Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)

1999-07-22 / 29. szám

8. Amerikai Magyar Szó Thursday, July 22, 1999 Néprajzi kirándulás az Alföldre AMERICANA RENT-A-CAR THE LOWEST PRICE WITH THE BEST SERVICE GÉPKOCSIBÉRLÉS nagyon kedvező árakkal díjmentes szolgáltatásokkal KÉRÉSÉRE A REPTÉREN VÁRJUK! Típusaink: Suzuki, Daewoo, Toyota, Chrysler. Automata.kéziváltós.légkondicionált autók Űj modellek!! Címünk H-l 134.Budapest, Dózsa Gy.u.65. Fax/tel:(00-36-l>-320-8287, Tel:350-2542 E-mail: americana@mail.matav.hu Ha bemutatja ezt a hirdetést 5% kedvezményt kap! A pásztorélet emlékei Már a régi extenzív legelte­tő gazdálkodásból, a tavasz­tól késő őszig a szabad ég alatt tanyázó pásztorok éle­téből sok maradt hímondó­nak Debrecen mellett, a Hortobágyi Nemzeti Park­ban, vagy Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény határában. A juhászok, a gulyások ta­vasszal itt még most is felü­tik nádból eszkabált pihenő­helyeiket, kivontatják a lege­lőre apró kerekeken guruló kunyhóikat, sőt a Hortobá­gyon még szabad ég alatt éjszakázó ménes is van. A pásztorélet valaha volt fény­korából származó régi hasz­nálati eszközök, a pásztorok ostorai, botjai a nádi farka­sokkal harcoló kutyák tüskés vas nyakörvei, a vezérállatok kolompjai, csengői, mégis leginkább a múzeumok nép­rajzi kiállításainak váltak ér­tékes kincseivé. A pásztorok öntudatát, büsz­keségét öltözetük is kifejezte: ünneplőre gazdagon hímzett, vagy posztórátéttél díszített cifraszűrt viseltek. Praktikus ruhadarab volt a hosszú, uj­jatlan juhbőrből szabott suba, amely a puszta földön éjszakázó pásztornak egyben ágyául, takarójául is szolgált. Az alföldi éíet régi rendje szerint a lányoknak asszo­nyoknak a jószág őrzésével nem volt dolguk, s a sokszor távoli szántóföldek művelésé­ben sem voltak a változé­kony időjárásnak kitéve, mint a férfiak. Az asszonyok csupán derékig érő, ugyan­csak ujjatlan kisbundát és ujjas ködmönt viseltek. A pásztorélet, a távoli szántóföldeken emelt tanya­Hortobágyi pásztorok díszes cifraszűre Tiszafüredi cserép pálinkásbutellák Mézeskalács-szív épületek azonban az egykori alföldi életnek csak az egyik pólusát jelentik. Az Alföld középső részein, ahol az osz­mán-török seregekkel vívott XVI-XVII. századi harcok­ban a korábbi apró földmű­ves falvak jórészt elpusztul­tak, a népesség mezőváro­sokba, óriásfalvakba tömö­rült. Ezekben a városokban a paraszti életet élő földműve­sek tízezrei mellett a kézmű­vesek százai dolgoztak A fazekasok között a deb­recenieké volt a vezető sze­rep, majd később Mezőtúr, Tiszafüred került az élvonal­ba, Karcagon Nádudvaron ma is forgatják a korongot. Egykor a legelőkön nevelt állatok és a mezővárosok kézműveseinek portékái a vásárokon találtak vevőre. Egy-egy szolnoki, mezőtúri, de kivált debreceni vásáron, a fél országból összegyűltek az eladni és vásárolni kívá­nók. Ilyenkor sok ezer szar­vasmarhát és egyéb állatot hajtottak fel. Utcákat alkot­tak a különböző mesterem­berek sátrai. Egy-egy múlt századi debreceni vásáron csupán mézeskalácsosból száznál több verődött össze. Ezeknek a régi vásároknak a tárgyi emlékeit szintén a múzeumokba költöztették, hangulatukat régi festmények tolmácsolják. Ha a vásárokra ma már nem is hajtanak fel gulyákat és a sátrak alatt többnyire gyári ruhát, cipőt árulnak, mégis érdemes belenézni egy magyarországi "vásárnaptár­ba". A hortobágyi kilenclyu- kú híd mellett évente meg­tartják a híres "hídi vásárt" Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Nyíregyházán túl tekintélyes néprajzi gyűjte­ményt őriznek a múzeumok. A zsúp- és nádfedeles favá­zas épületek egyre inkább eltűnnek, helyet adva az újnak a korszerűnek, de áll még számos régi falusi temp­lom, mellettük falusi ácsok által emelt gótikus formájú fa haranglábak, harangtor­nyok. A XVIII. században vándor asztalosok festették ki színes virágornamentikával a fesett templomokat. Ezek a templomok a XIX századi népművészeti virágzást meg­előző falusi ízlés értékes és ritka tanújelei. Dr. Hofer Tamás "Lenn az Alföld tengersík vidékin • Ott vagyok honn, ott az én világom - Börtö­néből szabadult sas lelkem - Ha a rónák végtelenjét lá­tom" írta 1844-ben Petőfi Sándor, a korszak és talán az egész magyar irodalom leg­nagyobb költője. Ezt a verset minden magyar gyermek már az alapfokú iskolában megta­nulja és valahogyan a köztu­dat is az alföldi tájat tartja a "legmagyarabb"-nak. A vég­telen síkság tágas horizontja egybefonódik a magyar tör­ténelemben oly sok harcot áldozatot követelő nemzeti szabadság gondolatával. Pe­tőfi egyébként nem állt egye­dül az Alföld iránti rajongá­sával. Az Alföld a szinte belátha­tatlan legelők és nádasok, a vágtató ménesek és a mar­káns pásztorok képét sokan leírták. Egyszerű, régies alacsony asztal, kézzel Faragott

Next

/
Thumbnails
Contents