Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-20 / 16. szám
8. Amerikai Magyar Szó Thursday, April 20, 2000 Gloria tibi Alma-mater Kalaplevéve, tisztelgő pózban állok előtted egykori kedves iskolám - Székely Mikó Kollégium, Alma-mater. Az elévülhetetlen érdemeket megörökítő híres monumentum előtt róják le így kegyeletüket királyok, országvezetők. í, . , A tanítvány jelképes koszorúját ime L Nagy Abraham &r J en is eled teszem. Régen készült fényképét tartok a tenyeremben. Mint hogy a valóságban mostanában nem láthatlak, valamilyen csoda folytán képzeletemben átalakultál, más alakot vettél fel, bálvánnyá változtál. Gaia istennőhöz lettél hasonló, aki felneveli az ifjakat. Gyémánt tiarával homlokodon tündökölsz az almazöld nyári napsütésben. Fáklyát osztogatsz azoknak, akik hűek a Te világodhoz. Egykor lelkűnkben sarjadzó kiváncsiskodás mécsesét is a Te szikrád lobbantotta lángra, általad nyílt meg előttünk az Universum. A lényedből sugárzó értelem káprázatba ejti a tudásszomjazók lelkét. Örök mécses vagy a tudományok Pantheonjában, szakadatlan, megujúló fényforrása életünknek. A májusvégi kicsengetések idején évről-évre felvilladzik emléked a messzi távolból. Tündöklő fényed hozzám is eljut. Falaid közt összegyűjtött morzsákat tarisznyámban ma is magammal hordom. Ennek köszönhetem a katarzist, az időről-időre beálló "feltámadásomat". A kicsengetés napját, a feltornyosult gyöngyházfényű izgalmakat feledni nem lehet; könnyes, öröm és sajgó szomorúság ölelkeztek. Az átvonuló front borzalmait elszenvedett város jóformán még magához sem tért. Szánalmas fogatokon családok érkeztek vissza kifosztott otthonaikba és Te már készen álltái arra, hogy megnyisd kapuidat. Mint a kotlós, csibéit rejtekhelyükről hívogattad elő, védő szárnyaid alá, a diákokat. És egy reggel, az első tanítási óra előtt, az osztálytermek nyitott ablakaiból kihallatszott a zsoltár: "Tebenned bíztunk elejétől fogva....". Ez volt az első jele annak, hogy a hónapokig elhúzódó kómából a város magára eszmélt, ütőerén a lüktetés elkezdődött. Az utcán a járókelők fellélegeztek. A kollégium öreg falai között a keresztény szellem élhetett tovább. Nem sokáig! A tanügyi reform ateista áramkörbe kapcsolta be a tanintézeteket. Nehéz napok virradtak az iskolákra. A kollégium már csak külső formájában tudta régi hírnevét megőrizni. Az 1989-es változással felcsillant a remény: a Székelyföld nagy múltra visszatekintő tanintézete hagyományainak megfelelően folytathatja nevelői munkáját a magyar nyelv és kultúra fellegváraként. Világító torony, fényíve korokat ölel át. Tavaly arról értesítettek, hogy a Kollégium alapítójának - névadójának - gróf Mikó Imrének egész alakos szobrát állították fel a város, Sepsiszentgyörgy főterén. Mikó Imre gróf )1805-1876) Háromszék megye szülötte volt, jeles erdélyi közéleti személyiség, történetíró, akadémikus. Az utókor "Erdély Széchenyijeiként tartja számon. Nagy Ábrahám ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most én akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönnel^az Egyesült Államokba Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East ,42nd Street, Suite 601 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondossággal dolgozik, keressen fel! Még most is látom annak a báránynak ártatlan, szelíd tekintetét. Megbocsátóan nézett rám, mintha semmit se sejtene a világról, pedig tudom, még ma is belém harap a megismerés éles foga: mindent tudott az a bárány. Apám hozta nekem egy tavasszal a határból, ahol juhászokkal találkozott távoli, zsenge legelőkön. Tőlük kapta ajándékba az ártatlan jószágot. Kocsiderékban érkezett a lucerna tetején pihenve a bárány, fehéren és ártatlanul.- Nézzed csak, kisfiam, mit hoztam neked! - emelte gyengéden az ölembe. - Bárányt! Akkor nézett rám először a bárány, s én nem felejtem el a tekintetében felcsillanó kérdést, azt az ősit, amelyet a bárányok tesznek fel, s a- melyre a farkasok sosem tudnak felelni. Csak lesütik a szemüket, és dadognak. Mint én is, ha eszembe jut az a régi pillanat. Nevelgettem, ajnároztam, mindennap kitereltem a közeli legelőre, ott lehevered- tem a fűre, s ő olyankor mellém telepedett. Olykor megsimogattam és kiszedegettem göndör szőréből a bogáncsot. Előfordult, hogy szólt is hozzám, amikor kettesben maradtunk. Bégető hangján mondott valamit, és én azóta is tűnődöm: vajon mit akart közölni velem és a világgal. Húsvét hetében jártunk, amikor akaratlanul is fültanújává váltam egy családi beszélgetésnek. A nagyapa azt találta mondani, hogy talán le kellene vágni a bárányt.- Közéig a húsvét! - mondta. O így beszélt, mert a Bibliát olvasta folyton. Közéig! Mélyen megrendültem. Futottam a bárányhoz, cibálva lökdöstem be új rejtekhelyére, a szalmakazal mögé, mert elhatároztam, hogy megmentem. Titokban hordtam neki az élelmet, a vizet, s amikor a mama olykor megkérdezte, hogy hol a birka, csak dünnyögtem lesütött szemmel. Jaj, dehogy árultam volna el! Később azt hazudtam, hogy alighanem világgá ment szegény jószág, mire a mama megcirógatta a fejem, és azt mondta: "Majd csak megsegíti egy jó lélek!" Mert ő így gondolkodott. Azt hitte, vannak jó és rossz lelkek. Mert nem az emberek rosszak, csak a lelkűk gonosz. így érkezett el végre az oly áhitatottan várt feltámadás, amikor megszólaltak újra az Bárány elnémult harangok, hirdetve a csodát. Úgy éreztem aznap, hogy végképp elfeledkeztek a bárányról, hiszen bőven akadt más ennivaló a házban. Levághatja a mama a tyúkokat, a tömött kacsát, vagy akár a gonosz kakast is, amelyik néha megkergetett az udvaron. Nagy felbuzulásomban kiloptam az asztalfiókból is az éles késeket, és a kamrába rejtettem el őket, a zsákok mögé... "De mi lesz, ha a nagyapa felfedezi a rejtekhelyét?" - sűrűsödött bennem a félelem. De nagyapa fehér bajszát simogatva a Bibliát vette elő aznap délután, abból olvasott hangosan a gangon, erről eszébe juthatott valami, mert egyszer csak megindult szálfaegyenes tartással a szalmakazal felé. De nem volt kés a kezében. Szeretet sugárzott a szeméből, és valami túlvilági fényesség. Megállt a rejtekhely előtt, tudta jól, hogy ott a bárány, hiszen, ahogy később elmondták, ő hordta neki lopva a zöldet, Eltolta a bejárat elől a szárkévét, és így szólt csendesen:- Kijöhetsz, kisbárány! Eljött a feltámadás órája! És a kisbárány akkor kijött. Hozzáfutottam, letérdeltem mellé, átöleltem a nyakát és ő akkor rám nézett. Ma sem tudom, köszönet volt a szemében vagy megbocsátás, bennem meg valami csodálatos érzés, ami mindmáig elkísért. Valami homályos sejtelem arról, hogy talán megmentettem az ártatlant. Ha erre gondolok, akkor még mos is felbuzog bennem az öröm. És őrzöm annak a pillanatnak csodálatos ízét és a képet, amely úgy rögződött belém, mint egy elszakadt film: a mama riadtan áll az udvar közepén köténye sarkát markolássza,apám meg a magasba tekint, a köröző galambok röptét figyeli, hogy senki ne lássa elhomályosuló szemét. A nagyapa meg olyan ősz hajtincsével, mintha a mennybéli Atya ereszkedettvolna hirtelen közénk. Talán a kerti csipke bokrok is lángot fogtak, vagy csak a mama kotlája alatt világított a tűz fénye? A harangok még szünetlenül szóltak, ezek diadalmas éneklése kisér utamon még ma is. Hozsánna! Azóta persze rádöbbentem, hogy nem én váltottam meg a bárányt, hanem az égi Bárányváltott meg valamennyiünket, akik hiszünk az örök feltámadásban. Mert hinni kell! Ezt üzeni a húsvéti harangszó. A bárányoknak is, meg a farkasoknak is. Illés Sándor Számadás Elmúlt hamar ifjúságom Nincs mi táplálná hiúságom Hogy ki vagyok, és ki lehetnék Késő már, semmit sem tehetnék Nem volt más, mint tűnő irgalom Mit tettem és amit nem tettem És nem elég komolyan vettem Hogy merre menjek, hová érjek Hogy adjak-e többet, vagy kérjek Követeljek, mindig magamnak, Komolyan vegyem, vagy kalandnak Megtagadjam, vagy megtagadnak Áldozzak-e vagy higyjek annak Az ismeretlen hatalomnak Kit Isten rám bízott magamnak Újra kezdeném, érdemes-e Másképpen tenném, ha lehetne Vagy úgyanúgy, de elfogadva Elmúlik. Ez mindenki sorsa Dennis P. Horváth, M.D. AKI SZERET OLVASNI Rendelje meg Walkó Bözsi: Az elvesztett boldogság című könyvét. Ez a könyv Lídia odaadó hűséges szerelméről szól az életből merített érdekes történet. Ára $10.- postaköltséggel együtt $12.- Megrendelhető: Walkó Bözsi 35-16 34 St Astoria, N.Y. 11106 Tel: 718-361-2463
