Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-20 / 16. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, April 20, 2000 Virágvasárnap Vajon miért vonzza a művészeket elvilágasodott korunkban is Jézus szenvedéstörténete? Miért születnek kortárs zeneművek, festmények, szobrok, versek, drámák és regények a témáról? Újra és újra, hosszú vívódások után. Miért szeretné hívő és hitetlen tisztázni Jézussal a kapcsolatát? Miért születnek szent és profán passiók? É mi vonzza virágvasárnaptól húsvétig a templomot egyébként kerülő embert, hogy meghallgassa a szent passiót? A zene szeretete csupán? Johann Sebastian Bach és Krysztof Penderecki? A neves előadóművészek, akik az ünnepen felléptidíj nélkül vállalják a közreműködést? Nyilván ezernyi oka lehet, hogy ilyenkor zsúfolásig megtelnek a templomok, de talán a legfőbb mégis az emberre rátörő kétség és reménység: mi lesz velem, miért élek, s miért halok meg. így a tél elmúltával, a tavasz elején. Ilyenkor, virágvasárnaptól húsvétig az ember át akarja élni a diadalmas jeruzsálemi bevonulástól a kereszthalálig és feltámadásig Jézus stációit, hogy kapaszkodót keressen, és hogy mindennapi vétkeit feloldozhatóknak, megbocsáthatók- nak érezze. Azt, hogy milyen gyakran mossa Pilátusként kezeit, áthárítva a felelősséget, mily sokszor viselkedik Péterként, aki háromszor is megtagadta, akit a legjobban szeretett. Hányszor, de hányszor hagyta és hagyja magára vélt fáradságra hivatkozva a szenvedőt, mint az apostolok Krisztust az Olajfák hegyén. És bizony Júdás is vólt többször, pénzt is elfogadott, és nem azt kiáltotta, amit a lelkiismerete diktált, hanem az ártaltanra kért halált. És persze át akarja élni, hogy még az Isten fia is emberként szenved. Hogy a fájdalom mindenkit gyötör, a halál közelsége kétségbe ejthet. És szeretné hinni, hogy a halálból van feltámadás, ahogy Pilinszky a Harmadnapban írja: "mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szíve, Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurexit tertia die." Hogy ki mit hall ki a szenvedéstörténtből és feltámadásból, mindenekelőtt hit kérdése. Hité, ami vagy adatik vagy sem.EÍ lehet utasítani az adományt, lehet viaskodni vele kétségbeesetten, küzdeni érte. Jöhet egyetlen pillanat alatt, és hozhatják hosszú évek. És elvehetik ugyancsak pillanatok és évek. Osztovits (Magyar Nemzet) Pélerffy Gyöngyi — Húsvéti üzenet Szív harangoz a mélyben, a szív harangdala jelez, hozza a mindenséget — az üzenetet, ébred a tavasz, ébredj nemzetem! Ha alázott fájdalmaddal élsz is ne csüggedj, ne hagyd magad! Szíved hangjával ébreszt a tavasz — érezd a mélyből ébredő erőt, zölddel, lengő fénnyel ölelkezőt, rezdülő bimbóhasadásban madárdal szívverése lüktet — és nő és árad a szerelem, szülik a pompát a hegyek, a berkek, a nyúlytózó kertek, virrasztó fák az ágak lombját, ébredj Nemzetem! Fogadd az éltető szerelmet, az erőt, az örvendeztetőt! A Világ szívverése üzen, üzen és hallgasd, hallgasd a Hajnal sugallatát, nem vagy Te árva, ne higgy gyávák gyalázkodásában! Lelkedben az erő! Öleld a Napunk áradó fényét, szellős sugarába merítsd arcod sugárzó szépségét! Sohse félj! Szeretnek! Küldik az erőt! Isten Szendéikét! Húsvét jön és Húsvét van! A Feltámadás! Ne félj! Jézus Szentlelke sugall — Veled vagyok Veled az Időkön át! ['..Miképpen mi is megbocsátunk..'! Húsvét ünnepe, Jézus, a bárány keresztrefeszítése, az utolsó napok története alkalmat ad az emberiségnek, hogy átélvén a történetet, önvizsgálatot tartson szivében, lelkében. A megalázott és mindenki által kicsúfolt Emberfia elindul a keresztú- ton a Kálvária domb felé... Példája akaratunk ellenére ott áll előttünk és hirdeti, a szenvedéssel végső fokon egyedül kell szembenézni, a keresztet fel kell vinni a Golgotára. Szembe kell néznünk azzal is, hogy tehetetlenségünkben és erőtlenségünkben végig néztük az ártatlanság keresztrefeszítését. Jézus meghal a keresztfán, de Húsvét hajnalán mégis fény ragyog és ujjongunk, mert a szenvedés véget ért a feltámadással. A nagy katolikus hagyománnyal rendelkező országokban, mint Spanyolország, a szent hét "Semana Santa" idejében minden hivatal zárva van. Az ünneplés az országrészekben különböző, a helyi szokásokhoz igazodik. Vannak vidékek, ahol "élő előadásban" adják elő Jézus utolsó napjainak történetét, s a "kiválasztott" Jézust megjelenítő személyt a valóságban is megostorozzák. A legtöbb városban azonban egy fából készült paravánra állítják az életnagyságú szobrokat, ahol a helyi "patron szent" is megtalálható és a szobrok aranyozott, ezüstö- zött, brokáttal ékesített népviseleti öltözetet viselnek. Ezeket a nehéz "faparavánokat" kb. 40-től 100 tagú férfi csoport "lóbálja", vagy viszi, keresztül a városon. A "lóbá- lásnak" megvan mindenütt a sajátos koreográfiája, amit ezek a férfiak összehangolt mozgással együttesen végeznek. A közösség kiválasztott férfitagjai az un. "Kofradiák" tagsága családfáról családfára öröklődik. Új tagok csak rendkívül kivételes esetekben kerülhetnek be. A tagság eredete kb. a XV-ik századig nyúlik vissza, Ferdinánd és Izabella a katolikus királyokig, amikor is a katolikus államvallássá lett. A koreog- ráfikus mozgást, a "Kofradia tagság" heteken át gyakorolja, hogy kellően összehangolt legyen, s ha valaki kidől a sorból azt is azonnal pótolni tudják. A fiatal férfiak általában fehér ruhát viselnek, s akik valamilyen "bűn" elkövetői álarccal takarják arcukat. A menet a "Passos", 24 órán keresztül hordozza a szobrokat, úgyhogy mindenkinek alkalma van látni, belekapcsolódni "átélni" a történetet. Az egész város ébren virraszt. Ezt a kis leírást egy európai országból, úgy tudom ide megidézni, hogy alkalmam volt hosszabb időt tölteni ebben a csodálatos országban, belekapcsolódni mindennapi életébe, nem mint turista "keresztül rohanni". Mert ilyen és hasonló hagyományok tartanak életben egy közösséget - népet. Kérdezzük meg most magunktól, csak itt New York városában, a Szent István nevét viselő templomban, mit teszünk hagyományaink életben tartásáért? Itt ahol idegenek füle nem érti szón* kát, nyelvünket, amely "nem az idők változásától függő kalendárium"! Azzal a módszerrel, ahogyan az "ír Főpap" töri a nyelvünket, "degradálja", lekicsinyíti kultúránkat, mert ugyanakkor más pozitív intézkedésekkel nem párosul. Énekeinket, amelyeket szülőföldünkről, édesanyánk ajkáról őrizünk, tiszta magyarsággal szeretnénk hallani, amíg még alkalmunk van erre! A békéért meg kell küzdeni! Vagy a közönyösök békéjére vágyunk? Egy tollvonással megsemmisíthetik tiszta magyar nyelvű szertartásainkat? Az ezer éves kereszténységét ebben az évben ünneplő, hagyománytisztelő magyar népnek? Megfeszített Jézus, ölelj magadhoz minket, amint kitártad karodat a keresztfán, hogy az egész emberiséget üdvözítsd! Vilmányi Zita Húsvét Emberi sors, végzetes tévedés halottak között keresni az élőt, lelket tagadó gyilkos kétkedés, mely halálba küld minden Földön élőt. Ez a mi sorsunk, ez a mi bajunk, csak azt láthatjuk, mit elér a szemünk., csak azt tudjuk, mit felfog az agyunk, csak azt hisszük, mit megérinthet kezünk. Isteni csoda, szent elrendelés erő, mely átjár halottat és élőt, lelkeket mentő megdicsőülés, mely életre kelt minden istenfélőt. Ez a mi jövőnk, ez a mi hitünk, többet tudni, mint mit felfog az agyunk, messzebbre nézni, mint lát a szemünk, hinni és hirdetni, hogy: Feltámadunk! Dr. Dömötör Tibor
