Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-20 / 3. szám
6. Amerikai Magyar Szó Lipták Béla Már kezdtem megszokni, hogy ez a három ember mindenhová követ engem, hogy mindenütt jelen vannak. Az egyik reggel, amikor kiléptem a Hegyalja úti Charles Apartment Panzió ajtaján, már köszöntem is a kapu előtt cigarettázó, középharmincas és számomra egyre ismerősebb gorilláimnak, akik úgy követnek, mint az árnyékom. Múltkor is ott vártak a lépcsőházban amikor felcipeltem Demszky Gábor emeleti lakásába a szamizdátjaihoz szükséges cuccot, meg tegnap is ott ültek a miénk melletti asztalnál, amikor a köztemetőbe indulás előtt Mécs Imivel ott találkoztunk a cukrászdában. Lehet, hogy éppen azért hagyta el Imi a fényképezőgépét, mert felidegesítették a gorillák, ugyan az is lehet, hogy éppen ők emelték el, mert érdekelte őket, hogy mi van a filmen? Mára talán már csak ködös emlék, hogy milyen is volt 1983-ban M agy arország? Arra mindannyian jól emlékszünk, hogy akkor Moszkva hű helytartója, Kádár uralkodott az országban, hogy a Grósz, Horn, Kovács vagy Martonyi féle reform-kommunisták még tisztelték a pártfegyelmet, de azt már elfelejtettük, hogy milyen is volt akkor az átlag ember tudata, hogy milyen megfé- lemlítettség kötötte gúzsba a magyar lelkeket? Én soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot amikor Csoóri Sanyival ülünk egy taxiban (ha jól emlékszem Kis Jancsihoz, a Beszélő szerkesztőjéhez voltam útban) és közben Sanyival ugyanúgy beszélgettünk, mint bármikor máskor. Egyszer- csak arra leszek figyelmes, hogy a taxi kis híján belerohan egy szembejövő tehera- tóba! A sofőrnek nem látom az arcát, csak azt, hogy a teste merev, a nyaka olyan vörös, mint a rák és reszket a válla. Egyszóval, olyan megfélemlített volt az 1983- as magyar tudat, hogy a különben talán nem is pipogya sofőrben, két ember őszinte, Thursday, Jan. 20, 2000 Nagy Imre sírja és a gorillák (1985 október 9-én, a Wall Street Journal-ban, egy szerkeszőségi oldalon megjelent cikkemben bejelentettem, hogy a Gyűjtő Fogház melletti köztemetőben, a 301-es parcellában magtaláltuk Nagy Imre sírját Több éves kutatásnak volt az eredménye ez a cikk, olyan kutatásnak, melyet minden eszközzel akadályozott a hatalom. Ezen eszközök egyikéről számolok be az alábbiakban, leírva annak egy 1983-ban lejátszódott részletét) szókimondó párbeszédénék hallgatása olyan rémületet keltett, hogy már vezetni is alig volt képes, majdnem balesetet csinált. A vonat Hajnal van. A Nyugati Pályaudvarra igyekszem. Már tegnap megvettem a számozott helyjegyet a nyíregyházi gyorsra, hogy út közben szundíthassak egyet. Tegnap, a jegyvásárlás előtt még körül is néztem, nehogy figyeljenek a gorilláim amikor a jegyet veszem. Most Kiss Sándor temetésére készülök Vásárosnaményba. Én abból a szempontból szerencsés ember vagyok, hogy Édesapám mellett még két "lelki édesapám" is volt, az egyik Illyés Gyula bácsi, a másik Kiss Sanyi. Sándor pataki diákként indúlt az életbe, majd 1944-ben a Görgey zászlóalj tagjaként ellenálló lett és később, amikor elfogták a nyilasok, megismerte a zöld terror börtönét és kínzókamráit. 1945 után a Parasztszövetség igazgatója, de a vörös terror ha- talomrajutása után újból elfogják és így megismeri Recsket meg a vörös terroristák kínzókamráit is. Ma a vásárosnaményi temetőben Békési Géza nyíregyházi lelkész fogja búcsúztatni, de gondolom szólnak majd a sírnál Oláh István, Halászi Józef, Futó Dezső és küzdelmes, nemes életének más bajtársai, harcostársai is. Amikor a vonaton rátalálok a fülkémre, egy asszonykát látok a félig nyitott ablak mellett a kisfiával. Az én helyjegyem velük szembe szól, leülök és megpróbálok elaludni. Már szundikálok amikor érzem, hogy elindult a vonat. Szeretem ezt az á- lombaringató, békés zakatolást... Már félálomban hallom, hogy nyílik a fülke ajtaja. Sejtem, hogy a jegyeket kezelni jött a kalauz, felnézek, de nem a kalauzt, hanem a három gorillámat látom az ajtóban. "Szóval itt vagy te büdös zsidó!" - mondja a nálam 20-25 évvel fiatalabb, vastag nyakú BM-es, kinek a mély és reszelős hangját most hallom először. A velem szemben ülő asszonyka rémülten behúzza a nyakát, a kisfiú csodálkozva bárnál. A gorilláim előkotorják helyjegyeiket, letelepednek. Kettő mellém egy velem szembe kerül. Miután elhelyezkedtek, a vastag nyakú tovább folytatja: "Kidobunk az ablakon te szemét!" - mondja nekem, míg a két társa trágár káromkodással helyesel, a kisfiú meg elkezd sírni. Én persze nem válaszolok nekik, de az asszonyka olyan rémült képet vág és a kisfiú annyira üvölt, hogy erre nem számítottak és ettől egy percre eltanácstalanod- nak, abbahagyták a káromkodást, kirántom a fülke ajtaját és otthagyom őket. A furcs ízű kávé Az étkezőkocsiban nincsenek székek. A padlótól a mennyezetig nyúló, krómozott vasrudakra szerelt kerek kis asztalkák várják itt az utasokat. A pincért leszámítva egyedül vagyok a helyiségben. Kávét kérek. Most a hátam mögött lépéseket hallok. Leteszem a kávéskanalat és éppen fordulnék hátrafelé amikor óriási lökést érzek, mivel, mint azt zuhanás közben észreveszem, a vastagnyakú gorillám teljes erővel belémütközött.Négykézlábra esek és mirefeltápászkodom, már megint egyedül vagyok. Csak annyi változott, hogy eltűnt a pincér is. Mikor felállók, látom hogy a kiskanál átkerült a csésze bal oldalára, de maga a kávé megúszta a incidenst. Szörcsintek egyet, de utána azzonal leteszem a csészét, mert szokatlanéi furcsa, rossz íze van ennek a kávé nak. Aztán mégegyszer megkóstolom, de az a furcsa íz nem múlt el, sőt ha lehet még rosszabb. Nézelődök a pincér után, de nincs sehol. Úgy érzem magam, mint aki túl sok altatót vett be, de nem gondolok semmi rosszra, elkönyvelem azt az incidens okozta idegességnek. Bizonytalan léptekkel megyek vissza a fülkémbe és meglepődöm amikor üresen találom azt. Ez furcsa, mert a vonat nem állt meg, nem volt hol leszállni az asszonykának, de most valahogy tompa a fejem és nem töröm ezen sem. Vásárosnamény Nyíregyházán az átszállásnál összefutunk Varga Domokossal, a jó baráttal és íróval (Móricz és Mikes tisztelőjével, ki az utóbbit Szómíves Kelemennek becézi) és együtt megyünk tovább Vásárosnaményba. Én egyre furcsábban érzem magam, de Dombinak ez talán nem tűnik fel, azt gondolja, hogy szegény Sándoron, a halálon, a temetésen jár az eszem. A valóság az, hogy egyszerűen ki-kihagy a tudatom. Pár pillanatig jelen vagyok ott ahol éppen vagyok, aztán percekig (vagy órákig?) semmi, megszűntem létezni, nem vagyok! így az egész temetésről is csak két pillanatképem maradt. Az egyik az, hogy hosszú sorban gyalogolunk a temető földes útján és én, mint egy gyerek, Dombi kezét fogva ballagok mellette és ez valami olyan meleg biztonságot ad, mint valamikor régen, amikor még Apám kezébe kapaszkodtam séta közben. Vásárosnamény A másik pillanatkép ami megmaradt, az annyi, hogy a temető falánál felhalmozott száraz virágok között fekszem és Dombi bíztat, hogy keljek fel. Ezután betuszkolnak egy gépkocsiba, melyet Göncz Árpád (Kiss Sanyi barátja) vezet, de ül a kocsiban egy fiatalabb férfi is. Árpiék egy taxiállomáson tesznek le és megmondják a sofőrnek, hogy vigyen fel Pestre. Az útról magáról semmire sem emlékszem, de arra igen, hogy nem volt pénzem kifizetni a taxit és arra is, hogy nem találtam Anyám lakását. Arra már megint nem emlékszem, hogy a sofőr végül miként találta meg a Fehérvári úton az ötödik emeleti lakást és arra sem, hogy szegény Anyám miként fizette ki a taxist. Öngyilkossági kísérlet A következő pillanatkép bizony nem tudom, hogy percekkel, vagy órákkal későbbről való, csak annyira emlékszem, hogy állok Anyám ötödik emeleti teraszának a korlátján és olyan érzésem van, hogy én innen most, mint ősszel egy falevél, úgy fogok lelebegni, s hogy ez nem valami terv, nem valami cél, hanem ez a biztos jövő. Nem tudom, hogy miként kerültem le a korlátról. Azt sem, hogy mennyi idő telt el a következő emlékig. Összesen arra emlékszem, hogy telefonon hívom Gyula bácsi lányát, Illyés lkát és hogy ráz a sírás, nem tudom abbahagyni. Nem tudom miért hívtam fel lkát, nem tudom hol találtam meg a telefonszámát és azt sem tudom, hogy mit mondtam neki? Csak a rémült hangjára emlékszem, arra hogy rámismert és kinyögte, hogy: "Öcsi?!" Aztán a következő kép ami felrémlik annyi; hogy Anyám lakásában az ágyon fekszem. Az ágy mellett ott áll kedvenc unoka- testvérem a férjével, kicsit hátrább Czine Miska. Csend van, de az is lehet, hogy én beszélek, de nem hallom a saját hangomat. Anyám, egy távoli unokaöcsémmel, Al- torjay Andrással sustorog a másik szobában. András orvos és pár perc múlva valami olyant érzek mintha beleszúrtak volna a karomba. Ezután egy jó hétig nincs semmi emlékem... folytatjuk Dr. MOLNÁR TAMAS FAMILY PRACTICE Általános, családi orvos 83-39 DANIELS St. Briarwood queens N.Y. 11435 Tel: 718-291-5151 One block East of Main SL and two blocks South of Grand Central Pkw. Bus: Q 44 Main St. & Grand Ct. Pkw. Q 60 Queens Blv.& Van Wyck Blv. Subway: F Van Wick Blv. Station.______ Magas vérnyomás, cukorbetegség, kisebb sérülések, baleset, oltások, cholesterol, izületi bántalmak korszerű diagnózisa és gyógykezelése EKG, röntgen, laboratóriumi tesztek a helyszínen Gondos orvosi kivizsgálást és kezelést nyityt .az egész család számára. Szükség esetén kórház biztosított * Biztosítást elfogadunk
