Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-06 / 1. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ára: 75 cent Az új magyar évezred Ezer évvel ezelőtt a má­sodikévezred kezdetén Szent István elérkezettnek látta Magyarország eljövetelének idejét, és ezért teljesen új alapra helyezte az ország sorsát. Most a harmadik év­ezred kezdetén mi is elérke­zettnek látjuk az időt, hogy ismét új életet kezdjen el az az ország, mely 1000-ben olyan jól indult el az új gon­dolatok megvalósulása felé. Hol vagy István király?.... Sajnos most nincs egy hozzá fogható egyéniségű vezér­alakja a magyarságnak, aki ugyanolyan kitartással, elkö­telezettséggel tudna irányíta­ni bennünket, mint ő tette azt a Xl-ik század elején. Ha valóban akarni tud­nánk, ha valóban össze tud­nánk fogni; ebben a szándék­ban biztosan sikerülne is ki­kristályosítani a tervet és a szándék végrehajtásához a szükséges vezéralakokat a magyarság hosszútávú érde­keinek megvalósításához. Az új évezred kezdetén mindent sorba kell állítanunk a magyarság elsőszámú célja, a magyarság jövőjének bizto­sítása érdekében. Az ország­nak ki kell jutnia a valamit visz a víz szituációból: cél­jainknak, saját céljainknak kell. lennie. A vontatásra nem lehet építeni, a saját futóművűnket kell üzemké­pes állapotban tartanunk. Inkább mi nyújtsunk segítsé­get másoknak, mint mi tart­suk a kezünket alamizsnára éhesen: Az Európai Unión belül vagy kívül csak annyit fog a magyarság érni, a- mennyit maga saját magának megteremt. Legújabb törté­nelmünkben már így is tú­lontúl sok időt, lehetőséget csak mulasztottunk, melyért és a jövőnkért csak magun­kat hibáztathatjuk, mert most csak üres reménnyel futunk azok után, akiknek nincs még türelmük sem, meghallgatni sem sirámain­kat. Építsük ki maximálisan azokat a lehetőségeket, me­lyeknek már most a birtoká­ban vagyunk, mert csak azon felül lehetnek reménykedő, másoktól és a jövőtől függő álmaink. Ha nem használjuk fel a jelen lehetőségeinket maximálisan, nem érdemel­jük meg másoktól a minimá­lis segítséget sem. Sőt egyol­dalú segítségre nem is sza­bad aspirálnunk, mert az a koldulással lenne azonos. Ha meggondoljuktörténelmünk- ben mindig többet adtunk, mint kaptunk, és erre büsz­kék lehetünk. Nem is tudom, hogy egyáltalán valaha is kaptunk e valamit, talán nagyritkán gesztusként, szim­bolikus formában, szinte je­lentőség nélkül. A szimbolikus formáról lévén szó, azt hiszem elvár­hattuk volna már az EU összességétől és a tagoktól egyenként, hogy felemeljék szavukat az egyharmad ma­gyarság emberi jogainak ér­dekében. Mivel ezt minded­dig nem tették, ennek a ténynek rossz ómennek kell lennie a gazdasági lehetősé­geink szempontjából a jövőre nézve. Ilyen körülmények között felelőtlenség olyan mérték­ben építeni az európai tag­ságra. mint amilyen mérték­ben ez folyik már évek óta Magyarországon. Hitegető, üres, vagy csak félig teljes reményekkel magunkat csap­juk csak be. Ez csak arra lehet jó, hogy cselekvést he­lyettesítünk önámítással, ki­búvót fabrikálunk jelen tehe­tetlenségeink elkendőzésére és ópiumot szívunk, hogy rózsaszínben láthassuk lega­lábbis a jövőt, ha már a jelen nem hoz semmi örömet. Már eddig is könnyelműen eljátszottukszerény lehetősé­geink csaknem egészét, miért nem látunk az új évezredben komoly munkához. Szedjük rendbe a magyar gazdaság egészét és külön-külön min­den ágát, ahelyett, hogy be­szélünk dolgokról, kezdjük el a munkát magát, bármilyen szerény legyen is a kezdet, és soha ne hagyjuk félbe, amit elkezdtünk. Ne bizzunk a hamis barát­ságban és ne keressük azo­kat. Azok az országok, me­lyek évtizedeken át ártottak a magyarságnak most ne hagyjuk, hogy csak üres fe­csegéssel cseréljék fel az ár­talmat. Ha nincs igazi őszin­te mondanivalójuk, ne ad­junk alájuk lovat a csupasz remények alapján. A lépés az övék, a meg nem osztott figyelem legyen a miénk. Figyeljük őket kritikus szem­mel és csak valóban a ma­gyarság számára értékes lé­pésekre reagáljunkpozitívan. A jelenben nem mást mint pojácát csinálnak belölünk, amikor a semmit simogattat- ják velünk. Keressünk barátokat, akik­kel közös a politikai érde­künk és kereskedni is tudunk velük. Kérjünk tőlük támo­gatást és adjuk meg nekik ugyanat. Ne fussunk azok után, akikkel már megjártuk. A nagyok előtt pedig ne hunyászkodjunk meg, hanem bátran nevezzük meg siral­mainkat és szálljunk síkra az igazunkért, még akkoi is, ha frontálisan nem akarunk har­cot kezdeni, de az álláspon­tunk akkor is legyen világos, nem pedig kendőzött, hogy regisztrálni tudjuk, hogy mi­lyen alapon nézzünk mi ezt vagy azt. Az igazunkból egy jottányit se engedjünk, még akkor sem, ha részletekben lennénk kénytelenek komp­romisszumokat elfogadni a végző igazunk elnyerése folyamatában. (Például a elcsatolt magyarság önren­delkezési jogában.) A legfontosabb, hogy az új évezredben minden fronton valóban előre menjünk. Ez legyen a jövő kormányainak a sikermércéje és a sikermér­ce magasságához minden magyar járuljon hozzá képes­ségének maximális fokában, hogy a harmadik évezred kezdete méltó lehessen a második évezred kezdetének teljesítményeihez. Péterváry Miklós 2000 Tél van a javából, csontfagyasztó hideg, Szél hasít arcomba, de nem futamít meg. Ezer évben egyszer van ilyen alkalom, Részese lehetek a csodás hajnalon. Felemelő érzés áradó hulláma, S féktelen ujjongás kerít hatalmába: — Új év! Te új ezred, szivemből köszöntelek! Fényes érkezésed új reménnyel tölt meg. Kisérjen utadon nyugalom és béke, Deríts egy szebb jövőt az emberiségre! Nagy Johanna Boldog, egészséges 2000-et kívánunk olvasóinknak hirdetőinknek! AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A Parlamentben helyezték el a Szent Koronát BUDAPEST. A Nemzeti Múzeumból a Parlament Kupolater­mében szállították át a Szent Koronát. A Millenniumi ünnepség alkalmából az ország vezetői méltatták a Szent Korona történelmi szerepét, s beszédeikben kiemelték az elhatározást tartalmazó emléktörvény társadalomalakító szerepét. Zökkenőmentes volt az átállás 2000-re BUDFAPEST. 2000 január 1. A dátumváltásra felügyelő Kormányzati Információs és Koordinációs Központ szerint az Y2K nem okozott fennakadást a magyar szolgáltató rendszer­ben. Ez vonatkozott a paksi és az összes többi magyar erőmű folyamtos működésére, és a Dél-Dunántúl legnagyobb egészségügyi intézményére a Pécsi Tudományegyetem 400 áova« klinikájára is. Borisz Jelcin lemondott Putyin az ideiglenes utód MUSZKVA. Borisz Jelcin orosz elnök 1999. december 31-én televíziós beszé­dében bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond tisztségéről, és Vla­gyimir Putyin miniszterelnököt nevezte ki ügyvezető államfővé. A 68 éves Jelcin nyolc évig állt az orosz állam élén, és 2000 júniusáig kellett volna betöltenie az elnöki posztot. Az orosz alkotmány szerint 90 napon belül meg kell tartani az elnökválasztást. Az orosz államhatalom központjának elhagyása előtt Jelcin átadta Putyinnak az elnöki tisztség szimbólumait - Oroszor­szág alkotrnányát és a Haza Szolgálatáért Érdemrend első fokozatát. A ceremónián II Alekszij, egész Oroszország pátriárkája is részt vett, s előzőleg megáldotta az ügyvezető államfői tisztet ellátó Vlagyimir Putyint. A volt titkosszolgálati főnök a szavazati szándékok alig 1 százalékát mondhatta magáénak miniszeterelnöki kinevezésekor, de néhány hónapi csecsenföldi háború után az oroszok kedvencévé vált. A felmérések azt mutatják, hogy amennyiben most rendeztek volna elnökválasztást, a szavazatoknak több mint 50 százaléká­val elnökké megválasztották volna. Borisz Jelcinre olyan emberként emlékeznek majd a történe­lemben, aki felszámolta a Szovjetuniót, anélkül azonban, hogy sikeres lett volna Oroszország építésében.

Next

/
Thumbnails
Contents