Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-11 / 19. szám

4. Amerikai Magyar Szó Thursday, May 11, 2000 Egy kubai kisfiú odisszeája Már megszoktuk, hogy az amerikai média, amikor ér­dekfeszítő, szenzációszám- bamenő hírforrásra tesz szert, arra rátelepszik, ne­hezen bír szabadulni tőle, akár a pókhálón fennakadt légy. Magazinok, napilapok cím­oldalain az unalomig ugyan­azt láthatjuk. A TV híradá­sokban nem különben. Ha történetesen a helyszínen készült felvételük is van az esetről, azt százszor is bemu­tatják a képernyőn, valóság­gal "megetetik" hírcsemegé­jüket a nézőkkel. Egy kubai kisfiú körül zajló események­re irányul a reflektor. A hír első hallásra a nézőben azt a benyomást kelti, hogy az csa­ládi vonatkozású, családi síkon kell megoldást találni rá. De nem úgy történt. Az ügy végülis akkora vihart kavart fel, hogy Janet Reno, az USA főállamügyészének személyes beavatkozására volt szükség. Elkerülhetetlen volt a drasztikus eszközök­höz való folyamodás ahhoz, hogy az ügy lezáruljon. Forgassuk vissza a filmet, lássuk mi rejlik a háttérben. A helyszín: kommunista Kuba. Fiatal édesanya 6 éves kisfiával és új férjével; mint­hogy az előző házasság összeomlott - új életet szere­tett volna elkezdeni. Az USA-t szemelték ki erre a célra. Tervük gyakorlati kivi­telezésének csak egy akadá­lya volt: az útlevél megszer­zése. A marxista Kubában ez nem megy egykönnyen. Ha nem lenne így, már régen a lakosság számottevő része hátat fordított volna a Cast- ro-féle diktatúrának. Nem volt más alternatívájuk mint a szökés. Esős, viharos no­vemberi éjjel szánták rá ma­gukat erre a lépésre. Egy kis halász-bárkába szálltak, ezen próbáltak eljutni a floridai partokig. Elővigyázatosságból egy autokerék abroncsot is betettek a csónakba, abba ültették a gyereket. Még oda is kötözték, hogy ki ne essen belőle, ha "mérges" lesz a tenger. Már kint jártak a nyílt óceánon, amikor hir­telen hatalmas vihar kereke­dett a csónakot felborította, és a csapkodó hullám-tarajok percek alatt elnyelték őket. A kisfiú a gumiabroncsban csodával határos módon megmenekült. A lecsillapo­dott vihar után kisimult a víz és a hullámok Florida felé gurgatták a kétségbeesett kisfiút. Floridai halászok ta­láltak rá. Miamiban sok a kubai emigráns. A város­rész, ahol laknak "little Ha­vannainak hívják. A rádió­ból értesült a kubai lakosság Nagy Abrahám a történtekről. Mindjárt akadt egy család, aki felpár­tolta, magához vette a gyere­ket. Állítólag a tengerbe fúlt édesanya távoli rokonai. Áradó szeretetükkel halmoz­ták el a kifiút. Mindent elkö­vettek, hogy a traumát a gyermekben feloldják. A já­tékok tucatjai közt a kisfiú kezdte feltalálni magát, meg­szokni barátságos új környe­zetét. Közben a Kubában élő apa értesült a tragikus eset­ről és fia tartózkodási helyé­ről. Üzente a rokonoknak, hogy jön és viszi haza a fiát Kubába. A floridai rokonok erről hallani sem akartak, ők szerették volna felnevelni, az USA-ban tartani. A szakállas, feltűnési visz- ketegségben szenvedő kubai diktátor is színre lépett. Meg akarván mutatni, hogy mennyire a szívén viseli a- lattvalóinak a sorsát, hisztéri­kus kirohanásokat tett a kubai televízióban. Országos tüntetést rendelt el, Amerika ellenes demonstrációt. A helyzet hovatovább elviselhe­tetlenné vált, a hivatalos szer­vek fellépésére volt szükség. A floridai rokonokat pró­bálták meggyőzni, hogy a kisfiút vissza kell juttatni az apának. Minthogy az anya már úgysem él, a gyermek felnevelése az apára tartozik, őt illeti meg a törvényes jog. De a rokonokat nem lehetett jobb belátásra bírni, kötötték az ebet a karóhoz. Közben Castro külön repülőgépén az amerikai fővárosba érkezett az apa, azzal az eltökélt szándékkal, hogy magához veszi a gyereket. A floridai rokonok és az amerikai hiva­talos szervek között hetekig tartott az egyezkedés, sajnos eredménytelenül. Végülis Janet Reno főállamügyész meghozta a döntést: a kis­fiút, ha másképp nem, erő­szakkal el kell hozni a flori­dai háztól. Húsvét szombat­jának hajnalán az FBI külön­leges alakulatai körülzárták a házat. Felszólították a bent- tartozkodókat, nyissák ki az ajtót, amire nem került sor, erre fel a squad erőszakkal benyomult és kimentette a még félig-meddig alvó gyere­ket. Egy FBI-os nőszemély karján került abba a kocsiba, amely a reptérre szállította őket, ahol egy külön repülő várt rájuk. Reggel 9-kor a Az évezred árvize Kedves munkatársunktól, Bittó Boldog Klárától kaptuk az alábbi levelet és képeket, melyet családja küldött Szolnokról. "A korábbi levélben írtam, hogy már homokzsákozni nem kell, ezt már régen túlhaladtuk, mert a Tisza és a Zagyva teljes egészében homozsákozva van. A család egész vasárnap rakta és hordta a zsákokat. Aki csak teheti részt vesz önkéntesen a védekezésben, a katonaság is segít. A falvakban a falú apraja nagyja a gátakon van. Nézzük a TV-ben a híreket és figyeljük a rádiót, közlésük szerint Szolnokon április 19-én tetőzött a Tisza 1041 cm-rel. Egy-két napig ez a vízállás marad, lassú apadás várható. Reméljük a gátak mindent kibírnak. Szolnok utáni falvakból: Tiszavárkony, Vezseny, Kőtelek - részleges kitelepítések történtek, az öregeket, gyerekeket vitték biztonságos helyre. A falvak lakóinak többsége azonban nem mozdul. A rádióban mondták, hogy Vezsenyen az emberek még életük árán is megvédik a falut. Szolnokon, ahol a legbiztonságosabbnak tartották a gátat, hatalmas nagy buzgár tört fel, ez a Kertvárosi rész. A város nyugodt és reméljük így is lesz. Mindezekről igyekeztem újságcikkeket összegyűjteni, így reméljük több információhoz juttok." Református templom Kb. 250 centiméterrel van a tetőző tiszai vízszint alatt (becsült adat) A szolnoki vízmérce .nulla" pontja a Balti-tenger szintje fölött 7878 cm-re van NÍPSZABADSÁG-grafika ÁRVÍZI ADATOK SZOLNOKRÓL A KötMzIg szakaszmérnökség épülete (elárasztott) A vízszint az épületben 1009 cm, (30 centivel alatta a tiszai vízállásnak) Homokzsákok (magasság 70 cm) Magyar könyv? Magyar film? Magyar nóta, operett? Klasszikus és népzene? Rendelje meg ingyenes árjegyzékünket: BLUE DANUBE Gifts 217 E. 86. St. PMB 244 New York, NY. 10028 ( Postacím, nem üzlethelység! ) Tel: (212) 794-7099 Fax: (212) 202 - 6016 www.blue-danube.com BLUE DíNLIBE gits TV már mutatta a bol­dogságtól mosolygó kisfiút apjának ölében Washington­ban. A TV nézők felsóhajtot­tak: csakhogy már megértük a finálét. Amikor e sorokat irom, még egy-két filmkocka le- pergetése hátra van. A kubai család visszakapta a kisfiút, az amerikai külváros egyik gyönyörű külnegyedében vár az engedélyre, hogy elhagy­hassák az országot, visszatér­hessenek a sziget-országba. Reméljük hamarosan sor kerül rá. Nagy Ábrahám. Nem igaz? Olvasgatom a Bölcsesség Könyvét, hogy egy kis bölcsességre magam is szert tegyek. Egyesek szerint ezt már régen meg kellett volna tennem, de hát jobb későn mint soha. Szóvak ezek a kiragadott példák néha igazak, néha pedig nem. Pl. Ami a nűvészetben múlandó, azt nem a művésznek, hanem a kor­nak kell felróni. Igaz. A XX. század nem hozott illetve ha­gyott ránk maradandó .alkotásokat sem zenében, sem festészetben vagy szobrászatban, vagy éppen a költészetben. Hozott viszont pusztító háborúkat és azoknak TV közvetítését. Vagy pl. ez, a létfenntartás öszötöne csak veszély esetén válik érezhetővé. Igaz. Sok gyáva ember tartotta magát bátornak, míg szemtől szembe nem került ellenségével. Monica Lewin- szkyből nem lett elnökné, még csak elnöknő sem valamelyik amerikai konzulátusi helyen. Pedig a könyv ezt mondja, ha egy nő nem kifejezetten púpos, bárkihez férjhez mehet Neki alighanem meg kell elégednie a bárkivel, vagy az akárkivel, aki viszont közeli rokonságban van az előbbivel. Egy másik így tanít. A nevelésben semmi sem jelentéktelen. Tegyük hozzá ha van ilyen. Különösen itt Manhattanban nem jelentéktelen erről beszélni. Negatív hatásait az iskola után vadállati módra viselkedő gyerekek, tényeket kiforgató újságírók és hazudozó. politikusok példájából ismerhetjük. Ide kapcsolódik az a mondás, mely szerint egy pillanatnyi ösztönszerű felismerés felérhet egy élet tapasztalásával. Ezt legjobban azok tudják, akiktől kölcsönkértek vagy hazugsággal kecsegtették őket, amiből nem lett semmi. A pillanatnyi felismerés ménkűként hasított át a tudaton, felrúgva az illetőről kialakított rendes, megbízható, vagy az olyan aranyos képet. Most hogy fejezzem be ezt a kis írást egy végső okos gondolattal, ami így hangzik: minden jó, ha a vége jó. Deák Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents