Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)
1999-07-22 / 29. szám
Thursday, July 22, 1999 Amerikai Magyar Szó 3. Nagy Ábrahám Folyó év lepergésével százas- és ezredforduló váltás áll be. Nem lebecsülendő esemény, Földünk lakóinak életében. Ünnepelni készül az emberiség, kilátásba vannak helyezve a hopszaszák- bacchanáliák. A XX-ik század átnyújtja a stafétabotot jogutódjának, eliziumi mezőkre távozik. Panoptikumi figuraként fog létezni csupán az idők múzeumában. A kíváncsiskodó utókor legfen- nebb fóliánsokból szerezhet tudomást az "uralkodása" alatt lejátszott fontosabb eseményekről. Lesznek krónikabúvárok, akik a "megpróbáltatások százada" jelzővel illetik. Nem lesz könnyű ítélkezni fölötte. Az száz esztendőt felölelő időszakban hihetetlenül sok volt a kataklizma. Csapások sora sújtotta az embert; forradalmak, két világháború színhelye volt Európa. A nyomor és jogfosztottság exodust, - tömeges kivándorlási hullámot indított el. Százezrek hagyták el otthonaikat, soron volt a modern idők Odysszeája. Amerika a fiatal kontines szélesre tárta kapuit az emigránsok előtt, szüksége volt a magas képzettségű európai emigráns szaktudásra, szorgalmára. Óceánjárók szüntelen szállították a kivándorlókat a nyugati hemiszféra kikötőibe. A hajók utasaikkal Ellis Islandon horgonyoztak le. Ez volt a kapú, amin át Amerika földjére lehetett lépni. A parányi sziget a Hudson-folyó közepén - New York és New Jersey államok határmentén fekszik, Manhattan tőszomszédságában. Itt székelt az Emigrációs Hivatal, itt kellett bejelentkezni. Régi fényképfelvételek megörökítik az érkezés pillanatát: a többhetes tengeri út fáradalmaitól megviselt utasok vánszorognak elő a hajó gyomrából, viseltes gönceikben ütött-kopott bőröndjeiket, szánalmas batyujukat vonszolják magukkal. Arcukon a meghatottság és bizonytalanság fénye árad, szemükben a reménykedés illatos sugara tőr elő. Az idők folyamán igazolódott, kölcsönösen nem csalódtak egymásban. Munkába állításukkal Amerikának sikerült rövid idő alatt nemzetgazdaságát felvirágoztatni. Emigránsok Európából A városok átépítésére is sor került. A ma 10 milliónyi lelket számláló tűtorony, zsilett pengeszerű felhőkarcolóival, tündöklő metropolist ők hívták életre. A Columbus-i hajók nyomában érkezett fehér ember, amikor az indián törzsektől bagóért megváltotta Manhattan szigetet, még lakatlan terület volt. Bozótjaiban mezei nyulak szaladgáltak. A sziget kiépítése több emberöltőt vett igénybe. Ellis Islandon már rég nem kötnek ki hajók. Az Emigrációs Hivatal sincsen már a szigeten, átköltözött Manhat- tanbe. A helyet történelmi múzeummá nyilvánították, turisták keresik fel csupán. Egy régi fejezete az emigrációs világnak. Az egykori emigránsok leszármazottjai közül sokan élnek New York City környékén, az öt választókerület lakónegyedeiben. Mint a repkény az ódon épületek falán, úgy szívják magukba a világváros éltető nedvét. Nagyritkán megfujják kürtjeiket, életjelt adnak magukról. Hagyományos ünnepeikkor tarka népviseletben, cicomásán, fesztivál-hangulatban felvonulnak a Fifth Avenuen. Utcai fesztiválokat is rendeznek, ételkülönlegességeiket árusítják a tömegnek. Nem kell attól tartani, hogy Amerika kifogy az emigránsokból. Mindig van utánpótlás. Sokakat csábít ez a kontinens a maga ultramodern berendezkedésével, a javak birtokbavételének korlátlan lehetőségeivel, magas standardjával, életnívójával. Igaz, hogy az utóbbi időben az Emigrációs Hivatal rostáját mintha sűrűbb szálakból szőnék. Az ocsut nem ereszti át. Nem árt tudni: az emigráns élete, főleg a kezdeti időszakban nem könnyű. Új környezetében számtalan olyan dologgal találkozik, amivel azelőtt nem volt kapcsolata. A legnagyobb erőfeszítést azoknak, akik idegen nyelvterületről érkeznek, az ország hivatalos nyelvének elsajátítása jelenti. Munkába- álláshoz, beilleszkedéshez minimális nyelvismeretre van szükség. Az ügyesek egy-kettőre befutnak; jól megfizetett állásokba tornásszák fel magukat, luxus életvitelre rendezkednek be. Vakációjukat családostól a Bahamas-szige- teken töltik, nincs kizárva saját villájukban. Ezek száma meglehetősen alacsony. A többi sem panaszkodhat, ha kenyérkeresete biztosítva van. Az amerikai életnívóval bárki elégedett lehet. A közép korosztálynál a beilleszkedés hosszabb időt vesz igénybe, nehezebben megy. Az otthonhoz fűző szá laktól a szabadulás nem könnyű. A fiataloknál az asszimilálódás könnyebb, nagyobb hajlamosságot mutatnak a nyelv elsajátítása terén, a "melting pot”-nak nem okoznak különösebb gondot. Az új földrajzi környezet, kiima sem okoz nekik nehézségeket. Aztán létezik az emigránsok soraiban szép számmal olyan, akinél erősebb a nosztalgia, állandóan otthoni emlékek ostromolják, mint a szerelmes, elhagyott kedvesére gondol vissza szüntelen. Az ilyennél nem marad el a Kanossza-járás, a repatriálás kikönyörgése. Érdekesen alakul a helyzetük a különböző népfajokhoz tartozó emigráns csoportoknak. Ha netán léteznek olyan helyzetek, amikor oktalan gyűlölködés, összeférhetetlenség keserítette meg életüket - az emigrációban hasonló helyzet nem tapasztalható. Kénytelen belátni, hogy választott hazájukban merően más helyzettel állnak szemben. Az ország törvényes rendjéhez kell alkalmazkod- niok, amely tiltja a faji megkülönböztetést, ellenséges megnyilvánulásokat. Az itteni társadalmi konvenciókhoz, erkölcsi normákhoz kell igazodniuk. Nem kis jelentőséggel bír az a szempont sem, hogy a diaszpórában azonos eséllyel indul mindenki, úgy ahogy a marathoni futók. A játékszabály egyformán kötelező mindenkire. A jövevény karrierjének kialakításában képességére, tudására, felkészültségére számíthat, semmi másra. Ő maga kell kikaparja a tűzből a gesztenyét. E- zeknek az alapelveknek felismerése, határozza meg a továbbiak során az emigráns magatartását, gondolat- és érzelemvilágát. Különösen respektálják egymást, elismerik a másságot, mások létjogosultságát. Ez lényegében a magyarázata annak, hogy Amerikában az etnikumok szolidárisak egymással, barátságos légkörben élnek, összefognak akár a szabadkőművesek. Eszébe nem jutnak egynek is, hogy felhánytorgassa az otthoni múltat, amely választófalat vont közéjük, megpecsételte sorsukat. Az emigránsok esti angolnyelv kurzusain előadó tanár ezzel kapcsolatos észrevétele: "Az emigránsok valamenyi- en összetartanak. Még nem találkoztam olyan esettel, hogy elmarasztaló megjegyzést tettek volna egymásra. Tisztelik, becsülik, ha kell segítik egymást, a baltiak az oroszt, katolikus ír a protestánst, palesztin az izraelit..." Chicagói ismerősünk leveléből olvastuk: vasárnapokon román emigránsok baptista gyűlekezébe járnak. Családi ünnepeikre kölcsönösen meghívják egymást. Szoros köztük a barátkozás. Hát igen! Ezek az emberek a múltban ért sérelmeikért már nem tudnak neheztelni egymásra, ellenséges érzelmeket táplálni egymás iránt. A civilizáció légköre egybeolvasztotta valamennyit. Az emigránsok soraiban csak egy fajta törvény uralkodik: a kohézió törvénye. Nagy Ábrahám Microsoft milliárdosok Bill Gates, a szoftveróriás Microsoft alapító-tulajdonos elnöke 1995 óta sorozatban ötödször került az amerikai Forbes gazdasági magazin által a világ leggazdagabb üzletembereiről összeállított lista élére. A tavaszi állapotok szerint vagyona a tavalyi 51 milliárdhoz képest 90 milliárd dollárra ugrott, ami nagyrészt Microsoft-részvények- ben testesül meg. A szoftvercég papírjainak erősödése eredményezte azt is, hogy a Forbes-lista harmadikja Gates alapitótársa, az üzletből azóta kiszált és kedvteléseinek élő Paul Allen 30 milliárd, a negyedik pedig a Microsoft vezérigazatója, Steven Ballmer 19.5 milliárd dollárral. A második Warren Buffett, az Omahai böcsnek hívott amerikai szuperbefektető - Gates barátja - 36 milliárd dolláros vágyónál. Mig a rangsort egy évtizede még a Japán ingatlanmogulok uralták, most az összesen 465 milliárdost számláló lista első hét helyezettje amerikai, akiket a változatos portfoliót birtokló Al-Valid bin Talál bin Abdulaziz al- Szaúd herceg követ 15 milliard, majd az Aldi diszkont kereskedöházat birtokló német Theo és Kari Albrecht 13.6 milliárd dollárral. A szupergazdagok közé csapatostul törtek be azok, akik intenet-vállalkozásokon tollasodtak meg. A Forbes elkészítette az államfők sorrendjét is: 30 milliárd dolláros vagyonával immár hagyományosan Hassanal Bolkiah, Brunet szultánja az első, a második a szaúd-arábiai, a harmadik az abu-dzabi, a negyedik pedig a kuvaiti uralkodó. II Erzsébet angol királynő 16 milliárd dollárral az ötödik. A Forbes szerint 6 milliárd dolláros vagyonnal Szaddám Húszéin iraki elnök a hetedik, s 2 milliárdjával Hafez Asszad Szíriái államfő a tizedik. Hungarian TV Magazine of Queens Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy adásunk időpontja augusztus 1-től megváltozik. Az új idő, szombat este 8 óra, amit minden szerdán délután 2-kor ugyancsak az 57-es csatornán megismétlünk. Stúdiónk továbbra is vállalja video szalagok átfordítását. Hívjanak az alábbi telefon vagy fax számon: 718-721-2824 Amerikába készülő kivándorlók a húszas években.
