Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)
1999-12-16 / 46-47. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent VOL. Lili. No. 46. 47. Thursday, Dec. 16, 1999 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 1999 éwel ezelőtt, talán nem napra pontosan, de a hatalmas római birodalomnak egy elhagyatott csücskében kétségtelenül útnak indult szamárháton vagy talán csak gyalogosan egy szegény emberpár, a nagy császár rendelkezésének megfelelően. Ez a tény nem lehetett nagy esemény akkor, de a szereplők maguk nagy eseményt hoztak magukkal, nagy eseményt testesítettek meg a későbbiek folyamán. Jézus születéséig a hatalmas istenek a felhők mögött székeltekhatalommal, haraggal, büntetésekkel és kiszámíthatatlan elvárásokkal. Jézus volt az első, aki azt tanította, hogy a Teremtőnek hasonlítania kell a teremtményére és viszont. Az ember fia így vált Isten fiává és az Isten fia újra emberré. Évszázadokra volt szükség, hogy ez a Jézus által megalapított új vallás kijusson a katakombákból a föld felett épített templomba, a magyarságnak pedig Jézus születésétől ezer évre volt szüksége, hogy megismerje, elfogadja az Isten fiának a tanításait. Szent István királyunk nélkül még ezer év múlva is nehéz lett volna a magyarsággal elfogadtatni a Jézus által alapított vallást, sőt még vele is nehéznek bizonyult a meggyőzés. A magyarságnál különösen nagy jelentősége volt a kereszténység elfogadásának, és minden kétséget kizáróan Szent István ezt ezer évvel ezelőtt nagyon jól tudta, A kereszténység felvétele nélKARÁCSONY 1999. kül ma még ilyen kis számban sem léteznénk mint magyarok. Viszont az is igaz, hogy Szent Istvánnal a fennmaradási érdek csupán egy politikai motiváció volt, mivel ő maga mélyen hitt is az ő országa integrációjában az Isten országán belül. A magyar nép végül is hajlandó volt magáévá tenni a nagy király hitét, sőt a nagy király népe az európai kereszténység talán legmegbízhatóbb, legfontosabb, legkitartóbb támaszává vált. Dürer: A mágusok imádása Nem hiszem, hogy lenne egyetlen igazi történész Európában, aki vitathatná ezt a tételt. Európában nem volt még egy másik nép, amelyik többet tett volna Jézus tanításainak fennmaradásáért, mint a magyar. Az igaz, a magyarok csak egyszer kíséreltek meg keresztes háborút a Szentföldre, de ezek a háborúk úgysem Jézus tanításainak győzelmére irányultak, hanem csaknem mindig öncélú, hatalmi célokat szolgáltak, melyek, ha valami, ez különösen távol állt Jézus tanításaitól. A magyarok ott küzdöttek megkülönböztethető erőfeszítéssel ahol ez különösen számított, a kereszténység fennmaradásáért. A tatárokon kívül századokon át a törököknek volt szándékukban a kereszténység megsemmisítése. Századokon át őrölte fel a magyarság a török támadásokat a kereszténység ellen. Közvetlenül a Mohácsi vész előtt Magyarország évi húszezer aranyat fizetett a Szentszéknek azon felül, hogy szinte teljesen magára vállalta a Jézus által alapított vallás védelmét, egy olyan gyilkos hatalommal szemben, melynek egész Európa nem tudott volna ellenállni a szárazföldön. Ha a kereszténység védelme csak Nyugat- Európára támaszkodhatott volna, ma valószínű nem lehetne kereszténység. Ki gondolhatta volna 1999 évvel ezelőtt, hogy az a védtelen kis Jézus a jászolban, vagy a békésen tanító Jézus később, vagy a keresztre feszített, magával is tehetetlennek látszó Jézus, a kereszt- I fán ennyi mindent túl fog élni. Az ellenségei feltétlen nem. Mindez csak úgy lehetett lehetséges, mert Jézus az ember fia volt, Isten fiaként tanított, halandóként élt közöttünk és a halhatatlanok világába tért meg, hogy így velünk maradhasson az idők végezetéig. Péterváry Miklós
