyunk elveszett nép, a szeretet összetart bennünket és megsegít ha bajban vagyunk. Szeretettel: Bittó Boldog Klára és Attila szór hirdették a műsor idejét, igen jutányos áron. A közönség megjelenése és megnyilvánulása az ügy érdekében könnyekig megható (A nagyon nívós és felemelő ünnepség fő rendezője Klára és Attila volt, akik időt, pénzt nem sajnálva minden áldozatot meghoztak, hogy ügyük a "segítés" ügye sikerüljön. Áldozatos és önzetlen munkájukért minden elismerést és köszönetét megérdemelnek.- Szerk.) A legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért a magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek magyarul pénteken du.6 órakor az 57-es Cabel-csatornán Manhattan Hungarian Magazin Extra szombaton de. 10 órakor a 34-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra Brooklyn V vasárnap du. 5:30-kor az 56-os Cabel-csatorna Brooklynban Bikkál Gyula igazgató-főszerkesztő Megállhat-e a népességfogyás? Az ország súlyos gondja a népességfogyás - gond legalábbis azoknak, akiket az ország sorsa érdekel. A kormány és a politikai prédikátorok azt állítják, hogy elfogyunk. Sokáig olcsó propagandának tartottam, a hatalom támogatására hívó riadónak (az ő részükről valóban az), egyben hangos ígéretnek, arra, hogy a kormány a "galádtámogató" politikájával megmenti a nemzetet. Valójában időn kívüli gondolkodás, hiszen a család bomlása és ezzel kapcsolatos gyermektelenség a válságba jutott nyugati civilizáció övezetének általános jelensége. Oswald Spengler óta sokat hallunk az európai művelődési kör hanyatlásáról. A kilencvenes években nálunk sokan emlegették; az Elet és Irodalomban sorozatnyi cikk foglalkozott vele. Popper Péter, a neves pszichológus írta le a legkedvezőtlenebb látleteket: "Az Első Világháború az agónia kezdete. A Második a vég. Azóta? A felbomlás foszforeszkáló li- dércfénye." A világnak ez a darabja átélt már végkorszakot, a távoli múltban, tehát a történettudomány pontosan beszámolhat róla. (Megtette Spengler is.) Az ókor utolsó századairól van szó. A hanyatláshoz akkor is hozzátartozott a demográfiai válság. Azt tanultuk valamikor a történelemkönyvekből, hogy a császárság utolsó korszakában elnéptelenedtek a városok. Bizonyára nem azért, mert az emberek vidékre költöztek, hanem azért, mert fogyatkoztak. Most is, mint akkor, terméketlenné válik a család, stagnál vagy csökken a lakosság száma az európai civilizációjú államok nagy többségében. Egy világtörténelmi folyamat részei vagyunk tehát, és felelőtlenül beszél, aki a jelenséget magyar bajként panaszolja. Az igaz, hogy van külön magyar szerencsétlenség is, a szapora halál; tőlünk nyugatra a halált féken tartják. Szóval, politikusaink és szónokaink fontoskodásának tartottam a panaszkodást, régi idők avítt borongásának, nem egészen ok nélkül. De amikor, néhány hó- ' napja, olvastam az 1999. év demográfiai statisztikáját, én is megijedtem. A fogyás annyira meggyorsult, hogy az adatokból a közeli megroppanás veszélyét lehet kiolvasni. Nyugaton még nem ilyen ; nagy a baj. Nemcsak a születésszám siet tovább a zérus irányában, hanem a halál magyar zsákmánya is egyre gyorsabban gyarapodik. A sír, amelyet Kölcsey és Vörösmarty tulajdonképpen a nemességnek jósult (mert a népnek akkor még bőven voltak tartalékai), valóban olyan sírrá mélyülhet, "hol nemzet süllyed el". Jánosi Zoltán megírta az elképzelhető legborzalmasabb változatot Nagydíj c. rémnovellájában. (Megjelent a Körkép 1999 c. kötetben.) Vezetőink hiába bíztatják magukat, ezt még a nagyvilág hatalmasai sem tudják megtenni. A kormánynak igenis vannak kötelességei, amelyeket teljesítenie kell, de ezek nem szónoki és ideológiai, hanem szociális jellegűek. Ha más irányban próbálkozik, önkényesen foglal el harcálláspontokat, míg a rá bízott frontszakaszra nem vonul fel. Az állami feladatot röviden meg lehet fogalmazni: 1. Teljes mértékben az államnak kell viselnie a kétgyermekes szülők vállalásának fedezését, mert ezek az emberek utódokat állítanak maguk helyett. 2. A teljes átvállaláson túl is különleges státust kell adnia a három- és többgyerekeseknek, mivel ezek a szülők mások helyett is vállalják az utódállítást. Az állam azonban jelenleg nem ezt teszi. A családi pótlék harmadik éve egy krajcárral sem emelkedik, s mivel a pénz hígul, a biztos és minden szülőnek járó támogatás (amely jóval innen van az átvállaláson) értéke csökken. A családi adókedvezményt csak bizonyos jövedelemhatáron felül vehetik igénybe; nem segít azokon, akik kevés adót fizetnek. Kis jövedelmű családok tízezreinek vagy talán százezreinek a gyermek kompenzálatlan többletterhet jelent. Kedvezőtlen az új munkatörvény is; nagyobb szabadságot ad a munkaadónak a munkaidő meghatározásában, ennek keserves következményei lehetnek a dolgozó anyák számára. Az egészségügy szaporodó nyavalyái pedig kezére játszanak a lagna- gyobb munkaadónak, a halálnak. Néhány héttel írásom tervezése előtt hírek jelentek meg arról, hogy a 2000. év folyamán lassult a népesség fogyás. Számadatot csak egy újságban láttam, eszerint az 5 ezrelékes mérték 4.2-re csökkent. A vészes pillanat, á tízmilliós határnak lefelé való átlépése, valamennyire elodázódik. Nem valószínű, hogy az államnak ebben érdeme lenne. Az egyik lehetséges ok: most kezdenek szülni a népes "Ratkó-nem- zedék" leányai, és ugyanez vonatkozik a hetvenes évek kisebb mértékű lakosságnövekedése idején született nőkre. Várható a népességfogyásnak egy további oka. Jelen van az a keleti hogyo- mány, amely nem hagyja nagyra nőni az egyént. Ha az EU-csatlakozással teljesen kinyílik a nyugati kapu, nagy tömegben mennek majd át rajta, akik megtehetik. Ez már nemcsak mennyiségi, hanem vészes minőségi fogyás is lenne. A legpesszimistábbak szerint Magyarország lakossága hat és fél millióra csökkenhet. Mi a cél? Meg akarunk maradni. Nem fellahnépként, nem néptöredékként, hanem nemzetként. A politikai megváltás kínálataiban nem bízhatunk. Csak magunk tarthatjuk meg magunkat, mint már Zrínyi értésünkre adta. Kölcsey, Vörösmarty, támadjatok fel kis időre. Most lenne a vészkiáltásotoknak alkalmas ideje! Dr. Bán Ervin Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára „ Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023
