Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)

1999-08-19 / 30. szám

Thursday, Aug. 19, 1999 Amerikai Magyar Szó 5. Újra kell építeni házat, hazát, országot és életet Lelkiismeretvizsgálat az ünnepen Szervátiusz Tibor alkotása, a kőbányai Szent László plébániatemplomban látható Vannak napok, amikor a kérdések élesebben vetődnek föl, mint máskor. Szent Ist­ván király ünnepe, különösen ilyen. Kik is vagyunk mi? Mit akarunk egyáltalán? Va­gyunk-e mi, vagy csak külön­álló egyedek laza sokasága él egymás mellett ebben a ha­zában? Kereszténység és magyar­ság: ez a két kulcsfogalom határozza meg számomra ezt az ünnepet. Kiegészítő még egy harmadikkal is, az euró­paisággal. S ekkor mindig Kodály szavai jutnak eszem­be, aki azt írja: értéktelen az a magyarság, amely nem eu­rópai, és számunkra értékte­len az európaiság, ha nem magyar is egyszersmind. (Mi a magyar a zenében?) Sokszor úgy érzem, sikerült a múltat végképp eltörölni: most már generációk nem tudják, mi az, hogy kérész tény. Amikor egy műemlék templomban ezrek és ezrek hömpölyögnek, akik magya­rul beszélnek, és nem tudják, kit ábrázol a szobor a jogar­ral és koronával, elgondolko­dom: Hol vagy, István ki­rály? Mert mintha csak az volna érték, amit megvásá­rolhatok, de nem érték az, ha kötődöm, ha ragaszko­dom múlthoz, történelemhez. Mert mintha nem is volna történelmünk: megesett ve­lünk tatárjárás, törökdúlás és még számtalan elnyomás, gyarmatosítás, meglehetősen zavaros kép él az emberek fejében arról, hogy mi a ma­gyar és ki a magyar. Hő­seink, nagyjaink pedig legföl­jebb csak könyvekben létez­nek, mindennapjainkat nem határozzák meg a kiemelke­dő személyiségek. Miért is lennének meghatározók a hősök, ha sokak felfogása szerint elsősorban én magam létezem, magam határozom meg a sorosomat, és nem fontosak a gyökerek, csupán az, hogy kibontakoztathas­sam önmagamat. Ha nincs képünk az ember­ről, akkor megtörténnek ve­lünk az események. Ha nin­csenek eszményeink, akkor nincs, ami felé haladjunk hétköznapjainkban. Ha gya­korlati életünkban az ember nem más, mint termelő állat, akinek addig van értéke, a- meddig produktív, amíg pénzben kifejezhető hasznos a létezése, akkor meggyőző­désem szerint embertelenné formáljuk »agunk közül a világot, a- >yben saját ma­gunknak s< a lesz helyünk, bármennyire is úgy gondol­juk, hogy körülöttünk forog a világ. Hol vagy, István király! - Visszatekinteni ezer évre sokak számára fölöslegesnek tűnő révedezés csupán. Pedig ne felejtsük: Szent István király egyházat és országot szervezett. Ő, aki minden tíz falunak templomot építtetett, tudta nagyon jól, hogy az ember nem egyed csupán, hanem közösségben élő lény - az embernek közük van egymáshoz. Szükségük van arra, hogy nem csak önma­gukban álljanak meg, hanem egymásra is figyelve képesek legyenek közös ügyekért összegyűlni, cselekedni és cselekvésüknek nem a tet­szik, nem tetszik a mércéje, hanem igenis van erkölcs, van jó és rossz, van lehető­ség különbséget tenni érté­kes és értéktelen között. Az együttélésnek szabályai van­nak - s ezeket a szabályokat Szent István a kereszténység­ből merítette. Szeretnénk ma mindannyi­an olyan országban élni, a- melyben nemcsak az egyén­nek, az egyéni1 teljesítmény­nek van értéke, hanem érték maga az ember, maga a léte­zés. S közben azt tapasztal­juk, hogy kivész ebből a tár­sadalomból az érzék az élet titka iránt. Semmi sem szent, semmi sem állandó ebben a világban - s főként senki sem lehet olyan, hogy föltekint­sünk rá. Ha valaki tetteivel, eszméivel, eszményeivel ma­gasabban áll, mint a hétköz­napi átlag, arra nem fölte­kintünk, hanem minden ©rűdfél megpróbáljuk lehúz -•«' a porba vagy a sárba. Nem tudjuk elviselni, ha valaki nem a pénznek él, hanem esetleg képes önzetlenül szolgálni embert, közösséget, hazát, s hozzáteszem: képes szolgálni az életet, szolgálni az Istent. Gyanúsnak tekinti a közvélemény, ha közössé­gek jelen akarnak lenni a társadalomban, s szeretnénk nem uralkodni, hanem szol­gálni: azonnal gyanússá válik minden és mindenki, aki szolgálni akar. De ha rádöbbenünk arra, hogy szerves s felelős részei vagyunk ennek a világegye­temnek, akkor nem veszett még el semmi. Mert "reánk bízatott az élet". S nem fe­lejthetjük, hogy mindenki, de mindenki hadviselő. Meg kell vívni mindenkinek a saját környezetében a harcot, a maga kemény harcát a job­bért, a szebbért, az emberibb életért. Nem szabad megelé­gednünk, beletörődnünk abba, ami éppen van. Felül kell emelkednünk önző érde­keken és újra kell építeni országot és életet. Nem res­taurálva a történelmet. Hanem az élet örök eszmé­nyei alapján újra felépítve házat, hazát, családot, közös­séget, országot - életet. Szent István ünnepén lelki- ismeretvizsgálatot kell tartani mindenkinek, aki igazán ma­gyarként akar élni határain­kon innen és túl. Szent István nagyon fontos­nak tartotta, hogy tudjunk együtt élni a másként gon­dolkodókkal, a más nyel­vűé kkel, az idegenekkel. A "kirekesztés" gondolata föl sem merült az ő gondolatvi­lágában. P /agy, István király? - Hol vagyunk, mi magyarok? Hol vannak ma azok a személyiségek, akikre föltekinthetünk? Szent István király ünnepe ilyen gondola­tokat indít meg sokakban. De vajon készek vagyunk-e fölismert igazság szerint cse­lekedni? Vagy hagyjuk, hogy játékszerévé váljunk a törté­nelmi viharoknak? Korzenszky Richard TŰZ TAMAS Szent István király Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, mint halhatatlan győzelmi ék. Alapkő lett, de kőnél súlyosabban vetette el az épülő falakban toronyszökkentő, férfias hitét. Am:nt alázatát mindegyre inkább úrrá emeli roppant erején, a bércre hág s egy országon tekint át, hol hajnalpírban reszket még a fény. Komor felhőkből bomlik ki a kék ég S virrasztva várja népe ébredését a századok szélfútta reggelén. Nem tétován, de biztos mozdulattal lendül előre tervező keze, míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal a forró puszták zendülő szele. Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba s pillantásával féltőn átkarolja a frissen szántott szűzi földeket. Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet hogy megkösse a rónák vad porát; szőlő teremjen és kenyér, fehérebb s hogy mindenki meglelje otthonát. Áldott szigor, rendet hozó szelídség! Arany szív, mely eltékozolja kincsét, hogy új szívekben ragyogjon tovább! Hát róla zengjen most a lelkes ének! Uram, téged dicsértünk általa, mert ő volt a te választott edényed, apostolod, híved s a föld sava. És ő volt ama bibliai sáfár, kire be jó, hogy éppen rátaláltál midőn megvirradt napunk hajnala! Hívja Magyarországot bármikor Romania,45 Yugoslavia:.41-Slovakia 34 Dial Direct, access szám nélkül Magyarországról-USA-ba 34cent Bármelyik telefontól,bármikor Ugyan azon az áron használható Global kártya is rendelkezésre áll Az USA-n belül 8.9 cent/{ EHE Hívja Kovács Mónikát vagy Gyuszit 1-888-588-7348 I Síi •f * ^ Legyei Ön is támogatónk! | Hungarian TV Magazine ? í of Queens ] 4 Adásunkat minden héten a QPTV 57-es csatornán sugá-1 •f rozzuk szombaton este 8-9 máig és ezt az adást szerdán j 4 délután 2 órakor megismételjük. Stúdiónk vállalja magyar- | ^ országi videók átfordítását amerikaira vagy fordítva. Érdek-j *t lödjenek Üsztöke István pnxlucer/szeikeszíönél az alábbi r 4 telefon vagy far számom * í 718-721-2824 í-i-í—4—ir-Hr-i—i"i—***f-*—ir-i—i—i—i—i—í—*—H-

Next

/
Thumbnails
Contents