Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

2000-06-15 / 24. szám

Thursday, June 15, 2000 Amerikai Magyar Szó 3. 121 klimatizált szobánk mind­egyikében telefon, minibár, Internet- és számítógépcsat­lakozás, színes televízió mű­holdas csatornákkal és házi­mozival, valamint elektro­nikus kulcskártyarendszer biztosítja vendégeink kényelmét. A szállodá­ban nemdohányzó emelet, étterem, kávé­zó, szauna és fitness- terem, valamint saját parkoló áll rendelke­zésre. Konferencia­kapacitásunk eléri a 240 főt. Romániában visszaszorultak a kormánypártok Az ellenzék győzelmét hozták a múlt heti romániai helyhatósági választások több településen. Erdélyben is jelentősen megizmosodtak, mégpedig a demokratikus konvenció pártjainak térvesztése közepette. Az alacsony részvétel miatt azonban a legtöbb városban második fordulón kell majd dönteni a polgármester személyéről. Jt Marosvásárhelyen továbbra is Fodor Imre az esélyes a polgármesteri tisztségre. Bukarestben Ion Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) fölényes győzelmet aratott Az RTDP sok erdélyi városban is megerősödött pl. Nagyszebenben, Brassóban és Aradon Kolozsváron a helyi tanácsok versenyét az RMDSZ nyerte 22,5 százalékkal. Második Funar pártja a Nagy- Románia (NRP) Párt mely a voksok 21.8 százalékát kapta. Kolozsváron a polgármester választást Funar nyerte 45.88 százalékkal, második helyezett Eckstein Kovács Péter 21.15 százalékkal. Nagyváradon Kapy István DMDSZ-es jelölt győzött. Székelyföld legnagyobb városaiban Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen a helyi tanácsokat további négy évre az RMDSZ fogja uralni. Megsebesült Maszhadov A csecsenföldi Nozsaj-jürt térsé­gében folyó harcokban súlyosan megsebesült Aszlan Maszhadov csecsen elnök - közölték az orosz ellenőrzés alatt álló Gudermesz- ben. Csecsenföld délkeleti részé­ben 600 csecsen fegyverest kerített be az orosz hadsereg nagyszabású "terrorellenes" hadművelete kere tében Általános polgári ellenállás Szerbiában Több ezer polgár gyűlt össze Újvidék központjában a Szabad­ság téren, hogy kifejezze tiltakozását a fokozódó állami terror ellen. Stevan Vrbaski Újvidék polgármestere fordult az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, hogy ezt a rendszert nem lehet megváltoztatni, ezért a hatalmat le kell cserélni. Borislav Novakovié a képviselő-testület alelnöke, rablóknak és gyilko­soknak nevezte a jelenlegi hatalmat, mert tíz éve terrorizálják a népet. A rendszerváltást azért tartja fontosnak, hogy gyermekeink itt maradjanak, és ne a külföldi nagykövetségek előtt várakozzanak azzaf á céllal, hogy elhagyják az országot. * A legnagyobb ellenzéki pártok Szerbia polgárait polgári engedetlenségre szólították fel a Studio B Rádió és Televízió­nak a szerbiai kormány részéről történt elfoglalása miatt * A Szerbiai Polgári Szövetség felszólította a Jugoszláv Katonaság és a rendőrség tagjait, ne engedjék meg, hogy "egy tönkrement rezsim megmentésének eszközei legyenek" "Katonaságunkhoz és rendőrségünkhöz fordulunk, amelyek viselték e hatalom tönkrement ideológiájának, ambícióinak és háborúinak terhét, akik kollégái valahol Szlavónia, Bosznia és Kosovo hadszínterein maradtak. A saját és az ő gyermekeik érdekében kérjük őket, mondjanak erélyes nemet ennek a rezsimnek, álljanak a nép mellé, legyenek annak szerves és nem pedig elidegenített részei" - áll a SZPSZ felhívása. (Szemelvények az Újvidék-i Magyar Szó-ból) Beküldte: Horti Ibolya | i A 4 ft (S Is §. tjt - u §¥ £ & illii Hatalom, jelkép vagy közös identitásunk szimbóluma? A nemzeti zászló Nemrégiben vitafórumot tartottak arról a törvényter­vezetről, amely szerint a köz­épületeken folyamatosan a nemzetiszínű zászló lengene. A törvényt, hiszem nem két­harmados, feltehetően heves viták után megszavazzák, de ez a kérdés kevésbé fontos része. Az igazi az, hogy vajon kinek mit jelent e zászló. Hiszen egy zászló lehet a többség hatalmának jele, de lehet a nemzet közös szim­bóluma, amelyhez korra, nemre, felekezetre és anya­nyelvre tekintet nélkül bárki odatartozónak érzi és érez­heti magát. Alig több mint másfél évszázada - nemrég ünnepel- tük - zajlott a márciusi forra­dalom. Egy forradalom, a- melynek szereplői sokszínűek voltak, és mégsem bábeli zűrzavar, hanem megértés és egyetértés uralkodott. De szent volt a cél, hősi a harc, sokáig szinte csodákig sike­res. Közös harc volt, amely­ben együtt küzdött, és együtt halt meg magyar, német és lengyel ajkú, katolikus, refor­mátus, izraeli és unitárius, együtt, egyként és egyenlő­ként pór, polgár, nemes és főnemes. A nemzet szó ön­magában is egységet jelent. S a nemzet egysége, mint majd 1956-ban is, csodát csinált. S bár a harc ekkor is, akkor is elbukott, megteremtette a későbbi alkupozíciót. Ezt a nemzetet elnyomni lehetett, de megtörni nem. Kufstein, Olmütz börtö­nei, Rákosi munkatáborai éppen ezt a nemzet- és sza­badságeszményt próbálták kiirtani. Trianonban az országot próbálták kínpadra feszíteni, a kommunismus eszményei mentén pedig a nemzetet. A XX. század során egységünk került a diktatúrák bárdjai alá. Először a fajelmélet ne­vében hajtottak el és küldtek gázkamrába százezreket, aztán hadifogság és malenkij -robot __néven__tQyábbj__több. mint félmillió magyart, majd hazájukból küldföldre űzték el a svábokat. Igen. Megöl­ték Katynban aki tiszt és len­gyel ajkú, gulagra vitték, aki magyar, gázkamrába küldték, aki izraelita, s mindenüktől megfosztva elűzték, aki né­metül beszélt. A marxizmus és az osz­tályharc nevében aztán elvet­tek mindent szinte mindenki­től. Miközben jogról, egyen­lőség és a szabadság zászlaját gyalázták meg, akárcsak magát az egész nemzetet. De ez volt a cél: a nem­zeteszmény nélküli rabszol­gaság. Mert hova tűnt a nem­zeteszmény, hol hangzik el a hazaszeretet, és hol fejlődhet a nemzettudat, ahol állan­dóan idegengyűlöletről be­szélnek, és gyűlöletkeltésről a gyűlöletkeltők maguk? Hogyan lehet egy nemzet bűnös, amely legtovább me­nedéket adott, menekült len­gyelnek, szökött francia kato­nának, az "Endlösung" által megégetésre szánt zsidónak, az emberségnek és egyre szűkülő demokráciának? Ez a nép Vereckétől és Nándorfehérvártól a Rákóczi-szabadságharcon és —az—1848-as—forr adfdmoft-át­1956-ig mindig akkor volt eredményes, ha összefogott minden benne élő nemzet­rész, legyen magyar vagy ide­gen ajkú. És talán mindannyiunk­nak fontos, hogy közös or­szágunk felett, amelyben élnek különbözők, de nem első- s másodrangúak. A zászló használata természe­tes, de. értéke akkor van, ha a nemzet fiai azt egyként maguknak érzik. Zichy László

Next

/
Thumbnails
Contents