Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-10-26 / 40. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Oct. 26, 2000 Jeszenszky Géza nagykövet Árpádhon-i telepeseknél járt Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet az elmúlt héten látogatást tett Louisiana államban, és útjának egyik érdekes állomása volt a New Orleanstól mintegy 70 kilométerre fekvő Árpádhon nevű magyarok alapította település. Főként Ohio és Pennsylvania állam ipari üzemeit, bányáit hagyták itt azok a - zsigereikben sokkal inkább a mezőgazdasághoz kötődő - magyarok, akik először 1896-ban érkeztek erre a tájra, ahol bőven jutott számukra föld és azon földiepret kezdtek termeszteni. 1910-ben már 65 magyar család telepedett le a környéken. Magyar nyelvű újságjuk volt, létrejött katolikus és refomátus közösségük. Az utóbbi templomában több, mint ötven évig csak magyarul folyt az istentisztelet. Árpádhonban 1935-ig növekedett a magyarok száma - akkor kétszáz család, összesen ezerötszáz lélek lakta. Aztán lassan érződni kezdett az amerikai "olvasztótégely" hatása, Szabóékből Taylor, Királyékből Kingék lettek - ma már csak a falubeli öregek beszélnek magyarul. Ők kivétel nélkül a tiszadobi szegény részesbérlő családból származó Alex Bartustól tanulták a nyelvet. Bartus 1925-től öt évtizeden át volt a falu református lelkésze a helyi magyar iskola igazgatója, s egyben az epertermesztés fortélyainak nagy ismerője. Jeszenszky részt vett az árpádhoni magyarok idei szüreti mulatságán, amelyen az Életfa amerikai-magyar népzene együttes is fellépett. A nagyköveti látogatás programjában szerepelt még a New Orleans-i egyetemen, valamint az ottani Világkereskedelmi Központban tartott előadás Magyarország, illetve a térség helyzetéről - az utóbbi helyszínen főként a gazdasági eredmények ismertetésére összpontosítva. E kereskedelmi központ alapítója a tekintélyes helyi üzletember, Fábry Pál - aki egyben a magyar Pulitzer-díj alapítója is, és aki meleg szavakkal köszöntötte Jeszenszky Gézát és feleségét. Meghalt Bandaranaike asszony A Sri Lanka-i választások napján meghalt Szirimavo Bandaranaike, Ceylon (mai Srí Lanka) volt miniszter- elnöke, a világ első női kormányfője. 84 éves korában szívroham végzett vele, visszaúton szülővárosából, Gam- pahából a fővárosba, Colombóba azután, hogy szavazókörzetében leadta voksát a parlamenti választásokon. Bandaranaike asszony rossz egészségi állapota miatt az idén augusztusban mondott le posztjáról, és adta vissza a kabinetalakítási jogát lányának, Csandrika Bandaranaike Kimaratun gának, aki az indiai-óceáni szigetország elnöki tisztét tölti be. Szirimavo Bandaranaike három alkalommal volt miniszter- elnöke Ceylonnak. 1960-ban lépett politikusi pályára, annak nyomán, hogy férje merénylet áldozatául esett. A gazdag földbirtokos családból származó asszony földreformot hajtott /égre. Döntései radikális változásokat idézett elő Srí Lanka gazdasági és politikai életében. Legyen Ön is támogatónk Hungarian TV Magazine of Queens Adásunkat minden héten a QPTV 57-es csatornán sugározzuk szombaton este 8-9 óráig és ezt az adást szerdán délután 2 órakor megismételjük. Stúdiónk vállalja magyar országi videók átfordítását amerikaira vagy fordítva. Érdeklődjenek Üsztöke István producer-szerkesztőnél az a- lábbi telefon vagy fax számon: 718-721-2824 Megmaradni ezeregy nemzedéken át... Könnyező sírkövek □so Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 730-kor műsort közvetít a ManbattanCabel-televízió 34-es csatornáján Az örök megállapodás kertjei gyertafényben úsznak. Régen láttam ilyen rendezett kis túlvilági településeket, talán mert az elmúlt öt esztendő borzalmainak hatására az élőknek nem futotta sem energiájukból, sem idejükből arra, hogy az öröklét hantjait diszítgessék virággal és gyertyával. Ám az is lehet, hogy nekem nem volt szemem erre a léleknyugtató szépségre. Most már akor is látom a sírt borító vasrózsákat, amikor éppen a Lánchíd oroszlánjainak árnyékából szemlélem a Duna csillogó víztükrét, vág/ a Halászbástyáról, kedvenc helyünkről egykoron apámmal... De itt vagyok most a csendes faluszéli temetőben, a- honnan a völgyben elterülő falut néztük kinyiló lélekkel, amikor a nagyanyám sírját zsaluztuk és öntöttük ki betonból, mert márványra vagy gránitra nem futotta. Mégis ellene fordultunk a pusztító évtizedeknek. És a századok, és az ezre- dek? Azokkal a még megmaradóknak lesz-e erejük megküzdeni? Átmenteni rajtuk egy fogyatkozó, éppen az ifjúságától és értelmiségétől megfosztott önmegoszlás nyomorította kisebbségi népet. Ha márványunk nem is, hogy talpa alá helyezzük a vártán, de cementünk lesz-e hozzá vajon, hogy idekössük vele, ehhez a völgyhöz, sorjázó nemzedékeken át? Az üzenet most hazahívta messzire távozottakat is, a- kiknek megüresedett helyén szívós tarack nő, míg bakancsos lábak le nem tapossák. Aki pedig megjött, az velünk együtt töpreng az érthetetlen csodán, amit életnek nevezünk, és ellentétpárján, a holtak nem létén és létén... A simogató kézzel felvirágozott sírok előtt, ha felegyenesedünk ugyanis, nem le, hanem fel, a fénylő nap korongja felé tekintünk, és az igazi ragyogást még valahol mögötte sejtjük. Ugyanazokkal az emberekkel találkoztam a falu mindkét temetőjében: a keletiben és a nyugatiban. Lám, egy közösség tagjai vagyunk és fájdalmunk színhelye is azonos. Kövek itt is, ott is... Mindenütt, amerre lépünk. A márvány,- gránit-, beton- vagy egyszerű fakeresztekben pedig ott a bölcsek kövének legyőzhetetlen tudása: meg maradni ezeregy nemzedéken át úgy, hogy megteremtett szellemi javainkat becsületesen megőrizve adjuk át az örök túlélőknek. Hogy ne kelljen mindig mindent élőiről kezdenünk. Hogy egy gazdag nép örököseinek tudhassuk magunkat. Vajon képesek vagyunk-e erre, vagy képtelenek, megosztottságunk miatt? Tudunk-e óvakodni azoktól a "nemzetfiaktól", akik úgy óhajtanak nagyobbakká válni, hogy a náluknál különbeket bemocskolják, kiközösítik. Nem a történelem malmára, hanem a maguk aka- dozó-csikorgó malmocskájára hajtják a vizet. Nézem a köveket. Lehetnek a történelem tartópillérei? A gyertyafényben megmegcsillan rajtuk egy-egy esőcsepp. Könnyeznek talán? Csordás Mihály Szabadka A temető Kis falunak, csendes határában A patak mentén, ott a temető, Szerte a fejfák, szerényen állnak, Megviselte már a zordon idő. A sírok ottan, néma magányban A bús komorság honol szerte szét Nem látogatja sirukat senki, csupán néha, az enyhe kóbor szél. Néhány sírnál, szomorú fűzfa áll Levelét olykor, mozgatja a szél. Az ágán kis madarak pihennek Ok adják a halk halotti zenét. Ha a holtak életre kelnének És őfelettük megnyílna a sír Ok sok mindent tudnának mesélni, Melytől elzárja a mély rideg sír. Lenne ki dicsérné e földi életet Beszélve a sok jó szerencséről. Míg mások szava panasszal telve Mert senki nem óvta, a földi szenvedéstől. Egykor jön a feltámadás napja Midőn Jézus vissza fog térni Akkor majd minden halott feltámad És a sírból elő fog lépni. Ekkor a földön új világ kezdődik Hol nem lesz többé, szenvedés,, halál. Aki a Biblia szerint élt a földön, Mindaz örök életre talál. Tibor Fábián ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most én akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönnek az Egyesült Államokba Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East 42nd Street, Suite 601 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondossággal dolgozik, keressen fel!
